Jézusnak 39 korbácsütést kellett elviselnie,
én 39 oldalra gyûjtötttem össze dalaimat
( szíveseben vettem volna ihletett perceimben
a lottószámokat )
Hugy könnyítsek a több, mint 10 éve hordozott
tehemen, a szövegeket itt ( is ) közreadom
Bende Árpi ( 92/503142)
Szívderû - cseppek
Néha nehéz,
De mégis szép az élet
Mert megöntõznek
A szívderû - cseppek
Néha nehéz,
De mégis szép az élet
Mert körülvesznek
A szívderû - percek
Jönnek - jönnek
A szívderû - cseppek
Az arcomra kiülnek
És mosollyá lesznek
Ez a patak
El nem apad
Igen
Forrása a
Behemót nagy
szívem
Extázis
Kábult vagyok,
A szemem ragyog.
Elindulok,
És utánam a csillagok ...
Sose lehessen tudni,
Hogy mikor jön egy meteor
Ki az életedbe
Beletör és beleszól
Azt viszont lehet tudni :
Miért, hogy a napsugár
Reggel Keleten kél
S este nyugaton van már.
Indul a fény,
Mint egy mesebeli lény
Rám kacsint , és érzem én
Azt, hogy szállok a Föld tetején ...
Sose lehessen tudni,
Hogy mikor jön egy meteor
Ki az életedbe
Beletör és beleszól
Azt viszont lehet tudni :
Miért, hogy a napsugár
Reggel Keleten kél
S este nyugaton van már.
|
István írta :
Beszélni róla nagyon könnyû, gyakorolni már
nehezebb. Sajnos én a szeretetet akkor képzelem jónak és erõsnek,
ha nem szelektál. Ha csak néhány embert szeretünk, a többi semleges,
vagy útálat tárgya, akkor ez csak önámítás.
Attól tartok, hogy amíg az emberek negatív érzelmekkel vannak tele
(tisztelet a kivételnek), mint pl. önzés, írígység, bosszú, düh,
önsajnálat, stb. addig olyan messze vagyunk az igazi szeretettõl, mint
Makó Jeruzsálemtõl.
Ezt az igazságot szépen leírta Weöres Sándor a teljesség felé c. mûvében
(kár hogy ez pl. nem kötelezõ irodalom, Etika tantárgyhoz is jó lenne.)
Kis Ági
"Az érzelgésrõl
Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehetõ és
nem-ehetõ között; hanem mint a fény, mely egykedvûen kiárad minden
elõtte-levõre.
Mikor a szereteted válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem
sóvárgásnak és undornak kettõssége. S ez: az érzelgés, mely manapság
mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.
Minden emberi indulat közt az érzelgõsség a legnyomorúságosabb. Egyik
irányba szeretni csak akkor tud, hogy másik irányba gyûlölködik;
vonzalma nyállal ken, gyûlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga
kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó nem fakad
belõle.
A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgõsség úrnõ és Propaganda
úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy
alakítja, hogy a tömeg érzelgõsségébõl kiváltsa egyfelé a meghatódást,
másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.
Az érzelgõsség kétfejû nõstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón
csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató
fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel,
erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós
fejét pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.
Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás,
innen ered: a kétfejû bestia mosolyából és könnyzacskóiból. Többet
ártott, mint akár melyik szenvedély: a józan emberi mértéket összezavarta.
Az emberismeretrõl
Az érzelgõsség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a
szereplõket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába.
Legangyalabbak a fõszereplõk, kikkel az olvasó együtt sír és nevet,
szinte egybeolvad velük; de ha jobban megnézzük ezeket a fõszereplõket,
nem is olyan angyalok: kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik õket.
A többi szereplõk aszerint minõsülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy
gonosszá és gyûlöletessé, hogy a fõhõsöket támogatják-e, vagy
gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgõs regények módjára nézi a
világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók;
vágyainak gátlói a rosszak.
A mai átlagos emberismeret megdöbbentõen együgyû. Legtöbb mai ember csak
azt a felületet látja belõled, amelyet az õ kedvtelései és igényei felé
mutatsz; nem nézi, hogy bensõd milyen; a nõ aszerint ítél rólad, hogy
szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként
illeszkedsz az õ elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót
összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is,
közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és
kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát,
néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem gondol, hogy
embertársait ne az õ igényein keresztül nézze, hanem önmagukban."
|
Kedves István!
Örülök, hogy segítesz a kismamáknak, és ahogy a soraidat olvastam egy szó mindi
g szemet szúrt nekem: terhes. Szerintem helytelenül vált szokássá ez a szó,a je
lentése egyáltalán nem pozitív, megkavarja az embert, még ha ez tudat alatt tör
ténik is. Sok szép magyar szó létezik helyette, aminek a jelentése is pozitív,
ill. kifejező, pl. várandós, állapotos, áldott állapotú. Mivel te meditáci
ókat írsz kismamáknak, szerintem nagyon fontosak a szavak, kérlek gondold át a
javaslatomat, és aszerint fogalmazd meg a gondolataidat. Szerintem ez is sokat
segíthet, hogy ez a szó szépen eltűnjön a kikmamákkal kapcsolatban a negat
ív értelmével együtt.
További minden jót kívánok!
Márti
(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 214-087.dyn-fa.pool.ew.hu)
|