Franciaorszag, 2000. junius-julius
8. resz
Kozlekedes
Inter-Rail igazolvannyal mentunk, ami amolyan vasuti haviberlet. Elvileg
tehat kotetlenul utazhattunk vele, gyakorlatilag azonban nem volt ilyen
egyszeru a dolog. A menetrendek es a masok altal kialakitott vasutallomasok
hataroztak meg terveinket. Meg a tavolsagok. Idorol idore beleesem abba a
csapdaba, hogy ami a terkepen csupan egy huvelykujjnyi tavolsag, az a
valosagban akar fel nap is lehet :-) Arrol nem is beszelve, hogy mig
Parizsbol Nantes-ba harom ora alatt elertunk (TGV-vel), addig a Nantes-Brest
kozotti joval rovidebb tavolsag majdnem hat orankba kerult, pedig az
atszallasra alig volt 5 perc idonk a 18 kg-os zsakokkal (meg jo, hogy
mindenki mas ugyanarra a vonatra szallt all. Egy vasuti alkalmazott halatlat
feladata kifejezetten csak az volt, hogy allt a peronunkon es aki kerdesre
nyitotta a szajat, annak mar mondta is: harmadik vagany balra.) Bresti
vendeglatoink szerint helyes kisvonat ez, amelyrol alig nehanyan fognak
leszallni, igy konnyeden egymasra talalunk. Hat, mit mondjak, joval
komolyabb volt, mint a magyar Bizmotok (mas neven Piroskak). Hiaba, a meret
is csak osszehasonlitas dolga.
A TGV-re termeszetesen kiegeszito jegyet kellett valtanunk, amiben csak
annyi volt az erdekesseg, hogy kulonbozo idopontokban kulonbozo volt az ara.
Egy harmas unnep elso napjanak reggelen pl. tobb mint ketszer annyiba kerult
(volna), mint ugyanaznap delutanjan. Ugyhogy resen kellett lennunk es ismet
csak igazitanunk kellett a terveinken. Szoval a vonat legnagyobb hatranya a
kotottseg. Azt remeltem Bretagne-t keresztul-kasul bejarhatom, de mar latom,
hogy oda meg vissza kell ternem egyszer autoval - vagy biciklivel. Jo moka
volt, hogy a vonatjegyeket indulas elott, a vasutallomason ervenyesiteni
kellett egy erre a celra szolgalo automataban. (Gondolom ezzel a potyazok
nagy reszet sikerul kiszurni. Hol vannak ott mar azok a szep idok, amikor
egy ingazo egy 5, vagy 10 napig ervenyes returjegy vissza-reszevel
szerencses esetben a lejarati idon belul mindennap hazautazhatott. Az
ervenyesitesi kotelezettseg az ilyenfajta logasokat nem teszi lehetove).
Utaztunk kulonbozo halokocsikban is - a fiuk legnagyobb oromere. Mindegyik
mas volt, tele felfedezni valokkal. Es milyen remekul lehet nezelodni hason
fekve az agybol, mig teljesen be nem sotetedik. A masik fontos szempont,
hogy ha az ember ejszaka utazik, nem veszteget el felesleges idot. Raadasul
a kalauz indulas elott ellenorizni a jegyeket (ha nemzetkozi az utvonal,
akkor osszegyujti az utleveleket is) es igy ejszaka senki nem zavarja az
embert. Sot, kifejezetten figyelmeztetnek, hogy zard magadra a fulket, ne
adj lehetoseget a besurrano tolvajoknak. Reggel aztan, ha a kedved es a
penztarcad engedi, a kocsikiserotol meg reggelit is rendelhetsz.
Kulon elmeny a parizsi metro. Rengeteg vonal van, behalozzak az egesz
varost. Gyakorlatilag mindenki ezt hasznalja (mar aki tomegkozlekedesi
eszkozzel jar, mert rengeteg az autos es a legtobben egyedul ulnek a
kocsijukban. Nem is csoda, hogy akkora dugok vannak reggel, meg
delutanonkent.) Szoval a metro. Minden allomason szep nagy terkepek vannak
kirakva, hogy gond nelkul megtervezhesd az utvonaladat. Egyik vonalrol a
masikra a foldalatti folyosokon terelgetve szallhatsz at. A kiirasok
pontosak es jol lathatok. Neked csak azt kell tudnod, hogy hanyas szamu
vonal melyik vegallomasa fele keszulsz. Pofon egyszeru, de persze nem art
odafigyelni egy-egy tobbszoros elagazasnal. A fiuk elso perctol fogva
atvallaltak a navigalast. Az en feladatom csak annyi volt, hogy rohanjak
utanuk, tartva a tempojukat. Berletunkkel korlatlanul metrozhattunk, amit
meg is tettunk. Hol itt, hol ott bukkantunk felszinre, hogy korulnezzunk,
vagy megkozelitsunk valamit. Esetleg meglassuk vegre, hogy hol is van az az
allomas, amit a fold felett egyszeruen keptelenek voltunk megtalalni. Mert
egy szepseghibaja azert van a dolognak. Ha mar benne vagy a metrohalozatban,
barhova eljuthatsz gond nelkul. De ha a metroterkepedet nezegetve (max 30x30
cm-es lapon abrazolva egesz Parizs!) akarsz rabukkanni arra a bizonyos
megallora, ami itt van mondjuk a Mars-mezo szelen, az teljesen remenytelen
vallalkozas. Az az "itt" lehet harom utcaval odebb, lehet egy eldugott
mellekutcaban, barhol. Ki is alakitottuk magunknak a pontvadasz jatekot:
ismeretlen metroallomasok elso megpillantoja egy-egy piros pont boldog
tulajdonosa lehetett. Ajandek ugyan ot pont utan sem jart, de lehetett
egymast cukkolni vele, hogy kinek hany pontja van mar.
Kisebb varosokban tobb helyen is talalkoztunk idotartam-ervenyessegu
jegyekkel. Nem szamitott, hogy buszra szallsz, vagy villamosra, egyszer,
vagy tobbszor, a lenyeg csak az volt, hogy az ervenyesitestol szamitott egy
oran belul elhagyd az utolso kozlekedesi eszkozt is. Allitolag ha ot perccel
tulleped, akkor is mar eleg komolyan banja a penztarcad.
Nemetorszagban Kirchdorfba az S-Bahn-nal jartunk haza. Ez a HEV-nek felel
meg es a mi elorevasarolt buszjegyeinkhez hasonlo jegyekkel lehet hasznalni.
Ennek megfeleloen mi nyugodtan fel is szalltunk, aztan kerestuk a
lyukasztot, ami nem volt. A kalauz vilagositott fel fejcsovalva, hogy a
lyukasztok a peronon vannak, ott kellett volna ervenyesiteni a jegyeket. De
nem csinalt belole tul nagy ugyet, fogta es mindegyiknek kidekoralta a
hatoldalat, hogy ervenyes legyen. Tobbet aztan mar nem is volt gondunk vele,
mert a tovabbiakban mar az Expo beleponk szolgalt busz- es HEV-jegykent is.
Igen kellemes szolgaltatas ez Nemetorszag minden nagyobb vasaran.
Orsi
|
