Kedves Gyapo!
Sajnalom, de neked is ugyanaz a valaszom: intezmenykent kezeled a
hazassagot, es nem pedig ugy, ahogy kellene: lelkileg. Az egyutteles is
latszolag ugyanaz, de azert megsem.
Ugyanez volt tegnap este a bajom a Passio c. filmmel, Krisztus testi
szenvedeset vette eloterbe, pedig a belso lelki szenvedese sokkal nagyobb
volt, azonban az a hatterbe szorult. Gyakorlatilag a lenyeg maradt ki
belole. A hazassagot is lelki alapon kellene felfogni, es nem pedig
papirkent. Es itt most nem is feltetlenul a polgari szertartasrol beszelek.
Az igazi eskuvo nalam mindig a templomokban, kulonbozo felekezetekben,
gyulekezetekben zajlik. De leginkabb igaz ez a karizmatikus gyulekezeteknek
tartott un. mennyegzonel. Ott szol gyakorlatilag arrol, amirol kellene: a
szeretetrol, az elfogadasrol, a husegrol. Amikor gyakorlatilag jelkepesen
egy harmadik szemelyt kertek meg a szertartas levezetesere - ez egy
kolcsonosen kivalasztott harmadik szemely es nem feltetlenul pap az illeto -
es o az, aki baratok, ismerosok - azaz nagy nyilvanossag - elott kerdezi ki
mindkettotoket eldontott szandekarol. Nos, ketsegtelen, hogy ez egy jelkepes
dolog, de nalam megis inkabb ez fejezte, fejezi ki legjobban a lenyeget egy
hazassagi szertartasnak. Bar az is igaz, hogy a legnehezebb utana jon,
amikor a mindennapi eletben mindezt meg kell tudni valositani kozos erovel,
akarassal. Bevallom, nem konnyu!
Ketsegtelen, aki tul sok rossz tapasztalatot latott, tapasztalt, annak
mindig is intezmeny marad a hazassag, ami kotelezettsegekkel jar, de jo
lenne, ha vegre ettol elszakadnank, mert a tobbsegnek viszont mast jelent.
Az mar mas kerdes, hogy azok nem a HIX-Randira irogatnak, hanem kapcsolatuk
kiteljesedesevel vannak elfoglalva. :-)
Zolesz
|
