Tisztelt Randi Csoport es azok akik a fenti cikkhez hozzaszoltak.
Elsosorban tisztaznom kell hogy ezt a cikket Milan irta vagy mas? Ki az
Alap?
Na mindegy, akinem nem inge ne vegye magara.
Az iro aki allitolag 25 eve el az USA-ban egy veres kirohanast indit hazaja
ellen akinek a kenyeret eszi s aki Ot egykor befogadta, mint mindenkit, aki
ott el, mert mindannyian mesztelen fenekkel erkeztunk oda elso vagy masodik
generaciokent, es ezen aldott orszag emloin felnevelkedtunk,gyarapodtunk es
sokan kozulunk meggazdagodtunk.
Itt kellett felnoni, tanulni, dolgozni ahhoz hogy ne halyogon keresztul
iteljuk meg a dolgokat es hogy targyilagosak legyunk.
A cikk iroja meglehet hogy vakvaganyra szaladt es bosszujat ilyen cikkekkel
eli ki.
O ugyan mondhatja, mint sok semmirevalo film rendezoje, hogy a 1st
Amendment jogat gyakorolja, amit arguendo fogadjunk el. De hamar irni tud,
akkor az erem mindket oldalat vilagitsa meg. A legtobb amerikai film
szorakoztatasnak keszul, ami fenn all, mert utana senkitol se varjak el
hogy odakat zengjenek rola. Ha kituntetik, am legyen, ugy a gyartok tobb
penzt csinalnak. Dehogy miert kell ehhez "Ubermensch" politikat
belekeverni, ez erthetetlen. Az USA senkinek nem csavarja a kezet, es nem
kenyszerit senkit terdre. Mindenki egyforma partner. Kepzeljetek hogy ez az
egyenleg hogy nezne ki, ha Hitler vagy az oroszok gyoznek. Ma mindannyian
tapsikalhatnank a kolhoz filmeknek ahogy a nepeket vittek a sziberiai
szuzfoldekre (onkent szaltak fel a teherautokra)  es zengtek a Sztalini
dicshimnuszt hogy milyen marha szerencsejuk van szuzfoldet szuzze tenni. Es
persze ez kritika mentesnek kellett maradnia, mert 10 ev jart egy veletlen
elszolasert.
Kedves Szerzo ezt hovateszed.?
Remelem hogy nem vagy USA allampolgar de azt hizem hogy egy orszag se sokat
nyerne veled ilyen vak allaspontjaid mellett.
Udvozlettel: Dr. EG.

Hali!

En egyetertek Mariannal. 
Csak az baj hogy eleg nehez megtalalni a megfelelo tarsat ehhez. Talan
ezert van oly sok valas. Tudok olyanrol is ami egy ilyen igaz szerelemmel
indult, hazzasag. De evek mulva vege lett. En nem szeretnek igy jarni.

    Tom

Sziasztok Mindenki!

Mariann leveleben egy olyan problemara emlekeztetett, ami 
mar nagyon regota foglalkoztat.
A megoldasat nem tudom (nem hiszem, hogy lenne neki fekete 
feher tipusu), inkabb a velemenyeitek erdekelnenek.

1.Szoval mi is tul kepp az ember? Ember (gondolkodasi kepesse-
gebol kifolyolag az allatok folott allo valami/valaki) vagy
csupan egy a Joisten altal teremtett lenyekbol (amiket mozgo
eseten allatoknak nevezunk).

2.A fenti kerdesre adott valasztol fuggoen, hogy kene visel-
kednunk? "Emberek" modjara (mestersegesen kitalalt) idealok
nyoman (melyeket regen a bolcs Oregek talaltak ki, hogy le-
hetove tegyek nagy szamu emberallat szoros kozeli egyuttele-
set rendszeres egymas-irtas nelkul) vagy "allatok" modjara
(szabadon, ahogy az osztoneink sugjak)?

3.Milyen mertekben varhato el, hogy tudatilag kontrollaljuk,
az esetek tobbsegeben elnyomjuk, osztoneinket? Mit jelent a
"szabadsag" ebben az osszefuggesben? Meddig kell toleralnunk
embertarsaink on-nem-kontrollalasat? Mennyire jo, ha idealok-
nak, idealok szerint, azok (pl szerelem) beteljesuleset varva 
elunk? Valoban "boldogok" lennenk, ha beteljesulnenek, vagy 
csak ezt hisszuk?

Vagyis mi a jo? Ha kitartunk a "szerelem-monogamia" ideal
parosa mellett maganeletunkben, mert igy leszunk boldogok
(tenyleg)? Hanyan a 100-bol lesznek el ilyen "hittel" 
boldogok es hanyan lesznek - az ideal elerhetetlensege
miatt - boldogtalanok? 

Tud valaki a fenti ideal-par helyett valami mas vezerelvet
ajanlani?

+ Ugyanezen dilemmasor kiterjesztheto egy kicsit tagabban is.
Vajon a szocializmus (az emberi idealokra alapozott rendszer),
vagy a kapitalizmusnak nevezett valami (ahol inkabb a darwini
rendezoelvek ervenyesulnek) az a rendszer, ami realisztikusabb
es kivanatosabb, mint az embertarasainkkal valo egyutteles 
kerete? Kijarnak e mindenkinek (csupan mert embernek szuletett)
alanyi jogon az elet alapveto anyagi feltetelei, vagy azert 
jobb volna, ha tenne valamit ertuk? (Anyagiak hijjan pedig
tudjuk, a tuleles lehetetlen.)

A labda fenn, a reakciokat nagy erdeklodessel varom.

A'kos

Geza!

Hat fogos kerdest tettel fel, foleg hogy az osszes itt (a RANDI-ban) 
felvetett temara ervenyes altalaban, hogy csak az tudja igazan megoldani, 
aki ateli.
Mivel aki csak olvassa, az nem lehet teljesen tisztaban az osszes 
korulmennyel. Ugyhogy ha esetleg nagy hulyeseget irnek, akkor ez lehet az 
oka.

Szoval szerintem Kati utan nem erdemes futni, mivel ugy nez ki, mintha 
szivesen baratkozna veled (alkalomadtan), de csak ennyi. Legalabbis en 
erre kovetkeztetnek abbol, hogy kedvesen viselkedik veled, ha eppen ott 
vagy, de azert eltunik melloled.

Hogy Ilonaval, mit kezdjel, az meg bonyolultabb, mert Teged sem ismerlek, 
de ha huseges tipus vagy, akkor erdemes lenne osszejonnod vele es talan 
kiderul, hogy megis csak melyebbek az erzelmeid iranta.
Nalam ez nem mukodne, mert nem vagyok annyira jo kisfiu (csak nehanyan 
hiszik rolam :)) es tutira megcsalnam, ha nem vagyok eppen fulig beleesve 
  (remelem, egyetlen holgy ismerosom sem olvassa a RANDI-t :)).

Hat jelenleg ennyi telik tolem.
Kulonben inkabb probald meg Te magad megoldani, mert hidd el sokkal 
jobban jarsz, mintha masokra hallgatsz. Legrosszabb esetben legalabb 
meglesz az az elegteteled, hogy nem masok miatt ugrottal fejest a kutba, 
hanem sajat szabad elhatarozasodbol. Nalam legalabbis ez eleg fontos 
(atkozottul onerzetes, meg buszke tudok lenni magamra:)).

                             Ciao:         Szaki

Magamat idezem:
>en nem tudnek haragudni a baratnomre, ha lefekudne
>masokkal is, HA pusztan a testi oromok miatt teszi

Aztan Szabo Mariann irta:
>Ha valaki igazan szeret valakit, teljesen
>osszetartozonak erzi magukat, akkor nem fog puszta
>vagybol vagy "szimpatiabol", kivancsisagbol
>lefekudni valaki massal. Elvegre emberek vagyunk,
>es nem egyszeru osztonlenyek, akik nem tudnak
>uralkodni a vagyaikon! Es ami a partnert illeti,
>engem megenne a penesz, ha tudnam, hogy a parom
>valaki massal volt...

Oke, en sem ugy ertettem, hogy hajra, fekudjon le mindenkivel,
csak arra gondoltam, hogy sok kapcsolat elbukik egy ilyen felrelepesen
es en ugy erzem, hogy ez nem egy olyan sulyos dolog, amit ne
lehetne magbocsatani. 


Bye!
        --Milan
mailto:

Sziasztok !

 Nos, regebben meg irtam a randiba, de most szukseget erzem, hogy 
irjak. 
 Leirok egy tortenetet, es ha valakinek van kedve akkor, valaszoljon ra.
 Ok ?
 Nem tudom, fogjatok-e erteni, de gondolom igen...

2 evvel idosebb mint en. A teli szesszioban lattam eloszor, es nagyon 
megtetszett. Mivel volt kozos haveri korunk, mindig arrafele jartam ahova 
o. Es osszehaverkodtunk, es mind csak kozelebb kerultunk egymashoz.
Es aztan eljott az a hirhedt nyari szesszio is. Ez volt az az idoszak
amikor mar nem csak tetszett hanem mar tartottam is hozza. Es azt hiszem 
nala is igy volt, mivel osszejottunk. De sajnos, jott a vakacio, es mindenki
hazament. 
 Igaz, az ilyesmit konnyuszerrel ki lehet birni. Foleg akkor, hogyha van egy
olyan feldobo erzes, hogy eggyut megyunk kirandulni. Nagy volt az orom, 
 reszerol is (gondolom) meg reszemrol is, es az egesz 1 hetes kirandulas 
a hegyekben szuperul telt. Aztan megint mindenki haza, o az o varosaba, 
en meg az enyembe. Aztan jott a masodik kirandulas. 
 Ez volt az a kirnadulas, mikor nem tudom miert de egyszer csak az egyik 
puszimra egy felmillimeternyit visszahuzta az arcat. Az az igazsag, hogy 
nagyon elbatortalanodtam, igaz nem egeszen fius de ez van, ilyen vagyok en.
 Es mind csak ez jart az eszembe, es masrol nem is tudtam volna beszelni,
 de errol nem akartam, ugyhogy inkabb hallgattam, es az idorol beszeltem.
 Meg hasonlokrol.
Persze nem sikerul ez olyan jol mint az elozo. 
Hazamentunk, es valahogy azon gondolkoztam, hogy mivel tudnam kijavitani a
hibamat, es azon, hogy hibas vagyok-e. Nem igazan ez volt a lenyeg, hogy 
hibas voltam-e, hanem nagyon szomoru voltam a szar kirandulas miatt, es 
sajnos nem tudtam mit csinaljak. 
 Es most kaptam egy levelet tole. Valami ehhez hasonlo volt, hogy 
 "Ami elkezdodott Padison az meghalt az Anna Napokon. Sajnalom, 
megprobaltam de nem ment." 
 
 Es most pedig vegleg el vagyok keseredve, es nem tudom, hogy mit csinaljak,
leginkabb az utcat jarnam, hogy usson el egy auto, vagy osszetornek 
legszivesebben valamit.

 Mit tegyek ? Egy olyan szemelyt vesztettem el aki teljesen betoltott, 
ugy erzelmi szempontbol, mint sok mas szempontbol is. 

 Segitsetek, mit lehet ilyenkor tenni ???

Moszi

>en nem tudnek haragudni a baratnomre, ha lefekudne
>masokkal is, HA pusztan a testi oromok miatt teszi
>Pein Milan Randi 896

Sziasztok!

Nemcsak Mariann, hanem en is csodalkoztam, amikor Milan felvetesere
nem erkeztek reakciok...

A fenti kerdes elegge problemas:  lehetne ugyan kozvelemenykutatast
tartani, hogy a RANDI kozossegen belul ki mennyire fogadja el a sza-
badsagnak ezt a megnyilvanulasi formajat, de az a velemenyem,  hogy
az igy kapott valaszok nem tukroznek a valosagot.
Valahogy kialakult az a meggyozodesem, hogy az ilyen kerdesekre nin-
csenek igen-nem, elfogadom-elutasitom jellegu valaszok... Csak adott
helyzetek vannak,  amikor vagy el tudom viselni a csalodast  (amely
meg akkor is csalodas,  ha "jo elore megbeszeltuk",  hogy az ilyen
felrelepeseket a mi kapcsolatunk megengedi es kibirja), vagy pedig
minden igeret ellenere bennem marad a tuske - ugymond megbocsatom,
de el nem felejtem...
Nehezen ertem meg, hogy egyaltalan az ilyen kerdesek miert vetodnek
fel egy kapcsolatban. Az egyik lehetseges magyarazat az lehet, hogy
nem vagyok biztos magamban, feltem a szerelmemet, nem akarom, hogy
esetleg azert hagyjon el, mert "bezarom"... es bar nem erzem igaznak,
amit mondok, megis "szabadon engedem" - legalabbis szoban.
Az is lehet, hogy tenyleg igy gondolom: az ilyen hozzaallast tartom
helyesnek, kovetendonek - de ez semmilyen biztositekot nem jelent
arra nezve, hogy egy ilyen helyzettel a valosagban is szembe kerulve
tenyleg csak a vallamat vonom meg, esetleg meg orulok is annak, hogy
a parom akkor is jol erezte magat, amikor en nem voltam elerheto,
vagy eppen (minden elozetes "megbeszelestol" fuggetlenul!)
becsapottnak, elarultnak erzem majd magam.
Lehet, hogy... es meg folytathatnam, van millionyi valtozat!

Mondom, a kerdes eldonthetetlen... meg azok szamara is, akik
tapasztalatbol beszelnek (es remelem, hogy lesz ilyen hozzaszolo),
hiszen valtoznak az erzeseink is, nincs ket egyforma kapcsolat, es
egy kapcsolaton belul sem fordul elo pontosan megismetelt helyzet.

Mariann azt az oldalt hangsulyozta ki, hogy egy szerelemben nincs
sz^nkseg ilyen szabadsagra - ezt a nezetet en is vallom...
Nem tudom elfogadni (a magam sza'ma'ra! - eljen a tolerancia!), azt
a nezetet, hogy a partnerembol csak a lelke egeszen az enyem, mig a
testet massal is meg kell osztanom... Nem lennek kepes elhinni, hogy
az a bizonyos aktus CSAK a testet erintette, es a vagy kielegulese
utan mar semmi nem maradt... Es ez nem a bizalom hianya... Ez a
szerelem szerves resze (szerintem).

De meg egyszer: ki tudja? Lehet, hogy en is megertoen fogok reagalni,
ha majd tenyleg ilyen helyzetbe kerulok... Bar ezt megigerni nem
tudom, nem is akarom.

(Sok dolgot nem mondtam el, ami pedig meg hozzafuzheto lett volna a
fentiekhez - de maradjon valami holnapra is, hatha lesznek tovabbi
kerdesek, heves vitak; lehetoleg szemelyeskedes es anyazas nelkul...)

Udvozlettel,

Ywe H.

______________________________________________________
Get Your Private, Free Email at http://www.hotmail.com