Kedves Krisztina, kedves Listatagok!
> Hát én vitatkoznék egyik-másik kijelentéseddel. Szomorú lennék, ha
még valóban ott tartanánk, hogy a hajviseletünk vagy vasalt ingünk
lenne a mérõmûszer annak kérdésében, hogy majd mint szülõ, hogy
állom meg a helyem.
Az efféle bekategorizálás legjobb induléattal is híjján van minden
rugalamasságnak és könnyedségnek, hogy egyéb idevágót ne is
említsek.
- Örülök neki, ha más is ír ebben a témában. Én sem vagyok tökéletes,
én sem gondolhatok minden részletre. Annyit azért szeretnék
kiegészítésként elmondani, hogy szerintem amit leírtam, az helytálló.
A kinézettel, a külsõ megjelenéssel rengeteg szakirodalom foglalkozik.
Testbeszéddel szintén. Azt pedig továbbra is hangsúlyozom, hogy a
gondolkodásunk, a rejtettnek tûnõ gondolataink, igenis érvényesülnek
a kinézetünkben.
Az üzleti életben szerinted szóba állnak olyan emberrel, aki nem
öltönyben és nyakkendõben megy a tárgyalásra? Ha õk adnak a
jelzésekre, akkor nekünk nem kell?
És mi a helyzet az elsõ benyomással? Kb. öt másodperc alatt el tudja
mindenki dönteni, hogy ki lesz neki szimpatikus, és utána rengeteg idõ
kell, hogy ez megváltozzon. (Ez szintén kutatási eredmény.) Minden
irodalom az elsõ benyomás fontosságát hangsúlyozza. Öt másodperc
alatt egész életünket elszúrhatjuk. Gondolj csak egy állásinterjúra.
Olyan kihegyezett szakemberekkel ül szemben a jelölt, hogy úgy
olvasnak benne, mint a nyitott könyvben.
Ne haragudj, de egy kicsit nézz utána a témának. Ha csak leülsz
elõttem, és meg se szólasz, akkor is nagy valószínûséggel elmondom
neked, hogy milyen ember vagy.
Arról nem is szólva, hogy az írásból, a fogalmazásból mennyi minden
kiderül.
> Ami a belsõ értékek hangsúlyozását illeti, ezzel kapcsolatban meg az
volt az érzésem, hogy túlhangsúlyozod.
- Lehet, de mifelénk az a mondás járja, hogy a szépség elmúlik. Ami
megmarad, az pedig a belsõ érték.
> de bizony akkor is igaz, hogy a külsõn át vezet az út a belsõhöz.
Vagyis vonzalom nélkül, csupán a belsõ értékek hasonlósága végett
nem hinném hogy boldog és fõleg kiegyensúlyozott párkapcsolatot
lehetne létrehozni.
- A mondat elsõ részével egyetértek. A külsõnek figyelemfelkeltõ
szerepe van.
Azonban szeretném hozzátenni, hogy aki belül szép, jó lelkû, az kívülrõl
akkor is nagyon vonzó, ha nem õ a Sophia Loren. A jóság, a szeretet
megszépíti az embert. Ez a szépség pedig sohasem múlik el.
Az ellenkezõje is igaz, mert a szép nõt is elcsúfítja a gõg, a gonoszság.
Kezdetben talán még nincs összhang a szépség és a belsõ értékek
között, de én úgy gondolom, hogy a természet az egyensúly
beállítására törekszik.
Lehet, hogy erre is tudsz majd kivételeket, és természetesen nem is
kell, hogy egyet érts velem, ez nekem csupán a véleményem.
> A külsõ egyébként is hordoz olyan tulajdonságokat, amikbõl - hogy
úgy mondjam - egybõl ráérezhetünk a belsõ azonosságokra is (kinek
milyen érzõkészüléke van) , amiket majd ennek hatására kibonthatunk
idõvel és megbizonyossodhatunk arról, hogy valóban "egyívásúak"
vagyunk-e, vagy sem.
- Mostmár nem is értem, hol vagyok. Hiszen én is ezt írtam! Ezen
akartál vitatkozni.
> A szülõk (itt a leendõ anyós és após) szerepét is elhibázottnak érzem
fejtegetésedben.
Te a klasszikus helyzetekrõl beszélsz, de úgy hiszem az élet ennél
azért összetettebb.
- Lehet, hogy ez pontatlan. Túl sok fontosságot nem szántam neki.
> Nem mindenki van megáldva jó családdal, még családdal sem
mindenki, és minek után az ember lánya férjet választ, nem anyóst és
apóst, azt hiszem hiba volna ott leragadni, hogy vajon én majd
mennyire leszek szimpatikus a leendõ férjem családjának és viszont.
- Rendben, tényleg nincs mindenkinek jó családja. Viszont érdemes
figyelni a népi bölcsességre: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
Saját bõrömön tapasztaltam, hogy ez mennyire igaz. Az a nõ, aki egy
részeges, semmirekellõ apa mellett nevelkedett fel, az önkéntelenül is
az anyja módszerét kezdi el alkalmazni akkor is, ha a férj szorgalmas,
és egy kortyot sem iszik. Csak azután változik a hozzáállása, ha erre
rádöbbentik.
De még mindig fennáll a veszély, hogy az önkéntelen, automatikus
reakcióiban a részeges apa ellen tanult problémamegoldást fogja
alkalmazni. Ekkor aztán nagyon nagy szeretetre van szükség, hogy az
ember ilyet lenyeljen.
Erre én nem is akarok több szót vesztegetni, mert úgy gondolom, hogy
rengeteg kivétel van. Egyértelmû recept semmire sincs.
A leendõ párod családjának szimpátiája pedig iszonyúan fontos! Ha Te
egész életedet le akarod élni a pároddal, de a családját semmibe sem
nézed, vagy éppen fordítva jön be, akkor minden percedet
megkeseríthetik.
Olyanról is tudok, nem egyrõl, nem kettõrõl, hogy a fiatal menyecske
annyira keresztben van a férje szüleivel, hogy a saját unokájukat is
csak fényképrõl ismerik. Ez lenne életed célja? Meg akarod nyomorítani
a saját fiadat azzal, hogy eltiltod a nagyszülõktõl?
> Azt hiszem bölcs és okos ember nem így választ társat és fõleg nem
akar megfelelni senki másnak, csak a saját maga számára támasztott
követelményeknek, minden ettõl eltérõ dolog merõ csalás és tévút és
azt hiszem életszerûtlen is.
- Kívánom neked, hogy ez a felfogás elég legyen életed leéléséhez.
Csak mint apró részletekre szeretnék rávilágítani az alábbi
elvárásokkal:
A család is támaszt veled szemben elvárást. (A saját szüleid is!) De
írhatom azt is, hogy a párodnak is lesz, a fõnöködnek is lesz, a
gyermekeidnek is lesz veled szemben elvárása. És ebben nincs két
egyforma tartalmú.
Aki csak a sajátmaga által támasztott követelményeknek akar
megfelelni, annak nem lesz lehetõsége a többi követelménynek
megfelelni.
Itt a szinglik jelszava jut eszembe: Az a jó, hogy mindent megtehetsz.
Ezt már csak maguknak teszik hozzá: Csak az a baj, hogy nincs kivel.
Az életszerûtlen dolgokat hagyjuk, szerintem az én soraimban mögött
igenis gyakorlati tapasztalatok vannak.
> A nagy Õ "befogására" írt meditációs gondolatod viszont tetszett, azt
majd magam is kipróbálom, ámbátor itt is megyjegyzem, hogy ha a
magasabb érdek úgy kívánja, akkor bizony mégis csak van
menekvés annak a nagy Õ-nek, hit ide, vagy oda. Majd meglátjuk,
esetemben hogyan megy ez a sorskönyv írás.
- Nagyon sok szerencsét kívánok hozzá! Remélem sikerült
pontosítanom a Te szempontjaid szerint.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
"Minden ember keresi az ideális társát, és csak kevesen érzik úgy, hogy meg is
találták.
Lelki társam a lélek szintjén találom meg, nem a szerepek és elvárások
szintjén. Ekképpen lesz õ az én számomra "kapu a belsõ Paradicsomhoz", amely
saját tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem õt, ahogy van, és nem olyannak,
amilyennek véleményem szerint lennie kell.
Lelki társként olyan szeretetben élünk, amely szabadságot ad, és mindkét fél
számára a továbbfejlõdés távlatait nyújtja.
Egy ember egész életében az ideális partnert kereste. Gazdag lett és híres, de
egyedül maradt. Amikor megöregedett, megkérdezte õt egy riporter, sikerrel
járt-e a keresésben, mire õ ekképpen válaszolt: "Igen, megtaláltam az igazi
párom. Amikor harmincéves voltam, akkor találkoztam vele. De sajnos õ is az
ideális partnert kereste!"
Mi is úgy járunk, mint ez az ember, keressük az ideális partnert, s közben
megfeledkezünk arról, hogy a rezonancia törvénye értelmében csak akkor tudjuk
magunkhoz vonzani az ideális partnert, ha elõbb mi magunk válunk partnerré.
Így tehát az a társ, akivel e pillanatban éppen együtt vagyunk, pontosan az
ideális társunk, minthogy éppen azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg
kell tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális társak legyünk..."
Kurt Tepperwein: A szellemi törvények
--
"Dalod az öröklétbõl tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul egy percig benne éghet." (Weöres Sándor)
Molnár Szilvia
---
SZTE Egyetemi Könyvtár - http://www.bibl.u-szeged.hu
This mail sent through IMP: http://horde.org/imp/
|
