>E=1/2*m*v^2. Einsteinnel E=m*c^2. Miert nincsen az
>utobbiban 1/2 (azon tul, hogy a kinetikus energia es a tomeg-energia
>ekvivalencia ket teljesen kulonbozo dolog)?

Ezen már én is gondolkodtam, de hiába - ami azért jelent valamit.
:)
Szerintem sejtette, hogy a villanynak komoly jövoje lesz, ezert 
összeadta ezeket:  E=1/2*C*U^2 ,  E=1/2*L*I^2 .
(ha jól tudom, a századelon Budapesten már használtak villanyt, és 
rádióztak is  akkoriban....) 
Nem tudom, hogy jött ki ebbol az E=m*c^2, de ha így nem, hát az EM 
hullámelméletbol levezetheto. (Bár van aki szerint nem abból jött ki)

Mindenesetre, ha összeadás helyett találomra szorozta volna oket,  
ma nem lenne annyira híres. ;-)

Burgonya

Thus spake HIX TUDOMANY:

> Öszeérnek-e a sínek a horizonton?

Nem ernek ossze, egeszen pontosan 1435mm szabvanyos tavolsag van kozottuk.
Szerintem arra gondolsz, hogy osszeeronek latszanak-e.
Attol fugg melyik foldmodellt hasznaljuk, a sik, a gomb, vagy a banan
alakut :), es milyen a latotavolsag.
Ha siknak tekintjuk a Foldet, es vegtelen a latotavolsag, akkor bizony
osszeeronek latszanak. Amennyiben nem vegtelen a latotavolsag, vagy a
fold gorbulete miatt nem lehet vegtelen messzire ellatni (pl gomb es
banan alaku Fold), akkor nem latszik osszeeronek.

> Burgonya

-- 
Valenta Ferenc <vf at elte.hu>   Visit me at http://ludens.elte.h u/~vf/
"Mindig jo, ha bajba jutsz, hogy ha orditsz s korbefutsz!"

Marky:

Einsten:  E=mc^2  klasszikus:  E=1/2*mv^2

Eloszor is, E is es m is mast mast jelent a ket formulaban.
Einsteinnel E=teljes energia(nyugalmi+kinetikus), es m a 
relativisztikus tomeg a megfelelo Lorentz faktorral. 
A klasszikus kepletben a kinetikus energia szerepel (nyugalmi 
nelkul) es m=m0 a nyugalmi tomeg (lehetne ugyan akar relati-
visztikus mert ebben az esetben ugysem szamit, de a klasszikus 
mechanika nem beszel valtozo tomegrol).

A relativisztikus tomeg m=m0/sqrt(1-(v/c)^2), es innen kapjuk:

  E = m0*c^2/(1-(v/c)^2) = m0*c^2 
                         + m0*c^2*[1/sqrt(1-(v/c)^2)-1]

az elso tag a nyugalmi energia, a masodikrol belathato, hogy
v<<c esetben  1/2*m0*v^2 -- ahogy a klasszikus keplet mondja.

Heisenberg:
a hatarozatlansagi relacio annak az elkerulhetetlen kovetkezmenye, 
hogy a kvantummechanikaban a hely es impulzus muveletek nem cserel-
hetok fel egymassal. Heisenber matrixokkal operalt, Schrodinger 
hullamfuggvennyel. A ketto matematikailag eqivalens, a Schroding
fele hullamfuggveny szemleletesebb. A reszecsket, pl elektront 
hullamfuggveny irja le, az impulzus p=h/hullamhossz. 
Tudjuk, hogy egy veges hosszu hullam nem lehet monokromatikus.
Ugyanerrol van szo: minel jobban lokalizalt a hullamod, annal
szelesebb kell hogy legyen a hullamhossz-tartomanyban es forditva. 

udv, kota jozsef

ps: hopp - kozben elolvastam a mai termest es latom Janos mar meg-
valaszolta. De ha mar megirtam, elkuldom :)

Igazából azt, hogy különböző méretű körök egymástól végtelen távolságra 
helyezve azonos méretűvé válnak, egy fokkal igazolhatóbbnak látom, mint 
azt, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Az előbbi esetben a 
középpontokat összekötő egyenes és a bármely érintő által bezárt szög a 
távolság növelésével gyönyörűen közelít a zérushoz, míg a párhuzamosok 
esetében nem fedezünk fel egyetlen konvergenciát sem. Pl. nem csökken a 
közöttük lévő távolság (az egy merőleges által a párhuzamosokon kijelölt 
pontok távolsága). :)
Ez alapján elképzelhetőnek tartom, hogy valaki valamikor régen nagyot 
tévedett a párhuzamosokkal kapcsolatban, csak senki nem mert jelentkezni.
Megvilágítaná valaki ezt a káoszt?

Köszönöm. Üdv: Endre

Ja, tényleg, másik kérdés, ami hasonló a végtelenben találkozó 
párhuzamosokkal kapcsolatban megfogalmazott kérdéshez: Két különböző 
méretű kör/gömb egymástól végtelen távolságra helyezve azonos méretűvé 
válik? :)))
Ekkor a középpontjaikat összekötő egyenes és az közös érintőjük által 
bezárt szög zérus, ez pedig csak azonos méretű köröknél történhet. :)

Üdv: Endre
ui: Kellemes Ünnepeket mindenkinek!