Hello!
Ugy latom, kavartam nemi vihart a HFM idezettel.
Igazatok van, hozza kellett volna tennem nehai
levelezotarsunk, Kovary Peter talan legtobbet
hasznalt szavat: "imho". Vagyis nagyjabol: szerintem.
Valamikor, a megjelenesuk idejen en is sokat
hallgattam, es szerettem is Jean-Michael Jarre
Oxigen, Napejegyenloseg es Magneses mezok,
Vangelis egyik-masik lemezet, es meg nehanyat
a korabeli magyar probalkozasokbol is.
Aztan evekig reszben objektiv, reszben szubjektiv
okokbol sajnos keves zenet hallgattam. Az utobbi
idokben szerencsere megint sokat hallgatok zenet,
es amikor feltettem regi kedvenceimet, csalodtam.
Mar nem, vagy nem-nagyon fognak meg ezek a
zenek. Emlekeimben valami nagyszeru zenekent
elt Presszer balettzeneje (a cimeben most nem
vagyok biztos, talan: Proba?). Feltettem, hogy
megmutassam valakinek. Megdobbentem, (es most
mar hozzateszem: szerintem) vacak, ures, "tegyunk
fel gyorsan egy masik lemezt" kategoria.
(Fel is tettunk....)
Biztosan hozzajarul ehhez az is, hogy amikor
"visszatertem" a zene-hallgatashoz, uj stilusokat
vettem be a kedvenc stilusaim koze. Idokozben
megkedveltem a blues-t, a regi ido"k progressziv
rock zenejet, a nepzenet, es egy kicsit a jazz-t is.
Azokat a zeneket, amikben "emberek jatszanak
hangszereken". Igaz, a szintetizator is lehet hangszer,
ha ember jatszik rajta, es nem szamitogep. De mar
nem nagyon nyugoz le a hangja, nekem tul gepi.
Ugyanakkor nem fordultam el sem a komolyzenetol :-)),
sem dia'k korom slagereitol, igaz akkoriban meg
gyerekcipoben jart a szamitastechnika, talan meg
a megszallottak sem gondoltak, hogy eltelik par
evtized, es a "zenet" is azzal fogjak csinalni....
Agoston emliti mint elonyt a mely hangok megletet.
Nagyon szeretem a mely hangokat, es miota
atalakitottam a hangfalaimat, nem is szenvedek a
hianyuktol, meg ha messze is van Viletel Pista
hangfalainak melyeitol. De csak a nagybogo, basszus
gitar, dob mely hangjait szeretem. Az elektronikusakat
nem.
Nem tudom, mennyire szol bele a fentebb irottakba
egy tulajdonsagom. Nem tudom, hanyan vagyunk
ilyenek, mennyire ritka, vagy gyakori ez a tulajdonsag.
Abbol gondolom, hogy nem valami gyakori, mert
sokaig nem is nagyon tudtam megertetni magam,
neztek ram ertetlenul, mi a fenet is akarok mondani.
Szerencsere talaltam egy jo hasonlatot.
Az elektronikusan eloallitott dob-hang-utanzat valamifele
fizikai kenyelmetlen erzest okoz szamomra. A tobbseg
talan talalkozott az iskolaban azzal, hogy vannak, akik
mego"rulnek a kreta csikorgasatol, vagy attol a hangtol,
amikor valaki vegighuzza a kormet a tablan. (Sokaknak
ennek csak a gondolatatol is "felall a szor a hatanukon.)
Hat valami hasonlot okoz bennem a "szamitogep-dob".
Ha ilyen van a zeneben, mar tok mindegy szamomra,
milyen stilusu is az a zene, elfog a menekulesi va'gy.
Igy persze nehez lenne kedvelni a mai korok slagereit.
Mindenesetre megegyszer hozzateszem: szerintem.
De szivesen olvasom a (mas) velemenyeteket (is).
Udvozlettel
Andras
|
Most majd kapok jól a fejemre! :)))
"A zene minosege forditottan aranyos a benne
hasznalt szintetizatorok szamaval."
A higend ortodox vonala sosem szerette az elektronikus hangszereket. Privát
véleményem szerint azért, mert nincs viszonyítási alap, hogy mit akar
elérni. Ez nem olyan, mint mondjuk egy hegedű, hogy hallottam élőben
hegedűt, így tudom, hogy mit szeretnék otthon hallani. Elektronikus
holmiknál akkor lenne viszonyítási alapod, ha ott ültél volna a szerzővel a
stúdióban, a keverőpult mögött. Ha meg az üzleti részét nézed, akkor még
rosszabb a helyzet, hisz elég nehéz ilyen felvételeken demonstrálni, hogy
neked mégsem négymillióért kellene hangfalakat venni, hanem hatért...
Topy
|
