Reggeli utan nekivagtunk a hegyeknek. A reggeli... kinai reggeli... Ot
literes befottes uveg megtomve fokhagymaval, leontve valami gyanus barna
level, ez tronolt a hosszu reggelizoasztal kozepen. Mi a masodik napon
atkoltoztettuk a kinai terfelre, mert istentelenul budos volt. Ugyanerre a
sorsra jutott a nagy rizsestal: reggelire sima vizben fott rizst palcikaztak
belole, de megittak hozza a szurke, zavaros fozolet is. Kinaltak vele, de
megkoszontuk es maradtunk inkabb a mi egyszeru, konnyu reggelinknel, vagyis
az omlett, sultvirsli, sultkrumpli, narancsle, pizza, sajt, vekonyra szelt
sult steak darabkak, mandarin, tea, vaj, fugedzsem kombinacional, melynek
sorrendjet neha valtoztattuk, hogy ne legyen egyhangu.
A hegyek... mindig szerettem a hegyeket, feher sziklakat, melyzold
fenyveseket, sziklarol lezudulo kek vizu patakokat... Itt a sziklakat
megkaptam, de nehany csenevesz fa, elszort fucsomo kivetelevel mast nem. A
megszokott sivatagi "barmerre mehetunk hogy odajussunk" itt nem mukodott,
nem homokdombok sargallottak korulottunk, amelyeket valahogy meg lehetett
kerulni, vagy nagy gazzal at lehetett torni rajtuk. Voros, szurke, feher
sziklas hegyvonulatok mindenut, a volgyekben szakadekok, vizmosasok, meredek
falak, igy nem tehettunk mast, mint kovettuk a bulldozerek vagta utakat.
Sajnos a monszunbol jutott ide is, es a par oraja meg sima bulldozernyom
most a talajtol lecsupaszitva, ossze vissza dobalt gorgetegkovekbol allo,
szinte jarhatatlan patakmederre valt sok helyen.
"Ez az elet Babolcsai neni" felkialtassal ugrottam be a Toyotaba,
ravigyorogtam az uj soforre, folvettuk a testoromet - huuu, micsoda borrel
bevont Lee Enfield!- es kikanyarodtunk a taborbol. A kormany mogott ulo
szakallas, szemuveges, feher haloinges srac szeles vigyorral nyugtazta
mutogatasom, mert az angol nem nagyon ment neki, de ahogy lefordultunk a
keskeny muutrol, nagyon megcsendesedett, pedig meg volt vagy ot kilometer a
hegyekig.
A bulldozerek vagta ut meredeken ugrott neki a hagonak, a sofort kisse
tanitgatni kellett a felezo meg a difizar hasznalatara, mint kiderult eddig
csak aszfalton taxizott a varosban, fasza. Tobb mint 20 ev terepi vezetes
utan el tudja donteni az ember, hogy mire szamithat ilyen csokaktol, amikor
a sziklas hegyoldalba vagott keskeny, poros, koves meredek nyomon
kapaszkodva csak az eget latja maga elott, vagy a 100-200 meteres szakadekot
az ablak alatt. Ilyenkor nincs mit tenni: segget osszeszoritani es figyelni
a sofor legaprobb mozdulataira, rezzeneseire, riadt tekintetere, kozben hot
nyugis keppel magyarazni neki mondjuk a cserebogarak nemi eleterol, es ugy
tenni mintha csak a sarki boltba ugranank el cigiert. Persze nem szabad
atesni a lo tulso oldalara sem, mert ha a ficko ugy hiszi hogy semmi vesz es
lazitani kezd, az majdnem olyan rossz, mint amikor elfeheredett ujjakkal
markolja a kormanyt es mereven elore bamul. Szoval, tanitgattam: nem, nem
fog kiporogni a kerek, nem, nem fullad le felezo masodikban akkor sem, ha
nem bogeted padlogazon, es nem kapcsoljuk ki a legkondit, mert ha ez a motor
eszreveszi azt a par loerot, akkor jobb ha belelokjuk a szakadekba. A por
lassan szallt tova mogottunk, a Land Cruiser negyezerparszaz kobcentije
duruzsolva tette a dolgat, felertunk az elso hagohoz, ahol rovid piheno
erejeig ellenoriztuk a felallitott referencia GPS-t. Az or barna takarokba
burkolozva aludt, ugyanezt tette a mellette gubbaszto Kalasnyikovja is, nem
haborgattuk egyiket sem.
Ereszkedni kezdtunk a hago tulso oldalan, ahol a bulldozer eppen olyan
meredekre vagta az utat lefele, mint folfele, ami ertheto is, elvegre
terepjaroknak keszult az egesz mindenseg itt, nem vasarnapi autosoknak.
Soforunk meg nem tudta, hogy harom ilyen hago var rank, kozben meg
vizmosasok, szakadekok, meredelyek. Mogottem a testornek kirendelt kaszadar
nyugodtan ucsorgott fekete haloingjeben, lazan tartotta viharvert puskajat.
Latott mar o ilyesmit, csak akkor nem volt parnazott ules a segge alatt, meg
a legkondi is hianyzott a szamarhatrol.
Mar vagy ot oraja zotyogtunk a hegyek kozott, atestunk az ebeden, atkeltunk
az osszes hagon, mar kifele tartottunk a hegyekbol, amikor egy folyomederbol
jobbra folkanyarodott az ut egy sziklafalra, es mogotte haladt tovabb.
Latszott, hogy a bulldozer nem boldogult a meredek koves oldallal, de mas
lehetoseg nem leven felmaszott, aztan onnan folytatta az utcsinalast. A
sofor elveszitette eddig osszeszedett onbizalmat, halalraiteltek esdeklo
tekintetevel nezett ram, es tort angolsaggal mondta, hogy nem tudunk tovabb
menni. Dehogynem, mondtam. De nem, mert visszazuhanunk a folyomederbe.
Dehogy zuhanunk, probaltam nyugtatni, legfoljebb csuszunk... Nem hatott ra.
Azt persze az istennek se mondta volna ki, hogy nem mer folmenni, csak azt
hajtogatta, hogy lehetetlen, a Toyota nem megy fol. Na, szallj ki, mondtam,
majd en folviszem a jarganyt. Folszaladtam a falon, hijjnye, ez tenyleg
meredek, de ha a kocsi nem fordul oldalra, akkor nem lehet nagy baj,
legfoljebb tenyleg visszacsuszunk... Abban az esetben viszont mehetunk
vissza, es a hegyekben ejszakazunk...
Lesasszeztam a voros sziklafalon, batoritoan ravigyorogtam a kovek kozott
idegesen topogo soforre, aztan beultem a kormany moge. Amikor a kaszadar
megertette hogy mi keszul, gyorsan kiugrott o is a kocsibol, es komoly
keppel tanulmanyozni kezdte a kovek kozott nyujtozkodo nadszalakat...
Visszatolattam, felezo masodik, de hulye egy dolog ez a jobb kormany
:)Padlogaz, aztan hadd szoljon kombo utan leugrottam a kuplungrol, mert sok
hely tenyleg nem volt a nekifutasnak, es nekikanyarodtam a sziklafalnak. A
terepjaro agaskodott, szepen eljutottam felutig, de ekkor elfogyott a
lendulet, a kerekek meg nem talaltak kapaszkodot a sima sziklafalon. Hiaba
na, negyven fok az negyven fok (vagy tobb)... Bogo motorral, fustolgo
gumikkal alltam egy pillanatig amolyan terdre imahoz szituacioban, aztan a
homokban tanult technikat bevetve ereztem, hogy elkezdunk araszolni folfele.
Atjutva a kritikus reszen mar font is voltam, kiugrottam es onnan
kurjongattam nekik: mi lesz mar, bassza meg, gyerunk, mert esteledik. Amikor
fujtatva, lihegve folertek, a sofor igy szolt, "Miszter, a maga orszagaban
nagyon jo soforok vannak". Nana, vigyorogtam, mert nekunk ott van az ATI,
de majd te is megtanulod...
Fel ora mulva kiertunk a hegyekbol, es nemsokara foltunt uticelunk, egy regi
angol erod. A helyben banyaszott sargas kovekbol epitett falak most is ugy
alltak a hegytetot ostromlo szelben mint otven vagy szaz evvel ezelott, de
most a pakisztani hadsereg vezenyszavaitol viszhangzott a kornyek. Az erod
vedelmeben terult el az egyik ideiglenes satortaborunk, mert par szaz
meterrel tavolabb mar a torzsi teruletek kezdodtek. Oda sem allami katona
nem lephetett, sem senki mas, aki nem rendelkezett torzsi engedellyel. Meg
tovabb nyugatra vagy husz kilometerrel az afgan hatar huzodott, de arra
aztan vegkepp nem akarodzott eljutni, igy leraktuk az autot. Megkerestem a
satram, es a helyi fonok altal felszolgalt jeges pepsit szopogattam, mig
eszembe nem jutott: ez a jeg nem biztos, hogy asvanyvizbol keszult... Aztan
csavartam egyet a gondolatmeneten: ez a jeg biztos, hogy nem asvanyvizbol
keszult... Na de mostmar mindegy, egyszer elunk :)
A tabor kulonben szupi volt: mivel hosszabb idore rendezkedtek be, ezert a
satraknak beton alapot ontottek, igy konnyu volt eszrevenni a skorpiokat
vagy tevepokokat (hacsak nem bujtak be a gyekenyszonyeg ala :)) A
vacsisatorban korbeultuk az abroszos asztalt, ket kinai geodeta volt meg
ott, es veluk meg a campboss-szal (hm, taborfonok?) komotosan vegigettuk a
menut. Imadtam a rizst, a pakisztani rizst: rengeteg dolgot tudtak
belekeverni, mazsolat, mandulat, hust, fuszereket, amitol isteni ize lett az
egesznek. A csirke is atesett valami varazslason, mert olyan finomat meg
eletemben nem ettem... elmondhatatlan. Hanem hogy honnan volt jeguk itt az
isten hata mogott, azt nem mertem megkerdezni, pedig lattam, hogy egy
satorponyvaval lefedett godorbol hordjak elo, nagy, hosszukas tombokben...
Este kiultem a sziklak koze, elveztem a csendet, neztem ahogy egyre tobb es
tobb csillag mutatja meg magat a lassan sotetkekbol feketebe hajlo egen, a
tavolban egy addig lathatatlan hegyi falu fenyei lobogtak, apro piros remego
pontok, sulo kenyer illata a levegoben, bekesseg...
Udv joe
XM 2.1TD
Ui: az fw szerver karbantartasa miatt pillanatnyilag nem lehet feltolteni...
grrrrr!
http://condrix.fw.hu
|
