Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX AGYKONTROLL 2566
Copyright Myths
2005-11-22
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelõssége)
Megrendelés Lemondás
1 reagalas (mind)  9 sor     (cikkei)
2 Nem mind arany ami fenylik (mind)  125 sor     (cikkei)

+ - reagalas (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)
Kedves Lista!

12-e óta nem kapom a Lista leveleit annak ellenére, hogy nem mondtam le. Így
aztán nem tudok hozzászólni, illetve válaszolni a keresésre. Azt sem tudom,
hogy ezt a levelet megkapjátok e. Major István írta, hogy kereste Zsuzsa a
Babameditációkat. Kb. 2000 óta írom õket, és sokat elküldte a Listára is.
Tehát aki keresi, az tõlem megkaphatja a teljes gyûjteményt.
Szeretettel, István. (Bp.)

+ - Nem mind arany ami fenylik (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)
Kedves Listatagok!

A múltkor írtam arról, hogy miért nem sikerülnek a jó munkák. Aki a 
kérdést feltette, azt válaszolta, hogy rendben, egyetért velem. 
Megkérdezte azonban, hogy agykontrollal miért nem a megfelelõ pasi 
jött be neki.

Ez már sokkal nehezebb kérdés. Már csak azért is, mert én épp az 
ellenkezõjén törném a fejem, ha még független lennék. Ennek ellenére 
azonban megpróbálok kerek választ adni.

A pasi tehát beviharzott egy bájos, agykontrollos hölgy életébe, ott, és 
úgy ahogy azt elképzelte tagtársunk, csak éppen téves választásnak 
tûnik. Mi lehet ennek az oka? 

1. Elképzelhetõ, hogy a nagy õ leírása pontatlan volt.
2. Tényleg õ az igazi, csak jól álcázza.
3. A jövõt láttuk, csak azt nem, hogy a fickó mellett milyen minõsítés 
állt. (Õ, átlagos, balfék.) 

1. Elképzelhetõ, hogy a nagy õ leírása pontatlan volt.
Ekkor valószínûleg még nem tisztult le, hogy ki is lenne az igazi. Ezt 
elsõsorban magunkkal kell egyeztetnünk.
Mérlegelni kell a lehetõségeinket. Nem szabad se túl magasra, se túl 
alacsonyra tenni a mércét.
Van egy ismerõsöm, aki ezzel járta meg. Egyszem lányról van szó. 
Csinos volt, okos volt, diplomás volt, már túl intelligens is, és ami a 
legnagyobb baj: mesevilágban élt.
Voltak udvarlói, ám a kapcsolatok csak odáig tartottak, amíg be nem 
mutatta a szülõknek. Aztán apuci és anyuci könnyûszerrel talált valami 
kivetnivalót a jelöltben.
- Lányom, ez szereti az italt, neked ettõl különb való.
- Kislányom, ez biztosan el se akar venni feleségül, és egyébként is, 
még a kést se fogta túl ügyesen. 
- Ennek nincs diplomája, amannak pénze nincs, stb., stb.

Még mielõtt elfogultsággal vádolhatnátok, leírom, hogy én jó partinak 
néztem ki számukra. Ezért aztán megbeszéltem Csipkerózsikával, hogy 
szóljon a barátnõjének, én pedig hozom a barátomat és bemegyünk 
Miskolcra szórakozni. Minden szépen alakult. Aztán betoppantunk.
A szokásos üdvözlés után bejutottunk egészen az elõszobáig, ahol 
megvárhattuk, amíg Rózsika elkészül. Közben ilyen keresztkérdésekre 
kellett válaszolnunk:
- Sokáig lesztek?
- Mit fogtok csinálni? 
- Ti hogyhogy ráértek ilyesmire? Rózsikának dolga van. Ti nem 
szoktatok segíteni a szüleiteknek? Stb.
Nem is kínáltak meg minket semmivel, hiszen mi a lányuk elrablói 
voltunk.

Ezek után immár hármasban megérkeztünk a barátnõjéhez. Ott aztán 
még a szalonba is bemehettünk. Kávéval, üdítõvel vártak minket, a 
barátnõ zongorán játszott nekünk, és mindent megtettek a 
kedvünkért. Szívesen láttak minket.

Csipkerózsika most egy olyan férj mellett tengõdik, akinek talán még 
érettségije sincs. Talán segédmunkás, vagy valami ilyesmi. 
A lehetõségek elszálltak, a fiatalság úgyszintén, és utána már csak 
ilyen jutott.

2. Tényleg õ az igazi, csak jól álcázza.
Erre is van egy kis történetem. A fent említett cimborám (fedõneve 
Dudor) meg én elhatároztuk, hogy kipróbáljuk az ismerkedést hirdetés 
útján is. 
Meg is komponáltam egy nyerõ szöveget, ebbe behelyettesítettük a 
paramétereinket, és egy hét különbséggel elküldtük a hirdetéseket. 
(Ennek ellenére egyszerre jelentek meg, és rögtön úgy festettünk 
egymás alatt, mint két hülyegyerek.)
De azért jöttek válaszok. Dudornak egy jól sikerült kaland lett belõle, 
nekem meg házasság.
Az én párom akkor már agykontrollos volt, és már programozta is az 
igazit (azaz engem), így aztán nem véletlen, hogy a hirdetésem a 
kezébe került. 
Nem akarok senkit untatni a részletekkel, legyen elég annyi, hogy én le 
akartam rázni, és ezért arra hivatkoztam, hogy azért nem 
találkozhatunk, mert a Balatonon üdültetem a gyerekeket.
Erre mit ad Isten, a strandon egyszercsak rohan hozzám egy 
tanítványom, de már messzirõl üvölti:
- Tanárbácsi! Tanárbácsi! Keresik! 
- Ki a fene lehet az? Engem itt senki sem ismer! – gondoltam.
Ugye nem nehéz kitalálni, ki lehetett. A feleségem volt. Nem sikerült 
lerázni, mert õ meg két faluval odébb nyaralt.
Kezdetben volt némi reményem, hogy megúszom a dolgot, mert mint 
utólag kiderült, nem tetszett neki a fürdõgatyám. Ekkor azonban a 
barátnõje meggyõzte, hogy ez nem elég komoly indok, ettõl még 
találkozhat velem felöltözve is.

Tréfásan szólva, kezdetben csak egy fürdõgatya erejéig, de álcáztam 
magam. Ez egészen jól ment egy darabig. Nem akartam nõsülni, és 
ilyen keresztkérdésekre sem adtam megfelelõ választ:
- Egy süllyedõ hajón van a feleséged és az anyukád. Te csak az egyiket 
mentheted meg. Kit mentenél meg? 
Sokáig gondolkoztam, de az elsõ feleségem elég sokmindent lerombolt 
a lelkemben, ezért így feleltem:
- Az anyámat.
- Miért? – hangzott a meglepett kérdés.
- Azért mert anyám sose fog becsapni, de a feleségem ezt bármikor 
megteheti.

Egy szó, mint száz, mégis komolyra fordultak a dolgok. Ebbõl a 
történetbõl csak annyit jegyezzetek meg, hogy nem mind arany ami 
fénylik, de ami halványan fénylik, abból még  lehet arany.
Csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a másikból. Felfedezzük az 
értékeit, s hagyjuk, hogy gyémánttá csiszolódjon a mellettünk, vagy a 
legnemesebb drágakövet fogjuk bemocskolni.

Tehát: Hagyd, hogy bizonyítson! Értékeld át a kapcsolatotokat. Arra 
gondolj, hogy idõvel mélyülhetnek-e az érzéseid? Ha nem, akkor 
valószínûleg mást kell keresned, de nehogy úgy járj, mint 
Csipkerózsika! 

3. A jövõt láttuk, csak azt nem, hogy a fickó mellett milyen minõsítés állt.
A programozáskor nem a saját igényeink domináltak, hanem elmetükre 
technikával betekintettünk a jövõnkbe. Az a partner, akivel 
összejöttünk, nem az igazi, csupán csak a következõ, de még nem a 
nagy Õ.
Ha így van, tartsuk szem elõtt Garcia atya mondását: Azt mondják, 
hogy a fiatalság múlásával elmúlik a szerelem is, pedig a szerelem 
elmúltával öregszünk meg. 

Maradjunk örökké fiatalok!

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS