Szervusztok!
Mindenki kiválóan tudja, hogy mi az, hogy isteni értékrend és ördögi
értékrend. A makacs tapasztalatok szerint a hatalmat megszerezni csak
ördögi eszközökkel lehet, de megtartani csak isteniekkel. Ez utóbbi
részlet nem kevésbé makacs tapasztalat a mindenkori tapasztalatok
nagy láncolataiban. Tehát a hatalmat tartósítani majd véglegesíteni
csak isteni eszközökkel lehetséges. Ha nem ezt a klisét követjük, akkor
mindig egy még ördögibb klisé jegyében szerzik el mások a hatalmat; -
ám ők is rögtön ugyanezen fajta kihívás előtt állnak majd: a csakis
isteni értékrenddel véghezvihető tartósítás és véglegesítés mindenkori
kihívása előtt.
- E tartósítás híján való elhappolási láncolatokra,
- és az ilyen fajta sikeres tartósítás megtörténte utáni nagy
felívelésekre
egyaránt bőven van példa a történelemben.
Mostanában olyan fajta erőlködéseknek lehetünk a tanúi, hogy az eleve
is csúcs-ördögi eszközökkel megszerzett hatalmat még ördögibb, illetve
egyre és egyre ördögibb morális csúszdán lefelé hömpölyögve próbálják
véglegesíteni. Ha sikerülne, akkor ez lenne a világ első ilyen jellegű
sikere. Abban az értelemben persze sikeresnek tűnhetnek az imént
elemzett erőfeszítések, hogy egy nagy globalizált valamihez csatolják
hozzá az ördögien megszerzett hatalmakat, mint részegységeket. Ez
esetben nem csak a kisebb részegységekre lesz igaz ez a fajta
mindenkori kihívás, amit fentebb elemeztem, hanem magára a
centralizált globalizációra is. Az isteni értékrend és módszerek alatt nem
az értendő, hogy
- egy-egy harsány és hatékony felszólításra befejezzük a kirívó
baromságokat, majd pedig egy idő múlva csendben és apránként
visszahozzuk azokat a praxisba,
- továbbá az sem érthető alatta, hogy befejezzük a
hitványságokat, de ráadásul még mi rekesztjük el annak a korrekciónak
a mások által való kivitelezési igyekezeteit, amely korrekciós
kötelezettség eredetileg bennünket terhelne,
- hanem csakis az nevezhető megfelelő alap-filozófiának, hogy
az ördögi praxissal megszerzett hatalmat önkéntes korrekciókkal zárjuk
le.
Ekkor megkerülhetetlenül eljut a logikai egyenlet ahhoz a jellemző
ponthoz, hogy a korábbi ördögi praktikák emlékének törvényszerű
visszahatásait úgymond magának a vétkes rétegnek kellene
finanszíroznia. Ez természetesen antagonisztikus, hogy az ember a
saját ellenségeit, sőt, egyenesen a saját farkasait fenntartja. Ez az
autóimmun stressz-teher tipikus modelljét képezi mindaddig, amíg Ezt a
problémát a mai hatalom ál-attribútum rendszerekkel, tehát hamisan
megkártyázott részletekkel és kommunikációs reflexekkel kezeli,
amelyet magyarul hívhatunk még „pszeudo-attribútum” rendszernek is; -
hadd forogjon Kazinczy a sírjában……
Erre a kihívásra egyedül az igazi attribútumok és valós címkék
rendszere szerint lefolytatott leltár, valamint az így létrejött valós
közmegegyezés legitim lélektani következményei hozhatják meg a
valódi megoldást. Ebbe az irányba elindulni a „LEVÁLTÁS HELYETT
KIEGÉSZÍTÉS” elvének nagy reklámjával lehet, de a megtartó
értékrendnek a háttérben akkor is a helyére kell zökkennie. Ha nem így
akarna lezajlani, az a fennmaradás valós adat státuszát veszélyeztetné
a logikai egyenletekben, és az már vastagon univerzális téma, és nem
földi privilégium.
Amúgy a kereszténység a saját élenjáró filozófusainak munkásságában,
illetve az életművük trendjeiben szerette volna megoldani azt a
mindenkori problematikát, hogy a hatalmat megszerezni is csak isteni
eszközökkel lehessen, hogy amikor megvan, akkor meg lehessen
spórolni az ördögi értékrendről az istenire való átállás fentebb elemzett
kínjait. Azonban ha a leltárunk tömör, teljes és logikus, akkor be kell
ismernünk, hogy ez az ideál csak akkor valósítható meg, ha előbb
egyszer végre rendesen túlesünk az ördögi értékrend istenivé való
nemesítésének göröngyein. Ez vagy csak a szeretet eluralkodásával,
vagy csak lehengerlő diktatúrával lehetséges, tehát megint nem
vagyunk sehol sem. Én el tudom képzelni az iménti vagylagosság
egyfajta kevert és váltogatott modelljét* is, amelyben a diktatúra
szférájából az új közmegegyezés szférájába a szeretet zöld-határán át
disszidálunk, és folyamodunk próba-idős zöld-kártyáért. (-*Ehhez a
Hermész-Kulcsok tér-analóg és idő-analóg absztrakt kategóriákról
szóló, azaz a 8-as és 8-asra végződő vonulatával kell tisztában lenni.-)
Ebben a folyamatban a művészeknek kimagasló szerepet kell/-ene-/
adni. Valamikor az ókor Tudás-alapú papi rendjei illetve a keresztény
reneszánsz papi rendek valamilyen ilyen hangulati és indíttatási
rendszerben forrtak egyakaratúsági láncba tudósokat, filozófusokat és
művészeket. Azokból a korokból mind a mai napig csodálatos
építmények jelzik, hogy bennük az emberek nem hiábavaló módon
tengették a mindennapjaikat.
Ezek a logikai egyenlet-rendszerek menthetetlenül visszavezetik oda a
gondolatokat, ahonnan jöttünk. Ha nem tudjuk megoldani,
- hogy visszaemlékezzünk rá, hogy honnan jöttünk,
- és így nyerjünk tevékeny, hatékony közös ihletet a kihívások
előtt,
- akkor tényleg nem marad más hátra, mint a Szent
Könyvekben visszatérő motívumként megjósolt Beavatkozás várása.
Ekkor már csak a Beavatkozás gondolatának barátságossá szelídítése
lehetne a progresszív kommunikációs trendek egyetlen felvállalt
feladata.
Ám nem túl valószínű, hogy a Beavatkozással maguknak a fentebb
elemzett trendeknek és kihívásoknak az alapjellege megváltozna. A
Beavatkozás időpontja, vagy inkább helyzete azon feltétel megléte
esetén lehetne optimális, hogy akik elvben félhetnek tőle, azok NE
LEVÁLTÁSKÉNT, HANEM KIEGÉSZÍTÉSKÉNT törekedjenek felfogni azt.
Ez egy jó kompromisszumos hullámhossznak tűnik, valahol az ördögi és
isteni hullámhossz között félúton. Ha pedig ezt végig értettük, és nem
csak elolvastuk, akkor ez a Beavatkozás iránti fokozott affinitású
helyzet tulajdonképpen már itt is van.
Hamarosan és humorosan úgy is befejezhetném, hogy beavatkoztam a
Beavatkozásba. Nem bánnám, ha fordítva is megtörténne, mert még
alul talál maradni a dolog a nagy intellektuális versengésben……. Ezt
hívhatjuk bújtatott fohásznak is. Lehet, hogy csak be akartam avatkozni
a Beavatkozásba, de az megint meglógott.
Mindenesetre a fikcióknak az az alaptermészetük, hogy abban a
dimenzióban nem lehet meglógni az érdemi konfrontáció elől, csak a mi
szokásos dimenziónkban. Ez utóbbi látja a kárát ennek az
összefüggésnek. Ám a Valóság a Fikciók Dimenziójából táplálkozik.
Mindaddig a Jó és Rossz dolgok kevert arányban jönnek, amíg meg nem
tanuljuk a fenti kihívásokat közösen kezelni. Beavatkozással vagy
nélküle, ez a Haladás mindenkori tétje. A Jó és Rossz dolgok kevert
arányban való manifesztációja alapvető időfizikai tényező.
A Rossz dolgoknak a Valóságunkba való bekeveredése ernyedtté és
kókadttá teszi az emberi aurát, amelyből Lucifer Istennő titokban jókat
töltekezik. Mi vagyunk a donorok, őkelme az akceptor, a Föld forgása
pedig folyamatosan beleforgat bennünket az Istennő Nagy Aurájába. A
töltés-különbség pedig odacuppantja az auránk tartalmát képező amorf
elementálokat, amelyek az életenergiánk hordozói. Így jön ki a Nagy
Holostrukturálius Donor-Akceptori Modell. Ennek a hátrányos velejáróját
csak szeretettel lehet kiiktatni és felszámolni. Nevezetesen ha
kitermelünk az auránkban olyan élő holostrukturális elementálokat, (-a
hajlamok és tulajdonságok fizikai hordozóiról van szó-) amelyeket
ebben az elkerülhetetlen donor-akceptor kényszerben és
harapófogóban át kell engednünk az „ismeretlen” felé, akkor nem
mindegy, hogy ez az adat-átvitel
- a másolás (-copy-).
- vagy az átküldés (-move-)
jegyében zajlik-e. Az előbbiben az adat a kiinduló tárolón is megmarad,
és a cél-tárolón is megjelenik. Az utóbbiban az egyik helyről átmegy a
másikra, és a kiinduló pontban pedig nem marad semmi. Az ember-
Lucifer relációban úgy zajlik ez az adat-átvitel, hogy az emberben mint
donorban lekókad az élő elementál, míg az új helyen megjelenik és
felhízik. Ez az informatikai értelemben vett másolás és küldés (-move-
olás-) kevert változata, holott a mi közérzetünk számára a tiszta
másolás (-copy-zás-) volt és lesz az ideális. Ez csakis a szeretet
kiteljesedésével volt és lesz lehetséges. Ráadásul az ókori kultúrák
Isten - Istennő kultuszát a későbbi egyistenhívő vallások is igyekeztek
megőrizni, noha alacsonyabb lélektani hevületen és piedesztálon. Ilyen
jelenség a Mária-kultusz, a szúfizmus engedékenysége az istennő
fogalma iránt, vagy pl. a királynő-legitimizmus, amely a népből
választott és felemelt király fogalmát a királynő hasonló kiemelésével
óhajtja kiegyensúlyozni. Ez utóbbi egy uralkodó kortárs művészeti
irányzat, amelyet sok minden mással együtt periférián tartanak. A
Megoldás ebben az irányban keresendő. A világ a királynő-
inszúfficiencia (-hiánybetegség-) és királynő-dependencia (-függőség-)
mélylélektani állapotában van az Ősrobbanás óta. A logikai
egyenleteket itt átmenetileg felfüggesztem. Ha úgy tetszik, átadom a
stafétát.
Uff.
PhD / Priorissimus hungaricus Druidicus
|
Sziasztok !
Van egy ismerom, aki mindig utolag veszi eszre, hogy megerzett
valamit, ami bekovetkezik. Ez neha hetente van igy,
tanui is vannak ra, aztan olykor fel evig nem jon semmi eloerzet,
de utana megint zaporozik neki. Nehany hete megint elemeben van.
Részlet egy május 22.-én kelt levéléből, amit egy asztalra
tett, hogy megtalaljak az erintettek:
* Kedves Éva és Gabi !
Ugye emlékeztek, hét elején arról beszéltem: Az Únióba lépésünk
egyik előnye lehet talán, hogy az itthoni feltalálóknak, nem kell
külön szabadalmaztatniuk minden országban a találmányaikat ?
Mert eddig rengeteg pénzbe és időbe került, ha valaki az ellen
próbált védekezni, hogy legalább Európában ne koppinthassák, ne
lophassák el az újszerű hazai megoldásokat.
Említettem, hogy az únióbeli egyszeri és egységes szabadalmaztatás
annyira ésszerű, logikus számomra, hogy utána is nézek majd,
talán a HIX-en érdeklődve, hogy mióta is alkalmazzák.
Ha pedig ilyen nincs, az jelent valamit...
Pénteken valami egyebet kerestem a weben és véletlenül
ráfutottam erre:
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=76295
(ez egy szerdai hír)
Ha ez nem telepátia volt a hír szerkesztőjével, akkor hastáncos legyek
egy lipótmezei zártosztályon !
(jaj, remélem ez utóbbi nem megint egy jó megérzésem volt )
*****
Hat en meg azt sejtem, hogy mar akkor ellopjak a jo otleteket,
megoldasokat telepatia utjan, amikor meg sehol el se indult
a szabadalmaztatas.
Burgonya
|
