Kedves Olvasoim!
Meg volt iden az elso ejszakai turank. Az ugy kezdodott, hogy irtam egy lebesze
lo levelet, ahol leirtam, mennyivel jobb is a BHC, mint az ejszakai tura. Azt h
iszitek hallgattak ram?! A feneket. Meg akinek a feje felett ott csung Demokles
kardja szakdolgozat beadasi hatarido formajaban, meg o is eljott (hala az egne
k, bar most lehet hogy kesz szakdolgozat hijan csak lelkiismeretfurdalasa van,
hogy a meleg, pihenteto gondolatosszeszedest segito paplan helyett bevittek a m
alnasba). Volt aki a fogorvostol jott egyenesen, es meg a fajdalomcsillapito ha
tasa alatt lehetett, mert fel ora alatt sikerult a Moszkva ter es Bathiany kozt
i 1 megallot megtennie. No de vegul Patriciat is megtalaltuk, pedig nem is volt
csikos a haja. Sikeresen leparkoltunk a pilisben, nagy nehezen eltunt a hatizs
akokban az utolso szem krumpli is, elindulhattunk, no de HE!! nem arra. Arra a
kiepitett Holdvilag arok van. Gyorsan a helyes iranyba tereltuk a kis csapatot,
de latszott rajtuk, meg igen frissek, meg !
!
!
!
!
!
!
!
egy teret is kepesek voltak megkerulni. Vidaman indultunk neki a Pilisszentkere
sztre vezeto foutnak. Dubi szemlatomast nem volt elegedett bortarolasi modszeru
nkkel, pedig mi a feherbort egeszen a tuzoltasig tartogattuk, de ott mar nem bi
rtuk tovabb, uritenunk kellett holyagjainkat. De ne vagjunk a dolgok es az auto
k elebe. Bar a kulso es belso oldal fogalma kicsit megkevert minket a fouton se
talva, de az autok szerencsere a biztos, vitaban nem szereplo tuloldalt valaszt
ottak. A kiszaradt patak hidjanal lekanyarodva, rovid ido mulva csapatunknak me
gmutattam, merre megy az ut es merre mi, irany a mar emlitett malnas, vagy szed
res, vagy csipkes, lenyeg, hogy szuros. Itt mar a ketkedok is rajottek, hogy ne
m hagyjuk magunkat kesze-kusza turistajelzesekkel megteveszteni es hogy kiserte
sbe ne essunk, a kozelukbe sem megyunk. Dubi egy egesz specialis joghurtkitolte
si metudust valasztott. Mind a fel litert a hatizsakjaba uritette, miutan a ket
boros-colas palackkal osszenyomta azt. Ezz!
!
!
!
!
!
!
!
el meg is jelolte a palackokat a kicsit felreertheto allagu folyadekkal. Szeren
csere aggodasunk, miszerint a kenyer elazik, nem jott be. A rossz hiru arok sem
mit nem mutatott marciusi arcabol, teljesen ki volt szaradva. Detti azonban hos
szas, faradtsagos kutatas utan hangos kialtassal adta tudtunkra, hogy neki sike
rult vizet talalnia, egy reszet gyorsan el is tarolta cipojeben. Onnan tudjuk,
hogy csak egy reszet, mert mint kesobb kiderult Timea is hozott magaval lefele
egy keveset. Utkozben semmi erdemleges nem tortent, mar mindenki konnyeden masz
ott fel a vizesesek helyen es a sziklafalaknak tamaszkodo agakon.
Nemi zseblampaveszteseggel ugyan, de felertunk tuzrakohelyunkhoz. Azt pont ugy
talaltuk, mint ahogy egy honapja hagytuk. Most mar sikerult meggyujtani az akko
r osszehordott rozset. A keso ejszakanak tudhato be, hogy sokan elegedetlenkedt
ek. Volt aki a parazst keveselte, volt aki a bort, en a fenekem fele kozeledo p
arazslo nyarssal nem voltam megelegedve. Agi meg is jegyezte, hogy miert vagyok
olyan valogatos. Az ujak megint arra vartak, hogy udvariasan helyet szoritunk
nekik a tuz korul, igy ok csak a masodik korben egethettek le vacsorajukat. Mik
or mar mindenki jol tele ette magat, es a betermelt folyadekot is a tuzre enged
tuk, megindultunk lefele. Pontosan idoben (1-2 utan mar otthon leszunk) ertunk
haza ugy 4 ora fele. Mar az autombol is kiszellozott a fust szag, johet az ujab
b tura.
Udv.
V.Laci
|
Sziasztok Tancoslabuak!
Ismet turabeszamolo, s ismet csak elsokent. :) Sajna csak ma, mert 2 napja
halodik a levelezo rendszerunk, s ma, miutan nem birtam tovabb, hogy a
rendszergazdank tehetetlen, igy belemelyedtem a problemaba, s meg is
oldottam a gondot. Igen ez ontomjenezes. :)
A lenyeg, hogy ismet sziporkazhatom, zsonglorkodhetem a szavakkal, mig ki
nem rugtok a listarol, mondvan, hogy ez tancos lista. Ezt megelozendo most
egy kis alibi.
Ma ismet Schoni! Ha megsem, akkor valaki cafoljon meg! :) Egyebkent mult
heten egy kisse meleg volt mar a tancteren, s korulotte, s nekem ugy tunt,
hogy meg futenek is. ;-)
S akkor most kovetkezzek a Tura
Mint irtam, az ejszaka leple alatt. Tudjatok ez a mufaj nem mindennapi,
kulonosen, ha rolunk van szo, s foleg, ha Vandorka kezeben van az egyetlen
terkep, s ezzel az iranyitas, no meg a suteshez valo legfontosabb
osszetevok. :)
E tura otlete meg elozo turankon pattant ki Vandorka fejebol, s akkor, kisse
kaba fejjel elfelejtettunk tiltakozni. Hiaba, mindig magunk alatt vagjuk a
fat. De ha mar egyszer, akkor hajra.
Igyhat osszegyultunk pentek este, feladva a Buddy Holly biztonsagat,
melegseget, s utra keltunk este 9 utan a hegyekbe. Volt harom ujdonsult
turazonk is, akik, hat, szoval, az igazsag az, hogy nem lettek kellokeppen
tajekoztatva turank nehezsegi fokarol. Reszemrol Patrishat (ezt a nevet azt
hiszem onhatalmulag "akasztottam" e kedves holgy nyakaba) csak arra
figyelmeztettem, hogy, mint tapasztalt idojaras felelos, oltozzon melegen,
mert a hegyekben nem lesz tul meleg, leven tavasz, valamint csodalatos, es
gyonyoru, s nem mindennapian csillagos az eg. Ezenkivul arra hivtam fel
figyelmet, hogy ne a legjobb ruhajat oltse magara, hiszen az erdoben vannak
nem tul udvarias, egoista teremtmenyek, akik ennek ellenere eleg
vendegmarasztaloak. S mindez, marmint az invitalas penteken du. 16:30
magasassagaban tortent. Meg eppen idoben! S meg elrettenni sem rettent a
holgy. :) Igyhat ugy gondoltam, hogy en biztosan jol fogom magam erezni. :)
(Bocsi PAtrisha!)
Megallitva szoaradatomat, ezenkivul sajat szavamba vagva visszaterek turank
tenyszeru, objektiv ismertetesehez.
3 autoval indultunk utnak, letszamunk 12 magassagaban volt (Vandorka ugyis
pontositani fog :)), s majamnak jolesoen notobbsegben. :) Ez persze nem csak
nekem volt joleso erzes. Az utvonal szamora is ismert volt, igy nehezen
tudott volna bevinni bennunket az erdobe Vandorka, azaz bevitt minket csak
nem ugy, mint szokott. Azaz megis, de vigasztalo volt az, hogy az adott
volgyecskeben, a Salabasina arokban mar jartunk nappal, bar mar akkor is
embert probalo volt. Ha valaki ismeri a Holdvilag arkot, akkor tobbe-kevesbe
el tudja kepzelni eme turahelyet is, csak ez kisse jarhatatlanabb, ugyanis
sok benne a kidolt fa. Eme akadalyok lekuzdeserol kesobb meg ertekezem.
Elso allomasunk, tevekenysegunk negykereku jarganyaink elhagyasa volt. Ekkor
tobben megjegyeztuk, hogy mikor eszunk mar. Ez egy nagyon fontos, eletbevago
kerdes, melynek tisztazasat nem lehet tul koran elkezdeni. Vandorkatol
azonnal megkaptuk az egzakt valaszt: majd ha felertunk. Ekkor bennem
elkezdett motoszkalni egy erzes, egy elmeny, egy gondolat. Ugy is
mondhatnam, hogy "de ja vu" erzesem volt, ami annyit jelent, hogy rajottem,
ismet hibaztam, s elesen megvilagosodott bennem a felismeres, hogy ismet
bedoltem Vandorkanak, ismet a nyomaban loholok valamifele ismeretlen, s nem
tul kozelben fellelheto cel fele torteto vezetonknek. De hajra! Vallaljuk
dontesunk kovetkezmenyet!
Jo. Be kell, hogy valljam: az ejszakai erdo varazslatos. Addig, meg valaki
nem probalta, el sem tudja kepzelni. Nem egyszeruen sotetebb van. Az erdo,
bar elvesziti szineit, tobbe, massa valik. Megelevenednek a dolgok, azok a
dolgok, amit nappal eszre sem vennenk. Az eg oly csillagos volt, hogy
szebbet festeni sem lehetne. E szavak, jelzok azonaban feluletesen tudjak
csak leirni a tajat, az erzeseinket.
De meg mindig csak a kiindulopontunknal tartottam. Turank elso szakasza egy
muuton huzodott vegig, ugyanis a vegcel az a hely volt, ahol huseges
negykerekuinket hagytuk. Persze akkor meg bele sem mertem gondolni, hogy
milyen kunkormanyt fogunk megtenni, mig ismet a kaszni vedelmeben
csucsulhetunk. :) Tehat irany a muut.
Vandorka felderitette, hogy ki lesz az, aki csapatunk veget jelzi: azaz ki
lesz az a bator onkent jelentkezo, aki a kis piros villogot viseli, jelezve,
hogy itt valami halad az ut szelen. Ezen onkent jelentkezot Vandorka
gondolta ki Herenyi Isvan szemelyeben. Na jo. Meg mielott Vandorka
megjegyezne azert volt hajlandosaga is az urnak. Eloszedegettuk, kiosztottuk
elemozsiankat, magunkhoz vettuk lampacskainkat, ezt persze nem mindenki.
Hogy milyen megfontolasbol? Mint kiderult, az illeto lany delutan meg nem
tudta, hogy fogorvosatol milyen rovid ut vezet a Pilisbe. Mostmar en is
tudom. :) Egy ur persze hozott a holgy szamara valtas ruhat, de a lampa
valahogy kimaradt a stafirungbol. Persze volt nalunk tartalek lampa, de
akkor es ott az igeny nem talalkozott a lehetosegekkel. Nema gyereknek anyja
sem...
:) S ha mar az elemlampanal tartok... Nyugodtan kijelenthetjuk, hogy ha jol
akarjuk jellemezni az ejszakat, akkor ugyis nevezhetjuk: "a lampak halalanak
ejszakaja". Mert sorra adtak meg magukat a lampak. Isvan pl. az iranyjelzes
celjabol lengette meg lampajat, mire a draga csendesen elhalalozott.
Nyugodjek bekeben. :) Egyes lampak hagyomanyos modon, elem vegelgyengulesben
adtak at magukat a masletnek, masok engedve a gravitacionak, s egyeb
nehezsegnek, szerkezeti atalakulason mentek keresztul. Az anyag nem vesz el,
csak atalakul. Na de ennyire? Egyebkent is volt olyan lampa, mely igenis
elmaradt mogottunk, de aztan meg lett. Szoval eme tortenesek kovetkezteben
az amugy is iszgalmas tura meginkabb azza valt, miutan jo kozelitessel
minden 2 embernel volt csak fenyeszkoz.
S elerkezett a pillanat, mikor el kellett hagynunk a biztonsagos orszagutat,
s bevetettuk magunkat a rengetegbe. Volt ott aztan rengeteg tuskes,
vendegmarasztalo bokor, inda, eppugy, ahogy Patrishanak megigertem. Mint
kesobb kiderult volt, amit nem igertem meg, s megis. :) De csak sorjaban. E
szakasz, bar nem volt a legkonnyebb, meg jobbara uton, osvenyen vezetett
vegig. Nem sokaig. Vandorka hamar ratalalt a patak volgy mellett halado
osvenyre. Ezutan szeles mosollyal utnak indult. Hat persze, hogy az ut
mellett, a patak volgyben, mely nevehez meltoan vizet is tartalmazott, ha
megoly keveset is. Persze a viz egyutt jar a sarral, s hat ez, mint olyan
sotetben, avarral fedve igen nehezen azonosithato. Lett is ebbol problemaja
tobbeknek is, koztuk Patrishanak is. Ez volt az elso, nem emlitett nehezseg.
Aztan meg egy sor, de mar megint elore rohanok. Egyszoval megkezdodott
nehezsegeink sora. Hat nem volt rovid. Persze hosszu sem, csak ameddig nem
ertunk fel. Meg amig nem kezdtunk el sutogetni. Egyszoval vegig. Termeszetes
voltak olyan szakaszok, ahol levegot is volt lehetosegunk venni. meg
kinyujtoztatni gerincunket. Nem tul gyakran, csak annyira, hogy tuleljuk a
kovetkezo szakaszt. :) De mindig tartotta bennunk a lelket a taj, a
csillagok, no meg az, hogy az ut, a volgy vegen ott a jol megerdemelt
eveszet.
A sarrol, vizrol, s a faagakrol mar beszamoltam, de a sziklakrol meg nem.
Csak rovid ertekezes jelleggel. Sziklakbol, leteznek kissebbek, ezeket
kavicsoknak hivjuk. A nagyobb tesverkeiket mar koveknek, majd sziklafalaknak
nevezzuk. A legutobbiakon mar nem billegunk, botlunk meg, esik a labunkra,
hanem kenytelenek vagyunk felmaszni, ami a magassaguktol fuggoen valtozo
nehezsegu. A faagak sem homogen akadalyok, vastagsaguk, dolesszoguk valtozo.
Pechunkre. Ezeket legkevesbe tudjuk megkerulni, legtobbszor alatta, felette,
rajta kell atkelnunk. Mindezt hatizsakkal, megpakoltan, lampaval kezunkben
kell megtennunk. Kiveve persze 2-3 turatarsunkat, akik a szerencse, s talan
:) a felkszultseguk leven fejlampaval rendelkeznek, mint barlangasz
sorstarsaink. :) De nem adjuk fel! Torunk a cel fele, toretlenul, nem is
megfogyva, mert hat ki akar lemaradni a lakomarol. E megprobaltatasok kozben
felve jegyzem meg elcsabitott ismerosomtol, hogy emlekszik-e meg ram, s
megismer-e masnap. Elmondasa szerint mar egy ideje halvanyulnak korvonalaim,
nevem imaba foglaltatott, talan nem annyira eltetobe. Turank nehezseget,
embert probalo nehezseget azert nem vitatja. Legjobb teszt persze az lesz,
mikor is legkozelebbi turankat szervezzuk, megemlitven neki a csodalatos
lehetoseget, miszerint ismet egy probat teszunk. Probat, hogy mi vajon
megismerjuk-e a Vandorkat? :)
Habar lassan, igen lassan, de elrkezett a pillanat, mikor vegre laposabb
lett a taj, csillagosabb az eg, rozsasabb a kedvunk. Eszunk vegre!
Tuzgyujtas. Kisse remeg a kezunk, izgulunk is, igy masodik probalkozasra, de
vegre regi ismerossel talalkozhatunk: ama, jobbara sargas-pirosas kontosbe
oltozott tabortuzzel, melyre regota vagyunk.
Batyubontas, surges-forgas. Ki erzi ilyenkor, hogy faradt?! Enni, minel
elobb. Mar szankban erezzuk etkunk izet, s mindekozben orrunkban az
alabbhagyo tuz fustjet. Az persze mindig arra szal, aki szep, vagy pedig
bolond, esetleg mindketto. :) Ez persze cseppet sem vet minket vissza. S
vegre elerkezik a pillanat, a kiralyi lakoma, utunk celja, legalabbis egyik
fo celja. :) Ki is merne ezt tagadni.
Eves kozben jon meg az etvagy, majd az elso jollakottsagerzeseket kovetoen
megered a szo, omlik a vicc, az adoma, repkednek a poenok. Lassunk csak
kettot. Bar teljes hatasaban nem tudom atadni nektek az akkori hangulatot
azert izelitonek ez is megteszi. Kisse kaban, jollakottan, atelessel
sziesztazunk, mire artatlan kerdes emelkedik magasba, egyik frissen
felavatott turazonk szajabol: "Milyen messze van a civilizacio?" En addig is
a foldon fekve fetrengtem a hasamat, szamat szaggato nevetestol, de e kis
kerdesketol meginkabb elakadt a lelegzetem, s egyre inkabb hianyolta
szervezetem az oxigent, ami elegge szaggatottan, kis adagokban erkezett
tudombe. Azt hiszem a csucspont megis az volt, mikor Istvan tuzkoruli
matatasa kozben Vandorka jogosan, avagy megsem, megszolalt:
- Isvan! Ne dugd a fene...-be az ego nyarsat!
A valasz azonnal erkezett, mint egy riposzt, de varatlan iranybol, egy
szende lanyka szajabol, aki ritkan szol, de akkor veloset:
- Vador Laci, ne valogass!
Ekkor erkezett el azon pillanat, mikor mar hang nelkul fetrengtem a foldon,
miutan a kis adagokban magamhoz vett levegot mar kifujni sem tudtam, ugy
nevettem. A tobbiek persze ezek utan rajtam kezdtek el nevetni, jol tudvan,
hogy a felhangzo horgesek nem a megevett, estleg merges, egyszer eheto gomba
eredmenye. Tuleltem, bar nem mulott sokon.
Egy joideig elveztuk a jollakottsag erzeset, a tuz meleget. Egyeseket, igy
Patrishan is eszlelni lehetett a faradtsag jeleit. Legalabbis ennek
tulajdonitottam azokat a lapos, hosszantarto pillantasokat, enyhe
dulongelest. Aztan elerkezett visszautunk ideje, mostmar erdei osvenyeken,
mert hat Vandorka sem mazohista, esetleg egy kicsit szadista, de o sem
szeret teli hassal tizprobazni. Az sem egy utolso szempont volt, hogy ekkor
mar jocskan elmult ejfel, egeszen pontosan 1/2 3. Igy visszautunk mar
kenyelmesebb, esemenytelenebb volt, levezeto jellegu.
Autoink azon a helyen vartak minket, ahol hagytuk oket. Joleso fardtsaggal
indultunk vissza e szmogos, zajos varosba, azzal a tudattal, hogy mar csak
egy hetet kell varnunk ismet eljon a tura ideje, mikor is ujra tisztulhat
tudonk, atmozgathatjuk lusta testunk, na meg persze Vandorka is kielheti
magat. :)
Hat ennyi volt rovid elmenybeszamolom. Remelem nem volt tulontul unalmas.
Aki eddig turelemes, es kitarto volt, s vegig olvasta, az megerdemel egy
szazlabus Ha-Ba, Ha-Bat, s jokivansagaimat! :)
Gerzsonka sk.
|
