| 1. |
Uj valtozas a nyelvben (mind) |
6 sor |
 (cikkei) |
| 2. |
Re: Conatus essendi (mind) |
22 sor |
 (cikkei) |
| 3. |
Re: Homo sincerus (mind) |
21 sor |
 (cikkei) |
|
| + - | Uj valtozas a nyelvben (mind) |
VÁLASZ |
Feladó:  (cikkei)
|
Változott a "változni" ige jelentése a magyar nyelvben. Idézet egy
parlamenti felszólalásból: "Még egyszer leszögezzük, hogy nem
változik, hanem javul a finanszírozás módszere."
La'ng Attila D., iro  > <http://lad.rentahost.net>;
JASSZ = Csavargok altal eloadott zene.
|
| + - | Re: Conatus essendi (mind) |
VÁLASZ |
Feladó:  (cikkei)
|
Kedves Gábor!
HIX NYELV #346,  >:
> Ujra egy (szamomra) nehezen fordithato Spinoza-s kifejezeshez kerem a
> segitsegeteket: "Conatus essendi"
Nem vagyok egy filozopter, így számomra a jelentése: "létösztön".
Ha jól tudom, Spinozánál a "conatus" egy speciális terminus arra a reakcióra,
amellyel a létezők reagálnak a külső hatásokra annak érdekében, hogy
fennmaradjon egyediségük és a környezetükkel való egyensúlyuk. Szokás
megkülönböztetni a "ratio essendi"-t ('kb. tudattalan létező sajátság') és a
"ratio cognoscendi"-t ('kb. tudatos sajátság'): így vsz. a "conatus essendi"
mindazon reakciók együttese, amely az egyed életének-létezésének fenntartását
szolgálja (megkülönböztetve szellemi, akarati stb. elkülönülésétől). Bár
lehet kissé modernnek hat, de számomra éppen ezt fejezi ki a "létösztön".
(Angolul ilyenekkel találkoztam: "vital impulse" 'tkp. életimpulzus', "drive
for living" 'a létezés hajtóereje'.)
Hasonló a "conatus sese conservandi" , az önmagunk fenntartása érdekében
megtett erőfesztés(ek összessége), vi. az 'önfenntartási ösztön'.
|
| + - | Re: Homo sincerus (mind) |
VÁLASZ |
Feladó:  (cikkei)
|
Kedves ateista!
HIX NYELV #346,  >:
> Hogy mit kell alatta erteni, megtudhato itt
Hát feladtad a leckét... Ha a magyar megfelelőt ('igaz ember') fordítanánk
le, akkor talán a "homo iustus" lenne fogalmilag a legmegfelelőbb.
Azonban te egy új fogalmat definiáltál, és ekkor jó, ha nem interferálunk már
"foglalt" értelmű kifejezésekkel. Ebből a szempontból jó a "homo sincerus",
mert viszonylag ritka szókapcsolat.
Arra azért felhínám a figyelmet, hogy a "homo sincerus" nem 'igaz ember',
hanem inkább 'romlatlan, természeti', az, akire régen azt mondták, hogy
'együgyű' (vö. "legyetek együgyűek, mint a galambok"). Így a magyar és a
latin terminus kissé ellentmondásban van.
Igazság szerint valami specifikusabb, erre a célra alkotott megjelölés
kellene, de egyelőre nem találtam megfelelőt, minthogy az által kifejezendő
problémakör tőlem meglehetősen távol áll.
|
|
