Kedves Balázs!

HIX NYELV #985, >:

> A 981.sz. NYELV-ben írtam: "A listát is szeretném megkímélni ettől a
> témától, ezért részemről befejezem." Folytattad, ezért kénytelen vol- tam
> válaszolni. 
  Én magam már a 980-asban kértem, hogy ne menjünk bele ebbe az utcába, 
így azáltal, hogy a következő számban mégis kitértél rá, feljogosítva 
érzetem magam egy viszontválaszra.  A 984-esben írt hozzászólásomat is 
erősen meghúztam, csak a feltett legsúlyosabb kérdésekre válaszoltam: 
mert a 981-esbeli cikkedben több hozzám intézett direkt kérdés volt 
("akkor Te nem a szlovák nemzethez tartozol?" stb.). 


>    Nem hiszem, hogy ennek a listának a tagsága ne értené. És figyel-
> münket - azt hiszem - nem sok kerüli el abból, amit itt olvasunk.
> [...]
> Úgy érzem azonban, hogy kitérő válaszokat és ex catedra kioktatást kapok. 
  Hogy ki mit ért, azt nem tudhatjuk: te például az én feleleteimet 
kitérő válaszoknak értékeled, ami számomra arra mutat, hogy ezen a 
téren te sem értesz engem, jóllehet nem vitatom el, hogy beleértéssel 
és figyelemmel olvasol.  De ha a kérdések olyasmire vonatkoznak, 
amelyeknek én nem tulajdonítok tartalmat (ilyen pl. a nemzet), akkor 
hogy is tudnék rá válaszolni?  
  Korántsem azért, mintha bármi tényleges párhuzamot vonnék közted és a 
következő példa közt, de számomra a te nemzetre vonatkozó kérdésed 
olyan, mint amikor a hét éves lányom megkérdezi tőlem: "Mi a kedvenc 
színed?"  Én értem az intencióit, de erre a kérdésre nincs válaszom.  
Nem azért mert ne lehetne kedvenc színem, de ennek ilyenformán nincs 
értelme: más szín kellemes, ha süt a nap, más, ha borús az idő, megint 
más ha ingről van szó, és más ha motorkerékpárról s í.t.
  Az én dilemmám, amely a válaszaimat is megformálja, az az alábbi:  mi 
az etikus, felhívni a lányom figyelmét arra, hogy e kérdésre nincs 
válasz (ill. igen sok van), vagy ezzel szemben "falból" rávágni az első 
színnevet, ami eszembe jut, csakhogy formailag válaszolva lerázzam..?

  Ha úgy érezted, hogy ex cathedra kioktatásban részesítettelek, akkor 
megkövetlek.  Ennek ellenére, sajnos, nem tudom, hogy mire gondolsz.


> Emlékszem, hogy két szellemi óriásunk, Kosztolányi Dezső és Déry
> Tibor véleményét nem sokra tartottad, ezért búcsúzóul egy másik nagy
> írónkat, Illyés Gyulát idézem

  Fogalmazzunk úgy: az általad előtárt megállapításaikat az "irodalmi 
munkásságuk" részének tartottam, nem pedig egy, a nyelvet illetően 
releváns álláspontnak.  Az irodalmárok, mint mintaadók lényegesek egy 
nyelv élete szempontjából, de ezt a műveikben kell megtenniük, nem a 
műveik mellett kiadott eszmefuttatásaikban.  Ez utóbbiakban ők sem 
mások, mint egy vélemény a sok közül, és ők sem mentesek az társadalmi-
ideológiai beágyazódottságoktól.  Ebben az országban mindig két párt 
volt valahogy -- beleértve a szellemi óriásokat is: kuruc és labanc, 
urbánus és népi, neológus és ortológus.  Éppen ezért nem tudom, hogy a 
nagyságok közül X magánvéleményét miért kellene jobban tisztelnem, mint 
a vele ellenkező állásponton lévő Y-ét, és miért kellene bármelyik 
rovására elvetnem a saját, megalapozott véleményemet.  Amúgy az Illyés 
idézetről is a fentieket tartom.
  Dehogy a "nagyok" közül én is pajzsul tartsak valakit magam elé, 
álljon itt az alábbi idézet: "A vendégek és jövevények akkora hasznot 
hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. 
[...]  Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. 
Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan 
gyámolítsad és becsben tartsad"  És, hogy az általad használt címkékkel 
értelmezzem: ez nemcsak a "nemzetre", hanem annak nyelvére, a "nemzeti 
nyelvre" is igaz kell legyen.

Kedves Ferenc!

HIX NYELV #985, >:

> Objektivebb dontesi lehetoseg: ha ket
> Tamashoz hasonlo ember talalkozik, vajon milyen nyelven fognak beszelni?
  A válasz: mindkettőn.  A dolgot alapvetően az határozza meg, hogy 
milyen nyelven hangzik el az adjonisten: olyan lesz a fogadjisten is.  
Az adjonistent pedig nagyon gyakran az ember aktuális lelkiállapota 
határozza meg.
  Kommunikáció közben is gyakoriak a spontán nyelvcserék.  Meg kell 
mondjam, mi itt elég nehézkesen beszélünk modern dolgokról szlovákul, 
pl. pénzügyekről, informatikáról, jogról (beleértve a kisebbségi 
önkormányzatiságot is) stb.  Ez gördülékenyebb magyarul, így ilyen 
témára térve gyakran a követkető mondat már magyar lesz.  Az "otthonos" 
dolgokról viszont jobb szlovákul beszélni.


> Tudomasom szerint az anyanyelv fogalmat Magyarorszagon jogilag eloszor az
> 1941. evi nepszamlalassal kapcsolatban hataroztak meg. 
  Ha az a kérdés, hogy a legutóbbi népszámláláskor mit írtam a rovatba, 
akkor erre már van egyértelmű válasz: a szlovák nyelvet jelöltem meg.  
Ez azonban csak az anyanyelv egyik interpretációja, amelyik nem 
nélkülözi a politikai állásfoglalást sem.  Az én fenti válaszomban is 
volt politikum: nem gondoltam át még teljesen a dolgot, de ha 
átköltöznék az Ipolyon túlra, akkor valószínűleg a szlovákiai 
népszámlásákor magyar anyanyelvűnek vallanám magamat.  Szívesebben 
csatlakozom ui. a kisebb csoportokhoz, mint a nagyobbakhoz ("small is 
beautiful").

> Eszerint valakinek az az anyanyelve, amelyet legjobban es legszivesebben
> beszel 
  Ez a definíció is ott lyukas, ahol a többi: mi a nyelv.  Mi van, ha 
én egy nyelv (jelöljük X-szel) helyi változatát (Xd) beszélem jól és 
szívesen, miközben a köznyelvit (Xs) nem?  Ugyanakkor egy másik 
nyelvnek (legyen ez Y) pedig a köznyelvi idiómáját bírom jól és 
szívesen?  Ekkor mondhatom-e, hogy nekem X anyanyelvem, ha a 
"precedenciasorrend" Xd >(=) Y > Xs?  Azaz Xd nyelv-e Xs nélkül?
  In concreto: szlovákul van-e az, hogy "Tajgyem na kergát vízállás 
megtekintovaty" (hogy a hírhedett extrém, bár létező példát hozzam)?

  Amúgy álljon itt egy kis esszé, amely a magyarországi szlovákok 
többszintű azonosságtudatával, ill. -- részben -- nyelvi állapotával 
foglalkozik: <http://www.valtozovilag.hu/t365/tux0126.htm>;.

Kedves Tamas!

Azt hiszem, mindenben egyetertunk.

>> A teruleti autonomia nehezebb kerdes, az ugyanis
>> magaban hordozza a jogkorlatozas lehetoseget, mintha nincs autonomia.

Ez egyebkent a kedvenc roman erv a szekelyfoldi autonomia ellen.

>Ennek ellenére az adott korban az összekötő nyelvként a német lett
>volna a legcélszerűbb.  A magyar -- sőt szláv -- lakosság körében
>(értem itt azokat a rétegeket, amelyek egyáltalán igényelték az
>összekötő nyelvet) a német funkcionáló második nyelv volt.  A dolog
>cseh vonatkozásban már régóta működött anélkül, hogy ez a cseh nyelvet
>veszélyeztette volna.

Valoban ez lehetett volna a megoldas. II. Jozsef is ebben gondolkodott, de
sajnos o ajtostul rohant a szobaba, es a nemet nyelv Maria Terezia alatti
bekes terjeszkedesevel szemben elhamarkodott es eroszakos intezkedeseivel
ellenallast valtott ki.

Ferenc

Ferenc írta:

>lehet, hogy valaki egyforman jol beszel ket nyelvet, azonban az egyiket
>megis szivesebben beszeli. (Igazan nem szeretnem, ha valaki szeme-
>lyeskedesnek fogna fel, de Tamas eseteben nyilvanvaloan ez a helyzet.
>Objektivebb dontesi lehetoseg: ha ket Tamashoz hasonlo ember talal-
>kozik, vajon milyen nyelven fognak beszelni?)

  Néhány évvel ezelőtt Floridából utaztam Magyarországra. A repülő-
gépen beszédbe elegyedtem egy másik, Amerikába kivándorolt
magyarral. Angolul társalogtunk, mert rájöttünk, hogy az adott témáról
úgy könnyebb volt diskurálni.
  Amikor a repülőtéren az útleveleket ellenőrző határőr kérdéseire
viszont magyarul válaszoltunk, az megkérdezte, hogy magyarok va-
gyunk-e. Mondtam, hogy igen.
--Hát akkor miért beszélnek egymással angolul?
--Mert úgy könnyebb!
--Könnyebb??! Hát az hogy lehet?
  Úgy bámult ránk, mint borjú az új kapura, aztán rosszallóan a fejét csó-
válva valamit motyogott a bajsza alatt. :)

Balázs