Kedves Racskó Tamás!
>> Nem szeretem itt az egybeírást azért sem, mert 'haló' és 'háló'
>> szavaink kényelmetlenül és zavaróan közeliek.
> Felhívnám a figyelmedet arra, hogy itt a kötõjelezés kapcsán nem a
>homofónia elkerülésérol van szó, hanem egyértelmûen az "idegenség"
>által kiválasztott triggerrõl.
Felfigyeltem arra, mielõtt még felhívtad volna rá a figyelmemet :)
Azért írtam, hogy "sem".
Pontosan mit értesz "kiválasztott trigger" kifejezés alatt?
>|A napnak és a holdnak halo-ja van|.
Jómagam ezt soha le nem írnám, gondolnám, mondanám. A napnak és
a holdnak szerintem udvara van. Igyekszem csínján bánni az idegen szavak
használatával és ahol azokra semmi, de semmi szükség nincsen, ott elke-
rülöm õket. Örömmel látnék a nemzetközi szavak helyett egyenértékû
magyar szavakat, ha lehet. Szerintem égetõ szükség lenne egy "nyelvvissza-
újításra". Egyetértek Molnos Angélával:
"Bekapcsolom a rádiót, a tévét. A torz szavak tömege árasztja el meleg
otthonomat. Mindegyik két-három, de sokszor húsz-harminc gyönyörû
magyar szót tuszkol ki emlékezetünkbõl. Kosztolányi Dezsõ (1971, 63 o.)
gyûlölte a "fantasztikus" szót és sohasem mondta ki vagy írta le. Szerinte a
következõ szavaink rovására használjuk: fellegjáró, elképesztõ, boszor-
kányos, csodálatos, délibábos, döbbenetes, egetverõ, elbûvölõ, hátbor-
zongató, hihetetlen, hökkentõ, káprázatos, kísérteties, kitûnõ, lidérces,
megrökönyítõ, nagyszerû, óriási, regényes, regeszerû, tündökletes, vará-
zsos, stb."
Kérlek, ne vedd rossz néven ezt a kitérõt. Bár jól tudok pár nagy
nyugati nyelven és természetesen ismerem a nemzetközi szavak nagy
részét, magyar nyelvû szövegben mégis idegenkedem tõlük, ha találó
magyar szavak helyére tolakodnak. Éppen a külföldön leélt évtizedek
során döbbentem rá arra, hogy milyen drága kincs is az anyanyelvem.
Ízesebb, színesebb, élvezetesebb, mert abban nõttem fel, mert a szí-
vemhez *is* szól, mint a borssal finoman megszórt káposztás kocka.:)
Az alábbi nemzetközi szavakat pl. a következõképen írnám magyarul:
auktor = szerzõ; trigger = kioldó; anglofón = angol ajkú; tradíció = ha-
gyomány; definiálni = meghatározni; abszolút (ez melléknév, pedig itt
határozószóra lenne szükség, hiszen melléknév melléknevet nem mó-
dosíthat, csak fõnevet) abszolúte = (itt) teljesen; grémium = (irányító)
testület; disztinktív = megkülönböztetõ, komplex = bonyolult v. össze-
tett), szimpátia = rokonszenv; antipátia = ellenszenv; szimplán = egy-
szerûen.
Nem téged kritizállak, hanem a magyaros stílus romlásának a jelen-
ségét a te írásod apropóján. (Más szóval élve: kapóra jött az írásod.)
Engem ugyanis még arra tanított 1945-46-ban dr. Ipoly Ágoston
tanár úr, hogy "a jó stílus világos, szabatos és magyaros".
>Ugyanakkor nincs kötõjelezési kényszer a "magyar" homofóniák ese-
>tén, az |ár| szó különféle jelentéseit -- ill. pontosabban a különféle |ár|
>szavakat -- pl. nem próbáljuk kötõjelezéssel megkülönböztetni: így
>nincs az egybeírt |árjelzés| 'ellenérték feltüntetése' összetétellel
>szemben kötõjeles |ár-jelzés| 'a magas vízállásról szóló infó' (még
>azzal együtt sem, hogy ez utóbbi szokatlan, bár lehetséges).
Igazad van, magam is így tudom.
> Ez a népetimológia tárgykörébe tartozik: ez állandóan ható módja az
>idegen szavak magyarosodásának. Állandó és természetes, jóllehet
>mindenkor mostohán kezelte a mûvelt közvélemény, így csak néhány
>ilyen eredetû szavunk van, mint pl. a |számszeríj|.
Igazad van, magam is így tudom.
>> Akkor már jobb lenne a 'hélóeffektus' v. 'hélóhatás'.
> Ezt én "szomorúbban" venném tudomásul, mint a "háló"-zást. A görög
>eredetû latin |halo|-t ugyanis még a latinul (esetleg görögül) író
>auktoroktól tanultuk el a középkorban, nem pedig az anglofónoktól a
>jelenkorban.
A 'halo' szót valóban tõlük tanultuk el. A 'halo effect' kifejezést azonban
elõször prof. Edward Lee Thorndike (1874-1949) amerikai behaviorista
pszihológus használta 1920-ban a Journal of Applied Psychology 4.
kötetének 25-29 oldalán található A Constant Error on Psychological
Rating c. szakcikkében. Ez a *lélektani szakkifejezés* tehát nem köz-
vetlenül a görög eredetû latinból jött nyelvünkbe a középkorban, hanem
az amerikai szakirodalomból a XX. sz. elsõ felében.
> Ugyanakkor a fenti alakok meghasonlást jelentenének a magyar szak
>nyelvek közt, ui. az orvostudomány is használja a szót ('(bimbó, szemölcs
>stb.) udvara; (sebet stb.) körülvevo gyulladásos rész') egyértelmûen a
>latinos tradíció szerint.
Ezek az orvosi szakkifejezések közvetlenül a latinból származnak. A 'halo
effektus' viszont az (amerikai) angolból (a 'halo' az angolban nem számít
görög-latin *"idegen"* szónak, hanem közönséges angolnak). Kiejtése héló.
De azért - mit tagadjam - elgondolkoztat az, amit mondasz. Ez valóban
gond.
>(N.B. Nyelvészetileg az idegen szó üres, definiálhatatlan fogalom.)
Igen, ez nem vitás. A 'nemzetközi szó' szerintem kézzelfoghatóbb
jellemzés.
>egy feltaláltam 1962. évi kiadású lexikonban |halojelenség| szerepel.
'Feltaláltam' vagy 'felfedeztem' illik ide? (Bocs.:))
> És -- bár ez kevésbé lényeges --, de a szabályozási problémákon felül
>megszûnne a folyatonosság a korábbi írásos hagyománnyal.
A 'de' illik ide? (Bocs, de elvégre nyelvlista lennénk, vagy mi a
szösz...:))
Ez az angol helyesírás szinte nevetséges kaczifántosságának az oka...
Az olaszok viszont, ugyantsak latinos kultúrájuk daczára, fittyet hánynak
nemes hagyományuknak és úgy írják pl. az effektust, hogy efetto, vagyis
úgy, ahogy azt *õk* mondják :) (ami azt illeti, mi sem írjuk már úgy, hogy
effectus...).
> A haloeffektus nemcsak a "ki mondja" esetén hat, hanem a "mit mond"
>esetén is (valamint a fent nem említett, de szintén igen lényeges
>"hogyan mondja" esetén is). A "mit mond"-ban szintén lehetnek oylan
>elemek, amelyek a komplex értékelést beszûkítik.
Továbbá a "mikor mondja", "hol mondja", "hányszor mondja" esetén is
hat... Ami viszont itt a lényeges tényezõ, az a hallgató szemében
*a beszélõ személyét* övezõ dicsfény, tehát a "*ki* mondja", a tekin-
télyes, szexis, csodált, népszerû, esetleg rettegett, stb. személyiségnek
a hallgatóra gyakorolt torzító, alanyi hatása - legalábbis én így látom a
dolgot.
> Ezen a téren én sem élek "magyar nyelvi" környezetben, mert itt
>speciálisan a szociológiai szaknyelvrol van szó, amelyet én sem
>sajátítottam el.
Jómagam viszont tanultam szociológiát a Pennsylvaniai Egyetemen,
de nem magyarul. Így engem feszélyez a nyelvi tájékozatlanságom.
> A haloeffektus túl tág, túl általános magyarázat: azt is mondhatnánk
>helyette, hogy az |emberi jellem|. Ez ugyanúgy magyarázat, de
>ugyanúgy nem distinktív.
Rendben van, de szerinted mi egy kevésbé általános, megfelelõbb
fogalom a szóban forgó jelenségre? A 'korrupció'? Az szerinted
"disztinktívebb"?
> (N.B. A |haloeffektus| szerintem itt éppen haloeffektust okoz:
>eltakarja az értékelés komplexitását.)
Jó, tehát mi fedné fel az értékelés bonyolultságát, összetettségét? A 'kor-
rupció' (erkölcstelenség, erkölcsi züllés, megvesztegethetõség, visszaélés,
vesztegetés, vesztegetettség, métely, posvány, romlás, romlottság)?
> A korábban kialakult szimpátiák és antipátiák jelenlegi hatásai nem
>magyarázhatók szimplán haloeffektussal
Valóban nem. De legyen szabad még egyszer megkérdeznem tõled, te
minek hívnád a korábban kialakult rokonszenv ill. ellenszenv jelenlegi
hatásait? Tudsz-e a dicsfényhatásnál megfelelõbb szót ajánlani?
Balázs
|
