Kedves Listatagok, Zsuzsi és Talán!

> Kislanyomnak, Zsofinak kozel ket hete szinte folyamatosan faj a hasa.
A koldoke kornyeken mutatja, nem gorcsos, hanem tompa, allando
fajdalomrol beszel. Mult heten voltunk orvosnal, a hasi ultrahang nem
mutatott ki semmit, a vizeletvizsgalat is negativ volt. A doktorno azt
a konkluziot vonta le, hogy a gyerek belsoleg "nincs rendben",
psziches alapon faj a hasa. Ez ot ismerve nem tul valoszinû, szeret
iskolaba jarni, sok baratnoje van, jol tanul, nem "stresszelos" tipus.
Szerintem ha errol lenne szo, hetvegen jobban lenne. Tudtommal itthon
sincs olyan problema, ami miatt psziches gondjai lennenek.

A kislányod hasfájásáról, mint laikusnak, a következõ gondolatok 
jutottak eszembe:

1. Az orvosok is emberek, következésképpen, sajnos tévedhetnek. Az 
én ismeretségi körömben az az általános nézet, hogy ilyen esetben 
több orvosnak is meg kell mutatni. Ha hasonlót mondanak, akkor 
fogadd el, ha nem, akkor annak higgyj, amelyik jobban beletrafált a 
dolgokba.

2. Tényleg lehet, hogy pszichés eredetû hasfájásról van szó. Ennek oka 
nem feltétlenül az iskolai stresszben keresendõ, hanem bármi 
kiválthatta.
Csak mint példát említek néhány hasonló esetet. 

Van egy baráti házaspárunk, akikkel összejárunk, nyaralni megyünk, 
stb. A férj szintén pránanadi mester.
Amikor õ a fokozatokat elvégezte, minden esetben szinte 
megtorlásként rosszabbra fordult a sora. Legutoljára pl. felmondtak 
neki.
Mondhatná most bárki, hogy ez véletlen egybeesés is lehet, és nem is 
nagyon tudnék érvelni ellene, csak annyival, hogy mindig a tanfolyamok 
utánra jöttek ki a bajok. (A következõ fokozatot már el sem fogja 
végezni emiatt.)
Nekem mindig jót tettek a beavatások. Nekem csak annyi a problémám 
velük, hogy még soha nem volt olyan tanfolyam, ahová simán 
mehettem volna. Nagyon-nagyon komoly döntéseket kellett hoznom 
pusztán csak azért, hogy ott lehessek.

De mondhatnék olyat is, hogy egy-egy nadis beavatás után 
rosszullétek, ismeretlen eredetû betegségek jönnek, és tûnnek el 
nyomtalanul. (Nem rólam van szó, csak hallottam ezekrõl az esetekrõl.)

Egy agykontrollos tanfolyam is felérhet egy beavatással, hiszen olyan 
ismeretekhez juthatunk általa, ami elég gyökeresen megváltoztathatja 
a sorsunkat. Még azt sem tartom kizártnak, hogy odafent fokozott 
figyelemmel kísérik az agykontrollosok ténykedéseit. Már csak azért is, 
mert közülünk nagyon sokan válnak médiummá. (Olvastam olyan 
egyházi kiadványt, amely annyira ellene volt az agykontrollnak, úgy 
óvott tõle, mintha legalábbis a hét fõbûn egyikét követné el az, aki 
elvégzi a tanfolyamot. De volt olyan hívõ tanítványom is, akinek a pap 
egyenesen megtiltotta, hogy agykontrollos módszerekkel tanuljon. 
(Nem szekta papjáról van szó.))

A hasfájás okát tehát itt is kereshetjük. 
Remélem, hogy senkit nem tántorítottam el a megkezdett útjától, mert 
ez nem állt szándékomban.

Talán jobb lesz, ha ezután a levelem után inkognitóban keresem fel az 
orvosokat, de lehet, hogy a templomba is csak így léphetek be a 
jövõben. 

(Pedig már megfogadtam néhányszor, hogy tartom a számat.) 
**************************************************
> Barátommal két éve együtt élünk, egy éve semmilyen szexuális 
kapcsolat nincs köztünk. Azelõtt is hébe-hóba volt. Mint megtudtam, az 
elõzõ kapcsolatai is emiatt mentek tönkre. Kérdezem mi a probléma, õ 
azt mondja semmi, most fáradt, majd ha elmegyünk nyaralni, majd ha 
nyugodtabbak lesznek a körülmények, stb. (Hozzá teszem, csinos 30 
éves hölgy vagyok, szóval nem ezzel van probléma).

A csökkent szex-étvágyú legényrõl is van magánvéleményem. Csak ez 
nagyon bonyolult eset. Itt nagy a baklövés esélye.

Javaslataim:
1. Pszichológust kellene keresni, vagy szexológust. Esetleg egy 
gyakorló szexmasszõrt, aki megtanítja a párokat szeretkezni. 
Pszichológust, vagy szexológust nem tudok ajánlani, de masszõrt igen. 
Persze azt nem tudom, hogy hol praktizál, de biztosan van köztetek, 
aki tud róla. Antal Jenõnek hívják. (Neki volt egy ilyen cége. Jenõ a 
szexmasszõr, így ismerték.) Néhány évvel ezelõtt még átúszta a jeges 
Dunát. Ezt a tévé is bejátszotta. 
Amikor megérkezett, a barátnõi a meztelen keblükkel melengették 
fel.Egyébként õ is agykontrollos. Egyszerre végeztük el, de én 
korábbról ismerem. Kollégák voltunk. (Engem õ tanított masszírozni, de 
sajnos én csak házi keretek közt foglalkozhatok ilyen kellemes 
feladatokkal.)

2. Azt is elképzelhetõnek tartom, hogy az elõzõ életeibõl hordoz 
valamiféle terhet. (Ha jelen életébõl van kiváltó oka, azt a szakemberek 
biztosan megtalálják.) 

Volt már olyan esetem, amikor a feleség úrhölgy volt elõzõ életében, a 
jelenlegi férje pedig a csicskásuk. Nem is volt benne most sem 
bizodalma, gyereket pedig egyáltalán nem akart tõle.

Olyanról is tudok, ahol a férj is, feleség is Japánban élt. A feleség akkor 
nindzsa volt. Az apja kapott egy megbízást, hogy öljön meg valakit, de 
nem jött össze. Az apát ölték meg. A fia bosszút esküdött, és amikor 
felcseperedett, és gyakorló gyilkos lett belõle, megölte az apja 
célpontját. 
Nem kellett volna. 
Most férj és feleség lett a két ellenség. Látszik is rajtuk.

Ettõl még sokkal kacifántosabb esetekrõl is tudok, de egyrészt nem 
akarok túlságosan eltérni a témától, másrészt pedig listatársaink esetei 
is köztük lennének. 

3. A józan ész, és a logika azt diktálja, hogy felül kellene vizsgálni 
azokat az érveket, amelyek azt diktálják, hogy valakik együtt 
maradjanak, másrészt pedig az ellenérveket is figyelembe kell venni. 
Én hasonló helyzetben biztosan a szakítás mellett döntenék. Akivel az 
ember együtt él, annak viselnie kell a párjáról ráesõ karma részét is. 
Könnyen lehet, hogy valakinek egész kellemes élete lehetne, ha nem 
akarná önként magára vállalni a párja karmáját is. Neki magának meg 
sem kellene küzdenie azokkal a problémákkal. Ezt mint szennyezõdést 
azonban magára veszi, aztán azt sem tudja majd, hogyan másszon ki 
a csávából.

Pedig higgyétek el, hogy az érzelmi alapon hozott döntések nagyon 
veszélyesek. Kényelmesek ugyan, mert nem kell gondolkozni, és 
tetszetõs érveket lehet kreálni velük, de nagyon megnyomoríthatják az 
életet. 
Kitartani olyasvalaki mellett, akivel szemben vagy nem is volt 
törlesztendõ karmád, vagy már törlesztetted, és ráadásul jövõt sem 
látsz benne, az bizony nagy zsákutcába vezet.
Mihelyt megtanultad a leckét, és világos lett elõtted a tényállás, 
döntened kell. Akármilyen fájdalmas legyen is egy szakítás, de ha a te 
érdekeidet szolgálja, meg kell tenni. 

Ezt az esetet, mint végletet jegyezd meg magadnak, elemezd ki, aztán 
kerüld a jövõben. Lehetséges, hogy neked ebbõl csak annyi 
tapasztalatot kell levonnod, hogy a következõ jó férj-jelöltet még 
jobban megbecsülhesd.

Lehet, hogy más jellegû tanácsokra gondoltatok, de tõlem csak ilyesmi 
telik. Én ilyen vagyok.

Ha tetszett, fogadjátok meg, ha nem, felejtsétek el!

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)