Csaba,
> >Feladó: vargaendre_uh.liampiv
> >Igen. De mindez csupán káprázat. Atomok aktuális pillanatnyi
> >összjátékából eredõ folyamatok a teljes kölcsönhatásmátrix mintájára.
> Olymod egyet tudok erteni, hogy a szerves es szervetlen anyagok
> alkotoelemei ugyanazok. Majd hogy hogy kelnek eletre fogalmunk sincs. Azt
> pedig nem latom hogy mindezt egy matrixba egyszeru modon be lehetne
> skatujazni.
>
Már hogy ne lehetne? :) Ez nem skatulya. Valójában nem is mátrixról van
szó, hanem egy gráfról, ami mátrixként írható le. Az atomok-molekulák
(atomok a molekulák részeként) áramolnak, és közben kölcsönhatásokban
vesznek részt. A kölcsönhatásokat kölcsönhatások követik, mely egy
*kölcsönhatássorozat*. Ha kicsit számolgatunk, rájövünk, hogy *a
kölcsönhatások valóságosabbak* a résztvevõ alkotóelemeknél, ezért ha
csak a kölcsönhatássorozat *statisztikáit* nézzük, kiderül, hogy
*fastruktúra*-szerûen elágazó, tehát *gráf*. Még messzebbrõl nézve
kiderül, hogy ráadásul fraktális, de ez egy dolog. A gráfot *szövegesen
mátrixban* tudjuk jól leírni, így jön ki a: *kölcsönhatásmátrix*.
> Tegyuk fel, paranyiak vagyunk, es egy neutrino hatan lovagolunk.
> Erzekelve a korulottunk levo atomi elemeket keptelenek lennenk eszrevenni
> azt a koztuk levo kapcsolatot mely donto lenne az eletre vonatkozoan.
>
De te nem vagy parányi, se óriási. Az vagy ami vagy, illetve még az sem
vagy, mert csak hiszed, hogy az vagy. A tested valójában egy speciálisan
rendezett anyagáramlás. Valójában csak az információ vagy, mely ezt a
bizonyos speciális rendezõdést leírja. A tested csupán ennek az
információnak a detektora abban a valóságban, melyet az
elektronpályákkal interakcióba lépõ fotonok által keltett *úgynevezett*
idegi jeltovábbítás közvetítésével ismerhetsz meg.
Gyerekek labdajátékot játszanak. Ha deklarálod a labda pályagörbéjét, és
elnevezed Pistinek, akkor azt gondolod Pisti nem létezik. Tévedsz, vagy
nem. Ha tévedsz, akkor a tested sem létezik, de akkor ki dobálja a
labdát! Ha nem tévedsz, akkor az információ, mely a labda pályagörbéjét
leírja, létezik. Most bonyolítsunk a labdajátékon, és cserélgessük a
labdát: a gyerekek minden körnél egy-egy másik labdát hajigálnak. A
deklaráció, mely a labda pályagörbéjét leírja, nem változott, csak a
labda cserélõdik minduntalan. A cserélõdõ labdák pályagörbéje
egyszerûsített, de pontos modellje a tested mûködésének. Létezik, vagy
nem létezik az információ, mely a pályagörbét jellemzi? Ha nem létezik,
akkor a tested sem létezik, mivel a kísérlet a tested egyszerûsített
modellje, ha pedig létezik, akkor az információ: létezik.
Számold ki: 10 percig tart a labdajáték, 10 másodpercenként cserélõdik a
labda. A deklaráció szerinti pályagörbe 10 percig létezik, míg egyetlen
labda csupán ennek 1/60-áig vett részt a pályagörbében. A labdák tehát
egyenként csupán 1,6'%-ban vettek részt (alkották) a labdajátékot (a
TESTet), míg az információ, mely pályagörbét (a TESTet) leírja, 100%-ban
alkotta, összességében pedig kb. 100%/101,6% = 98,5%-ban, mivel ott volt
egy labda is. Ellenõrizzük a számítást: a kalkulációt felesleges, mivel
annyira egyszerû 100% / 60 = 1,6'%. A kalkuláció alapja azonban két
megállapítás:
1. a cserélõdõ labdákkal játszott labdajátékban a labda pályagörbéje az
emberi test nagyon leegyszerûsített, de pontos modellje.
2. az a jellemzõ, hogy a labdák mennyire alkották a labdajátékot,
egyenesen arányos a labdák játékban eltöltött idejével
3. Létezõ dolgot csakis létezõ dolgok alkothatnak.
Bizonyítás:
1. Az emberi test anyagcserét végez, miközben biokémiai folyamatokban
vesznek részt az alkotóelemei. Tehát a test egy anyagáram (ahogy a
labdajáték is: labdaáram), melyben kölcsönhatások történnek.
2. Az arányosság értelemszerû. Nem bonyolítottam túl a dolgot azzal,
hogy a kölcsönhatások, melyek a labdát pályán tartják, és a labdajátékot
fenntartják, a gyerekek kezének érintései, ahogy továbbdobják a labdát.
Persze a gyerekeket is elõbb-utóbb cserélni kell a játék fenntartásához,
mivel idõvel elfáradnak.
3. Ezt nem kell bizonygatni.
Nos tehát EZ az információ az a bizonyos kölcsönhatásmátrix, mely az
iménti számítás szerint az iménti felállásban 98%-ban alkotott valamit
(a labdajátékot), amirõl azt hittük hogy nem létezik, pedig létezik (ha
a testünk is, akkor ez is). Vagy nem.
A lényeg, hogy a kölcsönhatásmátrix, mint információ mely a tested
mûködését leírja, valóságosabb a testedet alkotó anyagnál. Vagy nem. Ez
attól függ, hogy milyen rendszert vizsgálunk. A tested szempontjából
valóságosabb. (A dolgok nem különállóak, hanem egybemosódóak, a
különállóság csupán egy szubjektív, tájékozatlanságalapú tévedés, egy
bedõlés a látszatnak, mintha a kezedben lenne egy multiméter, látnád a
kijelzõn a mért értéket, de fogalmad sem lenne róla, hogy az ott éppen
egy áramerõsségérték, és hogy hol is méred.)
Visszatérve: az áramlást leíró információ valóságosabb az áramló
anyagnál az élõ szervezet tekintetében. Ebben az esetben azonban a
kölcsönhatásmátrixot manipulálva befolyásolhatod a tested
anyagáramlásának karakterisztikáját, és változtatásokat hajthatsz benne
vége. Pl. meggyógyítod. Azt nem mondom meg hogyan, mert felpofoznád a
monitort.
> Ha egy adathalmazra hivatkozunk melyben emlekeink, ismereteink stb.
> rogzitodik, es ez egyszer megszunik nem latok semmi eselyt hogy
> egyenisegunk valamikoris megegyszer osszerakhato lenne.
>
Ne légy naív, nem rögzítõdik az ott. Az anyag már rég lecserélõdött,
mikor te még mindig emlékszel. Szerinted hol vannak a tested, az agyad
azon molekulái, melyek akkor alkották a testedet, amikor négyévesen
tricikliztél? Valahol messze! Már egy növényt alkotnak, vagy egy
tehenet, vagy egy gilisztát. Hova dugtad akkor az emlékeidet?! :)
> Szep alom ahogy irod (egy hosszu vagy vegtelen elet soran) de fogalmad
> sincs mennyi mindennel kelene szembezezned.
>
Errõl már ugyanabban a HIX-ben írtam, másvalaki hozzászólására reagálva.
Kétszáz évvel ezelõtt ha azt mondod egy kocsisnak, hogy de jó lenne, ha
az autók maguktól mennének, és a sztrádán Budapestrõl 1 óra alatt
lejutnánk a Balatonhoz kétszázzal repesztve (kb.), akkor kiröhög, aztán
kioktat azzal, hogy "de fogalmad sincs mennyi mindennel kelene
szembezezned". Egyébként van, mégha nem is írtam róla, bár írtam, csak
késõbb mint olvashattad volna. A kocsisnak valahol igaza van, de
mégsincs ok aggodalomra: mire bekövetkezett a jóslat, már rég
megoldottuk a problémákat: kifinomult a kresz, biztonságosabbá vált az
autó, az út pedig alkalmassá vált arra, hogy a kétszáz km/h-val
haladjunk rajta. Persze van amit elrontottunk, de csinálhattuk volna jól
is: még mindig benzinnel megy az autó, és nyakunkon a klímaváltozás. Ez
nem az én hibám volt, és ha rajtam múlna, most sem az én hibám lenne.
Hanem azoké, akik megválasztották azokat a buta vezetõket, akik miatt ez
a helyzet, de ez egy másik történet.
Ugyanígy történne a hosszú élet esetén is. Megoldanánk a problémákat.
Vagy nem. De az nem a kutató-feltaláló hibája lenne, hanem a buta
vezetõé, akit a többség tájékozatlanságában és döntésképtelenségében
vesztére megválasztott.
És a többség persze a feltalálóra hárítaná saját elviselhetetlen
felelõsségét: "Miért találta fel, ha még nem voltunk rá felkészülve?"
Szánalmas. De azért tükörnek még jó. Majd a kipusztulásunk után egy
másik civilizáció megemlékezik rólunk bölcsen bólogatva: Lám így kell
eljátszani egy bolygónyi esélyt az életre.
Üdv: Endre
|
