Kedves Listatagok!
Itt a befejezõ rész.
3. rész: Információk a kollektív tudatból
Annyit azonban sikerült elérnem, hogy a kollektív tudatból komoly
segítséget tudjak lehívni a nyelvtanuláshoz. Ez a módszer sem
ismeretlen már elõttetek, mert megírtam már a listára, de azért nézzük.
Elõzetes ismeretként annyit tisztázzunk, hogy mi is a kollektív tudat?
Az emberiség múltbéli, jelenlegi és jövõbeli tudását tartalmazza. Nem a
mi 3 dimenziónkhoz kötõdik. Abban a dimenzióban található, ahová
halálunk után kerülünk. Onnan nézve azonban a múlt, a jelen és a jövõ
egyaránt egyszerre létezik.
Ezt a dimenziót életünk során legkönnyebben meditációs módszerekkel
látogathatjuk meg. Tehát a kollektív tudat kiaknázása is ilyen formában
történhet.
A kollektív tudat valószínûleg egy önszervezõdõ rendszer. A tudás
különbözõ címszavak alá rendezõdik, hivatkozások, összefüggések
keletkeznek és tárolódnak el benne.
Amit kb. százan tudnak, az már saját témakörbe szervezõdik, míg amit
ettõl kevesebben tudnak, az még rejtett, vagy feldolgozatlan
információ.
A nyelveket azonban sok ezren beszélik, ezért könnyû hozzáférni. Amit
most leírok, az nem csak a nyelvi ismeretek elérésére alkalmazható.
Lássuk tehát a megvalósítás különbözõ szintjeit.
Nulladik szint: Telepatikus kapcsolat emberek között. Csak a teljesség
kedvéért említem meg. A kollektív tudattal itt nincs semmilyen
kommunikáció, ezért a nulladik elnevezés.
Kétféleképpen érdemes hozzáfogni.
Alfában, vagy ha kell, akkor a laborban elképzeljük azt a személyt,
akivel telepatikus kapcsolatba szeretnénk kerülni.
1. A célszemély és a magunk korona csakrája között elképzelünk egy
vezetéket.
2. A célszemély gondolatainak frekvenciáját bemérjük. Kb. úgy, mint
amikor a rádióval keressük az adást.
Akármelyik módszerrel próbálkozunk is, jó, ha eldöntjük, milyen irányú
kapcsolatot szeretnénk: csak vevõ, csak adó, vagy párbeszédes.
Elsõ szint: Közvetett kapcsolat. Egy célszemély tudásán keresztül
csatlakozunk rá a rendszerre.
Ezt akkor használjuk, ha fogalmunk sincs arról, milyen információkra
lesz szükségünk, de tudjuk, hogy kitõl kapjuk.
Sima agykontrollos módszerekkel, pozitív állításokkal, vagy a laborban
ráhangolódunk az illetõre, pl. a tanárunkra. Elképzeljük, amint a
fejtetõnket egy jó vastag vezeték, vagy csõ köti össze a tanárunk
fejebúbjával. Ezen a csövön áramlik hozzánk közvetlenül az õ tudása,
és minden gondolata. A csõ azonban kb. félúton felmegy az égbe is
(mert oda képzeljük a kollektív tudatot, mint a Földet körülölelõ felhõt).
Az információ tehát két forrásból jön felénk. Mivel a tanárunk közvetlen
közelben lesz hozzánk, az õ gondolatai mintegy erõsítõként közvetítik
számunkra a tudást, ezen felül pedig vezérlik a letöltendõ anyagot is.
Csak kíváncsiságból próbáltam ki egyetemista koromban, és nagyon jól
mûködött. Nem kellett túlságosan figyelnem és gondolkoznom a
hallottakon, mert készen, érthetõen és logikusan kaptam meg. Amikor
kiejtette a szavakat, már nálam teljesen fel is volt dolgozva a
mondanivalója. De azt is mondhatnám, hogy már a kiejtés elõtt átjött
minden, a szavak csak a megerõsítést szolgálták.
Második szint: Közvetlen kapcsolat.
Ezt akkor használjuk, ha pontosan meg tudjuk nevezni tudásanyagot.
Ekkor a fejtetõnkbõl induló tölcsér egyenesen a kollektív tudathoz
megy. Alfában megnevezzük az anyagot, elképzeljük, amint lejön,
elképzeljük, hogy miként használjuk fel.
Ki kell kötni, hogy éber állapotban három ujj technikával vesszük-e az
adást, vagy behunyhatjuk a szemünket is hozzá.
Arról is gondoskodhatunk, hogy a körülöttünk lévõ emberek tudása is
hozzánk áramoljon. Pl. vizsga alkalmával, amikor mindenki tud valamit
az adott tárgykörbõl, és ráadásul jól beazonosítható helyszínen sokan
fordulnak elõ. Ekkor úgy képzeljük el a tölcsért, hogy két részbõl álljon.
Az egyik része, a belsõ mag felmegy a kollektív tudathoz, a másik, a
külsõ viszont a teremben fejmagasságtól kb. a plafonig gyûjti az
anyagot.
Harmadik szint: Párbeszédes kapcsolat.
Akkor használjuk, ha nincs a közelünkben senki, aki be- vagy
megtaníthatna minket valamire. Az információt nem készen,
feldolgozva, hanem magyarázattal együtt kérjük. Érteni akarjuk.
Tanítást kérünk.
Ez a technika nagyon hasonlít a laborban várakozó tanácsadóink
meghallgatásához. Van azonban egy kis különbség: A tanácsadók
elvileg a mi tudatalattink válaszait adják elõ. Én viszont egy magasabb
dimenzióbeli lényt kérek meg arra, hogy magyarázzon el dolgokat. Ez
mindenkinél változó lehet. Mindenkinek van õrangyala (bár én ezt a
kifejezést nem túlságosan szeretem), hozzá bármikor bizalommal
fordulhatunk. (Vannak olyan meditációs technikák, amikor a szellemi
segítõnk személyesen bejelentkezik, megismerkedhetünk vele.)
Amíg nem ismertem a nadi szimbólumait, addig Karmapától kaptam
leckéket, aztán Padmaszambhava vette át a helyét. Õt szoktam
megkérni a tanításra. (Persze az is lehet, hogy valójában nem is õ
segít, csak én hiszem azt.)
A leckék ekkor nem az én logikám szerint, nem az én szavaimmal
jönnek. Gondolkozni kell rajta, kérdéseket lehet feltenni.
Ezek az információk nehezen, vagy sehogy sem ellenõrizhetõek, mégis
érzi az ember, hogy a színigazat hallja.
Negyedik szint: Folyamatos (on-line) kapcsolat
Ehhez már igen sok feltételnek kell teljesülnie. Agyunkat folyamatosan
használjuk, gondolkozunk valamin, ugyanakkor lazának kell
maradnunk. Stresszes életvitel mellett teljességgel lehetetlen.
A szellemi, vagy spirituális fejlettségünk magas szinten kell, hogy álljon.
Itt az agykontrollos praktikák véget érnek. Itt már nem csak meditáció
alatt, vagy a három ujj technika hatása alatt kell alfában lennünk,
hanem folyamatosan. Ez a csúcs, amit agykontrollal elérhetünk,
azonban az egész agykontroll életmódunkká is kell, hogy váljon.
Amit eddig leírtam, az tisztán agykontrollos módszerekkel is nagyon jól
mûködik. Azt nem garantálhatom, hogy mindenkinek, de aki igazán
akarja, annak biztosan.
Ezeket a technikákat én másképpen indítom el. Szerintem mindenki
tegye tisztába saját magával, hogy milyen meditációserkentõket
szeretne használni.
Alapból lehet tehát alfában pozitív állításokat, elmetükre technikát, a
három ujj technikát, az álomkontrollt, a szubjektív kommunikációt vagy
az írásos programmódszert használni.
Lehet lazító zenét hallgatni. Lehet mantrákat, vagy meditációs zenéket
hallgatni. Lehet mantrázni. Jó hangosan és sokáig mondogatni az om
mantrát. Élvezettel zümmögtetni az m hangot. Lehet jógás
légzõtechnikákkal hangolódni. A mély ki és belégzéseknek is nagyon jó
hatásuk van, de érdemes kipróbálni a számított légvételeket is. (Pl.:
négyig számolok, és közben jó mély belégzést végzek, majd kettõig
számolva bent tartom a levegõt, aztán négyig számolva kifújom. Aztán
ismét kettõig számolok, de ezalatt nem vehetek levegõt. Nálam ez egy
idõ után egyre kisebb légvételekre mérséklõdik, a végén pedig már
teljesen lelassulnak az életfunkciók. (Volt olyan, amikor a
pulzusszámlálós vérnyomásmérõ 40 körüli értéket mutatott.) Az
embernek sokszor már csak az jut az eszébe, hogy nem ártana néha
levegõt is venni. Nagyon mélyre lemehetünk ezáltal. (A számolás
igazából a szívdobbanás ütemére kellene, hogy menjen.))
A nadisok mindezt megtoldhatják memóriaserkentõ, harmadik szemet
serkentõ, vagy telepatikus érzékenységet növelõ, vagy
problémamegoldást segítõ kezelésekkel.
Amikor kellõképpen nagy slamasztikában érzem magam, mindazt amit
leírtam, egyszerre is be szoktam vetni.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
