Azt hittem a rovat kimúlt, de úgy látom nem annyira. Alázattal megírom 
legújabb gyanúmat. Miért is gondolom, hogy a természetnek 
lelke van? Mert bár kíméletlenül pusztít, közben csalogat.

Nézzük, kire mondjuk, hogy nincs lelke ? 
- nincs lelkük a magunk alkotta gépeknek
- nincs lelkük a visítozó egeret halálig gyötörve kínzó, majd elfogyasztó 
macskáknak
- nincs lelkük notórius gonosztevő embertársainknak

Hogy miért? Mert nem kegyelmeznek.
Hát a természet? Hát az Isten ? Idonként sorozatgyikos.
Aztán - mintha gondolna egyet, meglepetést okoz.
Úgy tesz, mint a gonosztevő, akit halálra ítéltünk, hogy többé ne 
legyen, ne árthasson. De a kivégzése elotti éjszakán észrevesszük, 
hogy nem lép rá a cellájában bóklászó egyetlen eltévedt hangyára. 
És akkor zavarba jövünk, megkérdojelezve ítéletünket.
Mit mondunk?  Ilyesmit: Vissza az egész ! Ennek a rohadéknak mintha 
mégiscsak volna lelke!  

Buronya