Kovácsné temeti a férjét. A férjen a fekete öltönye van, de Kovácsné azt
kéri a temetkezési vállalkozótól, kék öltönyben temesse el. A vállalkozó
szabadkozik, hogy nagyon nehéz átöltöztetni a halottakat, megfelelő méretű
öltönyt találni, de a feleség köti az ebet a karóhoz, mondván, a pénz nem
számít, de az elhunyton kék öltöny legyen! Másnap újra bemegy a
ravatalozóba, látja, hogy a férjen egy kék öltöny van, mintha csak
ráöntötték volna.
- Sokba került az öltöztetés? - kérdi.
- Nem, ezt grátiszban megszámítom - mondja a vállalkozó. - Tegnap jött egy
másik elhunyt, akin kék öltöny volt. Megkérdeztem az özvegyet, nem
szeretné-e, ha fekete öltönyben temetnénk. Mivel nem volt ellene kifogása,
ezért egyszerűen megcseréltem a fejüket.