irta:

> > "Ha te nem fogadod el, akkor hogyan varhatod el, hogy a te 
> > massagodat elfogadjak?"
> 
> Az emberek nagyon elteroek, akivel nem vagyok kozeli kapcsolatban,
> nem is varom el hogy hozzam hasonlo legyen, azt sem varom el hogy
> elfogadja massagomat.
> En ugy erzem, komoly baratsagot olyan emberrel tudok kialakitani,
> akivel a lenyegesebb dolgokhoz valo hozzallasunk, velemenyunk
> hasonlo. Mindez azert van, mert en a baratsagot (plane parkapcsolatot)
> tobbnek tartom mint egy haveri v. szabadidopartneri kapcsolatot.
> Ha valakinek nagyon mas a velemenye valamely nagyon alapveto dologban,
> akkor nem valoszinu hogy komoly kapcsolat lesz belole.

Na most ez idaig OK... a kerdes mar csak az, ki hogyan definialja a "nagyon
alapveto dolog" fogalmat :-)
Az egyik kozmondas ugye azt mondja hogy "hasonlo a hasonlonak orul". A masik
meg azt, hogy "az ellentetek vonzzak egymast". Mindkettoben van igazsag.
En a sajat eletemben azt latom, hogy az ido mulasaval egyre kevesebb dolgot
sorolok a "nagyon alapveto" kategoriaba. Egyre tobb kulonleges es csodalatos
embert ismerek meg, akik mind egyben-masban (vagy epp nagyon sokban)
kulonboznek tolem, es a tapasztalataim azt mutatjak, hogy amikor elfogadtam
oket olyannak, amilyenek, ahelyett hogy kategorizalni probaltam volna akar
oket, akar a kettonk kozti kapcsolatot, akkor mindig sokat nyertem, sokat
tanultam es kaptam toluk (es ugyanakkor ok is tolem). Amikor pedig elore el
akartam donteni, hogy ebbol en most mit is akarok kihozni, annak tobbnyire
kellemetlensegek es szenvedes lett a vege mindkettonk szamara.
Egy olyan emberrel, akivel nagyon hasonloan gondolkodunk a legtobb dologban,
persze igen kellemes az egyuttlet. Ugyanakkor elobb-utobb unalmassa valhat!
Az izgalmat, az ujdonsagot, a kihivast eppen a koztunk levo kulonbsegek
hozzak. Ezek adnak eselyt arra, hogy valami ujat tanuljak a vilagrol, az
emberekrol es/vagy magamrol, szelesitsem a latokoromet, fejlodjek.
Persze ez csak az en egyeni latoszogem. Mindenkinel kulonbozik (doben is
valtozik), hogy a jelenlegi helyzeteben inkabb megerositesre, tamogatasra
van szuksege a helyzete stabilizalasahoz, vagy "provokaciora", impulzusokra
ahhoz, hogy kimozduljon onnan valamerre.

> Ebben az ertelemben hasznaltam a "nem tudom megertoen fogadni"
> kifejezest. Hasonlo beallitottsagu emberrel nem egymas massagat,
> hanem egymas hasonlosagat fogjuk elfogadni.

Ja, az nem nagy kunszt... :-/

> Nem teljes hasonlosagra gondoltam, a kisebb dolgokban valo 
> azonos velemenyt nem varom el, de az alapveto dolgokhoz valo hasonlo 
> hozzaallast viszont lenyeges dolognak tartom egy kapcsolatban, mert
> tartalmas kapcsolatra gondoltam, nem pedig "el vagyunk egymas
> mellett" tipusu ures kapcsolatra.

Szvsz te itt osszekeversz dolgokat. Az egymashoz hasonlosag es a kapcsolat
tartalmassaga kozott nincs semmilyen iranyu ok-okozati osszefugges.

 irta:

> Akit felebarati szeretettel szeretek, annak a legjobbat akarom, mint a
> gyerekemnek, azzal jon ossze, akivel akar, ha az neki jo, stb.
> 
> Akit szexualis objektumkent szeretek (tars, szexpartner, stb.), annak
> nem a legjobbat akarom, hanem magamnak akarom a legjobbat, azaz legyen
> az enyem, csak az enyem, birtokolni akarom, feltekeny vagyok, stb.
> Nincs is ezzel semmi baj, ez az egeszseges, meg ha nem is szimpatikus.

En eppenseggel nem mondanam egeszsegesnek. Elterjedtnek elterjedt ugyan, de
ettol meg nem egeszseges. Sot, en igazabol szeretetnek sem neveznem ezt,
hanem birtoklasnak vagy fuggosegnek.

> Altalban azonban keverjuk a ketfajta szeretetet, s ez okoz mindenfajta
> komplexust, gondot.

Altalaban azonban keverjuk a birtoklast ill. a fuggoseget a szeretettel, es
ez okoz mindenfajta komplexust, gondot. Birtoklasra es fuggosegre szvsz nem
epitheto egeszseges es e'lo" (hosszu tavu, fejlodokepes) kapcsolat.
Peter