Kedves Illésem, Professzorom, Prófétám!
Az Élet már úgy rászart a pofámra, hogy ha találsz rajta
egy szabad négyzetmillimétert, akkor fosd le nyugodtan. De
azt se bánnám, hogy ha mindjárt azzal kezdenéd, hogy
elteleportálnád a már meglévõ fost a fejemrõl, hogy legyen
hová szarnod.
Baszkikám, Illéském! Ha önmagamból elegem van, akkor talán
joggal mondhatom, hogy másokbol is elegem van, elvégre nem
arról van szó, hogy magamból nincs elegem, de másokból
igen. Nos, Kedves Illéském, elegem van pl. belõled is,
miközben SziA-ból nincs elegem.
Marhára elegem van abból, hogy akik a pénzt koncentrálják,
azok nem adnak belõle egy fityinget se az újítóknak és
feltalálóknak, hanem csak az ilyen embereket pocskopndiázó
online-net idõt, és az elõtte ülõ ember kóser kaja-igényét
financérozzák. Semmi mást! Mivel azonban nem tanácsos, hogy
az egyik embernek elege legyen a másikból, így jobbat nem
tudván kitalálni, engedd meg, hogy átmenetileg belõled
legyen elegem. Valahogy vigasztald meg a pénz-koncentrátor
embertársaimat, és teleportáld el tõlük a pízt oda, ahol
annak lennie kellene. Ne szart, és ne embert teleportálj
Kanadából Budapestre, hanem a világ megmentésén fáradozó
emberekhez teleportálj gazdasági javakat. Nagyon kijöttél
baszkikám a gyakorlatból odafönn, hogy mi a búbánatos paci-
izét és hová köll teleportálni. Vedd le a nyakukból a
terhet, hogy nem tudhatják, hogy hová köll a pízük, és ha
te tudod, hogy hová köll, akkor teleportáld oda, hisz azért
koncentrálták. Ha nem tudnád, vagy nem akarnád megtenni,
akkor menj vissza és jöjjön valaki más. De ha néven
neveztem a problémát, akkor
VAGY VÁLASZOLJ ÉRDEMBEN,
VAGY CSELEKEDJ,
VAGY KOTRÓDJ VISSZA FÖLFELÉ,
VAGY DÖGÖLJEK MEG!
A gond ott van, hogy amikor pályáztunk, akkor képletesen
mondva annyira fostak a pofánkba, hogy inkább fizikailag
trafált volna telibe bennünket egy kis levegõben kóválygó
fos........, annyira fájt a hozzáállásuk. Utána nyilván már
nem is pályáztunk......, hogy ne fájjon...... Most, már
talán adnának, de most már nyilván nem pályázunk, mert
baromira elfásultunk. Ráadásul azt garantáltan nem
érzékelik, hogy mivel korábban nem adtak, ezért immár jóval
többet kellene adniuk. Tehát ha adnának is, akkor is
valójában ugyanúgy semmire sem mennénk vele érdemben. Ha
jól megvizsgálom, akkor ezen pánikból eredõen már õk is a
szajrétól való igazságos megszabadulási logisztikáért
fohászkodnak. Amikor ezen fohászaik érzelmi szintje eléri
az ácsingózók óhajának szintjét, legkésõbb akkor
teleportálnod KELL, és nem szart. De szerintem máris
elkéstél baszkikám. Tekerd vissza az idõt ugyanannyival,
amennyit késtél, és akkor nincs feléd panaszom.
Ha nem volt belõled elegem, az ugyanolyan kínzó volt, mint
most, amikor ilyen kibaszottul elegem van belõled; - a
bratyi-cimboráid helyett. Ha egyszer a Tüzes Szekér elvitt
valamit a Földrõl, akkor visszafelé is hozzon valamit
cserébe. Cserebere fogadom, én ezt vissza nem adom.
Remélem egyenes voltam, és mentes a köntörfalazástól.
Szabó Tom.
|
