Kedves Lista!

Balázs kérdezte az alábbiakat:
>
>A 2304-es HIX levéllel kapcsolatban lenne egy kérdésem.
Ha az esettanulmányokban - vagy csak egyszerûen - gyógyítunk valakit
valamilyen betegségébõl akkor elõbb utóbb újra kiújul ugyanott, vagy esetleg
máshol? Talán ezért lenne jobb a lelki eredetet megtalálni. De az
mindenkinek más és más. Lehet, hogy az komolyabb Agykontrollozást kíván.
Vagy a "sima" gyógyítás is átbillentheti a holtponton  ahogy azt a Domján
Gabi mondta? Gondolom ez összetettebb dolog, de a segítség az mindenképp
pozitívan hat.
>
Talán azzal kezdeném, hogy nincs "egyedüli üdvözítõ módszer". Az adott
embertõl függ, hogy kinél, mi válik be.
Az általam, és sokak által képviselt módszer talán annyiból jobb, hogy túl
lép a hagyományos gondolkodáson, és olyan esetekben is segít ahol az
orvostudomány már nem képes segíteni. Talán nem is "gyógymód" hanem
szemlélet váltás, aminek a következménye a gyógyulás.
Lassan 20 éve foglalkozom ezzel a módszerrel, tehát elmondhatom, hogy van
bõven tapasztalatom.
Az alapelv a következõ:
A testtõl függetlenül is létezõ Lélek, - aki a földi életében a testhez van
"kötve" - problémái okozzák a testi betegséget.
Ebbõl következik, hogy a betegséget csak akkor lehet igazán meggyógyítani,
ha a Lélekben feloldjuk a "betegség tudatot", amit a Lélek feldolgoz a
segítségünkkel.
A tapasztalatom az, mint ahogy Balázs is kérdezte, hogy ha nem a "betegség
tudatot" alakítjuk át a Lélekben, hanem a hagyományos gondolkodással a
testben a "tünet tudatot" "gyógyítjuk" meg, akkor elõbb - utóbb ismét
visszatér a betegség valamelyik formája, hiszen az igazi ok (a betegséget
kiváltó ok) nem került feltárásra, átalakításra.
Persze ha meg van az ok, és feldolgozására sor kerül akkor ez csak azt
jelenti, hogy ebben a "témában" született megoldás, gyógyulás. Egy másik
betegséget, másik ok kiválthat. Tehát nem örök érvényû a gyógyulás. Csak az
adott körülményre, problémára igaz.

Talán egy példa jobban megvilágítja amit mondok.
Elég sok meddõségi problémával foglalkoztam. Sok sikerem  volt, de volt
"kudarcom" is. Ami talán nem is az én kudarcom volt, hanem az adott személyé
aki valamiért nem tudta elfogadni amit én mondok, képviselek, vagy egy
nagyon erõs belsõ "tudat alatti" ellenállás mûködött benne. Tehát õ errõl
nem "tudott".
Amennyiben megtaláltuk a Lélekben a kiváltó okot ami a "betegség tudatot"
létre hozta, és Õ ezt megértette feldolgozta, a testben bekövetkezett a
végleges gyógyulás, megfogant, és gyermeket szült. A "végleges gyógyulás"
azt jelenti, hogy a második gyermek esetében már nem volt szüksége
segítségre!!
Talán így, a példával jobban érthetõ amit írtam.

Aztán bizonyos értelemben ahogy írod is egy "sima gyógyítás" is
átbillentheti a holtponton, de a "betegség tudat" benne marad, és egyszer
ismét elõ fog jönni, mint konkrét betegség.

Az ok valóban mindenkinél más, tehát nem könnyû a keresés, de nem is
lehetetlen. Az agykontroll szerintem nagyon jó módszer a keresésre, és a
gyógyításra is.

Meddõséget okozó problémák
(amikkel én találkoztam)

- Van olyan amikor lélekben (férj - feleség) nem férnek össze. Az agyukkal
(eszükkel)házasodtak össze. A test ösztöneire hallgattak, de a lelkük nem
szereti egymást. Ez sokszor lehet elõzõ életbeli ütközés, meg nem oldott
feladat, amit közösen kellett volna megcsinálni. Aztán ha elválnak és ismét
megházasodnak, más párral már lesz baba.

- Volt olyan, hogy meghalt a baba, és az anya nem engedte el a halott
gyermeke lelkét. Amíg itt tartja, nem lesz terhes, mert "foglalt" a hely a
méhében az új lélek számára. Ezért lenne lényeges ismerni, tudni a halállal
kapcsolatos dolgokat. Elengedés, stb.

- Volt abortuszos esetem, ahol ezt BÛNNEK élte meg, és meddõvé tette magát.
Amikor  feldolgoztattam vele a bûnét, terhes lett.

- Valakit nem vett el a szerelme, és "bosszúból" férjhez ment. Amikor terhes
lett pár hónaposan megindult a vetélés nála. Nem akart a férjétõl gyermeket.
A volt szerelmétõl szeretett volna. Mikor ezt megbeszéltük, nem vetélt el,
és azóta két gyönyörû gyermeke van.

- Volt akinek két méhe volt. Az orvosok szerint nem lehetett volna gyereke.
Lett.

- Fejletlen méhe volt. (Persze ennek is meg van a lelki oka.)

- Azért volt meddõ, mert az anyja õt nem szerette, és azt hitte, hogy nem
tudja felnevelni a gyermekét, mivel az anyja nem tanította meg neki az anyai
szeretetet.
Három évet foglalkoztam vele, mire terhes lett.

- Volt olyan akit fiúnak vártak. Nem tudott "NÕ" lenni. A "fiú" pedig nem
tud szülni. Még a mozgása is fiús volt. Nem fogadta el NÕ-nek magát.

- A fontossági sorrendben a gyermek a sokadik helyen volt. Lakás - kocsi -
nyaraló - "élet" - munka - majd a baba. Aztán egyszer csak meddõ lett.

- Elõzõ életében eldobta a gyermekét, most ez a "büntetése", az "ok" hogy
nem lehet gyermeke. Elvileg ez is feloldható.

  - Nem "engedték" felnõni, NÕ-vé válni. Gyermek maradt. Ráadásul "apa
hiánya" volt, mivel az édesapja kiskorában elhagyta a családot. Amikor
férjhez ment, "gyermekként" a férjét tekintette az "apjának". Persze mindez
tudat alatt zajlott nála.  Ez a komplexus gátolta a fogantatást.

- Egy levél, ami elmeséli az okot:
"Egy kedves barátnõm és párja - szintén kedves barátom - évek óta gyermeket
szeretnének, lombik-programokra járnak, de eddig teljesen hiábavalóan.
Sajnos a lány nagyon fél a terhességtõl, vagyis a vele járó, szerinte nem is
esetleges kellemetlen tünetektõl.
Még elég sok más dologtól is fél, szorongó, visszahúzódó alkat.
Sokszor beszélgettem már vele arról, hogy a "meddõségének" lelki okai
lehetnek, hogy a terhességgel nem jár feltétlenül szenvedés (nekem még nincs
gyermekem, tehát nem saját tapasztalataimat, csak összeolvasott tudásomat
mondhattam el neki). Tudsz nekik segíteni?"
>
A barátnõ nem fogadta el a felajánlott segítséget. Itt az ok: félelem a
terhességtõl. Sok esetben magzati élményként hozza, vagy telebeszélték a
fejét a szörnyû, nehéz szülésekrõl a "jó szándékú" barátok, rokonok.

- Most meg, hogy készülök az anyaságra, beúsznak negatív gondolatok, hogy a
baba, nem lesz egészséges. Nagyon rossz érzés. Tegnap már nagyon nem tudtam
kezelni. Ha megkérdezem magamtól, hogy miért gondolom ezt, érzem, hogy a
félelem beszél belõlem, és gyorsan gondolok egy egészséges baba képére. De
nem tudom ennyivel lezárni, mert ott van bennem amit fent leírtam. Érted,
mit akarok mondani? Segíts nekem, kérlek!

A betegségtõl való félelem iszonyú erõs gátlás lehet.

- Újabban a nõk a karrier miatt feladják a terhesség utáni vágyukat. Aztán
amikor meggondolnák, már késõ.

Hát el kell dönteni, hogy a munka, vagy a gyermek a fontosabb. Egy idõ után
ez a konfliktus is meddõséget okoz.

Szeretettel Gál István. (Bp.)