Kedves Virag!

> Bar meg mindig ketsegek kozott vergodom, ugyanis
> hihetetlennek tunik, hogy ilyen eszkozokhoz folyamodom.
Nem gondolnam, hogy olyan "alantas" eszkozhoz nyultal volna. Van egy
baratnom, aki pl. egy ujsagban adott fel tarskereso hirdetest, es
most boldogan el a parjaval, aki a hirdetesre jelentkezett (na, nem
rogton az elso jott be, hanem a harmadik - de szerintem ez egesz jo
arany, vannak akik sokkal-sokkal tobbet is varnak). Azt mondom:
legyen szerencsed! Es reszunkrol a szerencse, hogy korunkben
udvozolhetunk!

> Ezt most ne vegyetek sertesnek.
Nem vesszuk annak - a listat kulonben sem mi hoztuk letre, csupan
ugyanugy irunk ide, mint ahogy most Te is ;)

> Csak olyan ertelemben latom negativumkent ezt a dolgot, hogy soha
> nem gondoltam volna magamrol, hogy nem leszek kepes spontan
> megismerkedni egy sraccal. A gyorsan rohano evek megis ezt
> bizonyitjak...  :o(
Milyen furcsasagokat produkal az elet - en meg soha nem gondoltam
volna (amilyen kis konyvmoly voltam vilag eletemben), hogy spontan
kepes lennek megismerkedni egy sraccal ...
Mellesleg szerintem mindegy a "hogyan", az szamit amit elerunk, es
amit kozben tanulunk.

Szinten bekes, boldog unnepeket kivanok!

Szia:
        Ivett

Kedves Gyongyi!

> De ha ismereteim nem csalnak, meg te is tanulsz (gondolom,
> szinten munka mellett), igy "hasonlo cipoben jarunk".;-)
Igen-igen, bar, most mar tul vagyok a vizsgakon, de egyeb munkahelyi
plussz elfoglaltsagom is akadt, ugyhogy, el voltam/vagyok veszve
innen a Randirol egy kicsit.
> > Bizonyos ertelemben a szakitas a vilag legeslegkonnyebb dolga,
> > meghozza azert, mert egyszerre megszabadulhatunk attol, amirol
> > azt hittuk, hogy minden bajunk okozoja...
> Igen, bizonyos ertelemben a legkonnyebb. Nekem csak utolag tunik
> konnyunek.
Nekem akkor konnyu, amikor a gondolat megfogan bennem (en mindig elso
gondolatbol cselekszem is, ez azert olykor hibam is ...) es akkor,
amikor talaltam valaki mast. Addig iszonyu nehez - sot, be kell, hogy
valljam, hogy volt olyan, amikor megalkudtam onmagammal (akit
kidobtam az eletembol, kesobb meg visszaengedtem kicsit az
agyamba ...) de szerintem ezek ilyen emberi gyengesegek.
De igazabol tenyleg nezopont kerdese, hogy mi a konnyebb. Van, akinek
az a konnyebb, hogy evtizedeken at turje, hogy a ferje minden nap
reszegen osszeverje, es a legnehezebb dontes szamara az elvalas.
Valoszinuleg ebbol a szempontbol is legalabb ket konnyebb ut van, es
ugy tunik szemelyisegfuggo. No, tessek, ellentmondtam onmagamnak ;))
> > Amikor viszont ujra es ujra ugyanolyan emberrel talalkozunk,
> > akiknek ugyanaz a hibajuk, akkor elkezdunk altalanositani,
> > hogy "ilyenek a ferfiak", meg "ilyenek a nok", es meg mindig
> > nem kezdunk el azon gondolkodni, hogy mi a hiba a "mi
> > keszulekunkben".
> Hat igen... Azt hiszem, itt egy kicsit mintha elkanyarodtunk
> volna a tematol (bar lehet, hogy nem igy szantad).
Tulajdonkeppen arra szerettem volna utalni, hogy ez az altalanositas
is gatja lehet az Igazi megtalalasanak.
> Mindig az a kiindulopont, amivel a pszichologia-tanulmanyainkat
> megkezdtuk (azt hiszem, Te is,
Igen ;)
> Szoval az az alaphelyzet, hogy a szemelyiseg egyedi es
> megismetelhetetlen. Innentol kezdve mar nem all az altalanositas,
Nem is arra gondoltam, hogy "all" ez az altalanositas, hanem inkabb,
hogy hasznaljak.
> A masik pedig valoban az, hogy nemcsak a masikban kell keresni a
> hibat, hanem elsosorban magunkban. Ezt en is hamar megtanultam.
Akkor elismeresem Neked! Nekem nem ment ez olyan hamar, mostanaban
leptem meg csak erre az utra. Sot, mondhatnam: eddig nem is ismertem
igazan onmagam. Most ismerkedunk meg ;)
> > "lazitanak" es kibujik a szog a zsakbol.
> Ez az egyik lehetoseg. A masik pedig az lehet, hogy mar akkor is
> megvoltak azok a bizonyos "nemszeretem" tulajdonsagok, de a nagy
> szerelem kozepette nem tulajdonitottak neki nagy jelentoseget.
Igen, ezt kihagytam - pedig bele akartam irni en is :)
> egy-ket honap utan meg ma sem koltoznek ossze valakivel. Ahhoz
> is mar jol kell ismerni az illetot, hogy ezt megtegyem.
> Persze most csak magamrol beszelek, nem biztos, hogy mindenki
> igy latja jonak.
Persze, ezt nem lehet altalanossagban mondani. Sok dologtol fugg. En,
mondjuk olyan naiv es nyilt vagyok, hogy ket het ismeretseg utan mar
egyutt eltem a parommal. De ez nem jelenti azt, hogy ez a jo!
Mindenki maskepp ...
> az egyik fel hiaba probalkozik, ha a masiknal folyton
> ellenallasba utkozik. Ilyenkor elobb-utobb fel kell adni.
Itt is igazad van. A kapcsolatok szerintem akkor mukodnek a
legjobban, ha kolcsonossegen alapulnak.
Es termeszetesen szakitani kell, amikor szakitani kell.
> de ha lenyegretoroen is, azert azt hiszem, minden
> felem iranyulo kerdesedre, felvetesedre igyekeztem valaszolni.
En pedig bocsanatot kerek, hogy ilyen szoszatyar vagyok!

Szia:
        Ivett