Szia te Lány!

  Legyen az a mosógép automata, az sem baj, ha fix IP 
címmel rendelkezik, és on-line tudja intézni a mosópor-
utánrendelést!           :)))
  Remélem a többiek komolyabb tippet is tudnak adni.

  Üdv: TóCsa, akinél hagyományos tárcsás keveri a lét.

Szervusztok!

>Ki segit a szuloknek abban, hogy feldolgozzak, 

  Egy nyilvánvaló sérülés, fogyatékosság esetén talán 
nagyobb az esély arra, hogy a szülõ, a család idõben (lelki) 
támogatókra találjon, akár azok körében is, akik azonos 
problémákkal küzdenek.
  A mi esetünk ebbõl a szempontból más volt. Három-négy  
éves korig hajlamos az ember hinni a "majd kinövi" jellegû 
biztatásoknak. 
  Aztán logopédushoz viszi a gyereket, esténként gyötörjük 
egymást:
-Mi van a képen? Mondjad szépen: szilva.
-Nem tudom kimondani !!!
-Mi van a képen? Mondjad szépen: alma.
-Nem bírom kimondani !!!
  A nevelési tanácsadó azt mondja, reménytelen a gyerek...
  A gyötrõdések meghozzák az eredményt, a fiú egyre többet 
beszél. Szerencsénkre!
  Aztán eljön a tanköteles kor, egy kisegítõ iskolából jön 
hozzánk hetente egyszer egy tanítónõ és próbál eredményt 
elérni. Az év végi szintfelméréskor kapjuk a tippet: nem idióta 
a gyerek, inkább autista. És vannak a környéken specialisták, 
és vannak a környéken hasonló családok.
  Ekkortájt érkeztünk meg "Hollandiába". Hosszú volt az út, 
már menet közben sejtettük, hogy nem Itália lesz a 
végállomás.
  Mihez kezd ilyenkor az ember? Önvád, a tejles apátia, vagy 
a mindenáron tenni akarás, önmagunk és mások segítése? 
Talán mindegyik stációt végigjártuk. Végülis az utóbbiakat 
választottuk. Megismerni és megismertetni a problémakört. 
Ha a hálón nem talál az ember magyar információs helyet az 
adott témáról, akkor maga hoz létre egyet, jó két évvel a 
szakma elõtt. Ha nehézkes a kapcsolattartás a többi szülõvel, 
beindít egy lev. listát. Belép a Szülõszövetségbe, eljár 
konferenciákra, elõadásokra, szülõtalálkozókra. Ha kell, 
vállalja a sajtónyilvánosságot is. Próbálja elõkészíteni a 
terepet arra az idõre, amikor majd kidõl a sorból.
Egy-egy telefonon vagy e-mailben érkezõ biztató szó vagy 
köszönet is segíthet átlendülni a holtpontokon.

  Odette! Rátapintottál a legfõbb gondunkra: Hogyan lesz 
késõbb? Ez szinte minden alkalommal felvetõdik. Én 
optimistán az mondom: támogatjuk az utánunk következõket, 
és cserébe talán õk majd támogatni fogják a mi gyerekeinket 
is.

>Ki segit a szuloknek abban, hogy feldolgozzak, 

  Azt hiszem, leginkább a sorstársak!!! Csak jókor találjanak 
egymásra!

>Ennyire gyakori lenne az ejszakai bepisiles a nagyobb
>gyerekeknel?

  Nem csak éjszaka lehet gond. Azok a pelenkák nappal is 
fenn vannak! Külön szobatisztasági program, "potty-training" 
lehet szükséges néhányuknak. És pl. olyanon is múlhat a 
dolog, hogy a WC ülõke más, elütõ színû legyen, mint a WC-
csésze. Hogy egyértelmû legyen az, hogy hova is kell csinálni!

 Na, már megint velem lesz tele az OTTHON! Bocs, ha 
hosszú voltam! 

  Üdv: TóCsa

Sziasztok!

Nem, nem, meg nincs baba; meg mindig ketto-az-egyben a 
helyzetunk :- )). De azert gondoltam, beszamolok, mi is zajlik korulottunk,
most, mig van ra energiam.

Olvastam leveleket uj listatagoktol, eloszor is titeket szeretnelek 
udvozolni itt a listan! Jo, hogy itt vagytok! En Berki Szilvi vagyok es
jelenleg Zurichben elek sved ferjemmel, mind a ketten egy telefon-
szolgaltatonal dolgozunk es jovo pentekre vagyok kiirva elso 
gyerekunkkel. 

Februar eleje ota itthonrol dolgozok, nagyon jo. Pihenek rengeteget,
de nem is unatkozom. Anyukam 2 hete erkezett, segit az itthoni munkaban
es varjuk egyutt a babat.

Hat, nagyjabol ez van velunk.  

Mindenkit udvozlok,

Szilvi