Kedves Ferenc!
HIX NYELV #981,  >:
> Velemenyed szerint 1844-ben mi lett volna a Magyar Kiralysag
> nyelvi problemajanak legjobb megoldasa?
A "legjobbat", persze, nem tudom. Egyébként a dolog már egyes 1830.,
ill. 1839-40. évi törvényekkel eldöntetett, ezt megelőzőleg pedig 1802-
től az egyes megyéken belül folyt a "küzdelem". 1843-ban már "A
nyelvbéke Magyarországon" címmel jelent meg egy kis magyar nyelvű
könyvecske szlovák szerző tollából. Ez utóbbi része volt az 1820-as
években kezdődött "tiltakozó" irodalomnak. Ezeknek zömmel iskolai,
nyelvhasználati és kulturális követeléseket fogalmaztak meg. Magyar
oldalról is voltak pozitív hangok, így pl. Wesselényié, aki az
anyanyelvi oktatás, közigazgatás és bíráskodás bevezetését látta
szükségesnek a szláv polgárok lojalitásának biztosítása érdekében.
Ezzel szemben Kossuthék "szorosra zártak", és vigyázó szemüket Párisra
vetve úgy gondolták, hogy a francia típusú nemzetépítés kívánatos:
integer országot csak integer nemzet tarthat fent. Ez utóbbit csak
később volt kénytelen Kossuth felülbírálni, látva, hogy ezzel nem
nemzet épült, csak az 1848-as forradalom kapott belső ellenzéket. Ez
vezetett a 1848.07.14-ei szegedi magyar-román megbékélési egyezményhez:
de ez már elkésett dolog volt. N.B. 1848.03.31-én még ©túr is
pozitívan nyilatkozott a magyar forradalomról, s csak a 05.10-ei 14
pont elutasítása (amely többek közt Szemere ellene kiadott elfogató
parancsában is megnyilvánult) idegenítette el. E 14 pont többek közt
közös, minden nemzetiséget képviselő országgyűlést, külön szlovák
tartománygyűlést, a szlovák régió etnikai határainak kijelölését,
kötött rendelkezésű képviselői mandátumok bevezetését, szlovák
hivatalos nyelvet a szlovák megyékben, nemzeti nyelvű iskeolák
létesítését minden fokon, a piros-fehér szlovák zászló hazsnálatát,
szlovák nemzeti gárda létesítését, általános egyenlő és titkos
választójogot követelt. A területi alapú autonómiára vonatkozó
követelések 1861-re értek össze az ún. |Okolie| 'szó szerint: vidék,
kerület; azaz a felső-magyarországi szláv kerület' programjában. Ez
utóbbi sorsa szerintem megmutatja, hogy mi volt az egyik legjelentősebb
probléma: magyar szempontból elképzelhetetlen volt bármiféle területi
autonómia, és még a megyei szintű kulturális autonómiákat is az ehhez
vezető folyamat egy lépéseként látták. Ezért a nemzeti emancipációs
igényekre mindig a központosítás, magyrosítás fokozásával válaszoltak.
|
Kedves Balázs!
HIX NYELV #981,  >:
> A 'foreign'-t külföldinek, a 'strange'-et pedig furcsának fogja
> érteni --legalábbis az USA-ban.
Na, ez az! Éppen ezért nem tud az utca angol embere válaszolni arra
a kérdésedre, hogy a |halo| "idegen szó"-e. Ezért aztán értelmetlen is
az angol és a magyar reakciókat szembeállítanod, mert azok teljesen
másra adott reakciók.
> Csak azt akartam mondani, hogy az angolajkú ember ma már nem érzi úgy a
> különbséget az őshonos és a kölcsönzött szavak között, mint a magyar.
Érdekes mód, a magyar sem ismerte ezt a különbséget, amíg a magyar
elit politikai kérdést nem csinált belőle. A "nép" azóta sem érzi ezt
a különbséget, vö. a szlovákiai magyar köznyelv |párki|-ja, |horcsica|-
ja (sőt szegények még meg is döbbennek, hogy ezeket a Dunán-Ipolyon
átlépve nem értik, sőt meg is bélyegzik), ez csak az elit
önszocializálásának része: "global village" ide, "global village" oda,
nálunk még mindig a XIX. sz.-i közfelfogás uralkodik, ebben is.
> Hm. Pl. a szerelemben sincs ráció, mégis hasznos és kellemes.
Ha már ennél a példánál tartunk, akkor megfordítom: a |média| (sőt
|médiák|!) a szerelem, a |tömegtájékoztatás| az a szülők által kiötölt
érdekházasság.
> Általánosítasz. Ez rám sem igaz - és már egy ellenpélda is
> érvényteleníti állításod igazát. :)
Mint minden vizsgálatban, én is általánosítok, de éppen ez a lényege
a modellépítésnek. És modell felállítása nélkül nincs is tudományos
vizsgálat. Az érvénytelenítést pedig biológiai mintákban 95%-os
valószínűségi szint alatt lehet megállapítani; szuprabiológiai mintákon
(így a nyelvvel kapcsolatos szociológiai kérdéseknél is) ez még nagyobb
(akarom mondani kisebb) is lehet. Ennyit az egy ellenpéldáról, ami
lehet, hogy nem is ellenpélda. Azonban én nem tudom, mennyire vagy te
nyelvvédő, és mennyire csak az ő lépükbe ragadt nyelvhasználó.
> Amint a haza védelme nem azonos a sovinizmussal, a nyelvvédelem - a
> magyar nép szellemi hazájának a *védelme* - sem azonos a nyelvi
> sovinizmussal, kirekesztéssel.
Az ideológia ott kezdődik, amikor elfogadjuk azt, hogy a "magyar nép
szellemi hazájának" a kép szépségén kívül bármiféle tartalma is lenne.
Ebben én nem megyek bele. A másik az, hogy a fentiek örvén sem
valamiféle fenekedő ellentől akarnak megvédeni minket, hanem
önmagunktól, a "belső ellenségtől". Ez valahonnan nagyon ismerős...
> Ha Te azt mondod, hogy én hisztérikus vagyok, akkor azzal vághatok
> vissza, hogy Te meg mo- doros vagy.
Álljunk meg, ez megint az ilyen csatornákon szokásos félreértés lesz.
Csak, hála istennek, a smileyból gondolom, te nem sértődtél meg.
Személyedben én nem mondtam rád semmit: egy álláspontra mondtam, hogy
az hisztéria. Az, hogy ezt valamiért elfogadod, hogy ez -- illetve az
ezzel társuló eszmerendszer -- vonzóerőt gyakorol rád, még nem jelenti
azt, hogy te magad hisztérikus lennél. Egyébként a modorosságot
vállalom.
> a "global village"-ben nagyrészt a világ- háló jóvoltából egyáltalában
> nem érzem magam elszigeteltnek.
Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetnél elszigetelt. Tegnap volt egy
riport a tévében az "akcentusról". Mutattak egy 16 éve elszármazott,
Ausztriában élő magyar eladónőt, akinek munkájából kifolyólag
kapcsolata van belmagyarokkal. Ő elmondta, hogy -- az egyébként kitűnő
magyarságához társuló -- németessé vált ejtésmódjával nem is lenne
tisztában, ha a belmagyar vásárlók erre nem figyelmeztették volna. Ő a
fizikai nyelvi kapcsolat ellenére elszigetelődött, ráadásul anélkül,
hogy ezzel magától tisztában lett volna. (N.B. Szvsz a "global
village" kétes ténybeli tartalommal rendelkező lózung.)
> miért nem jó az 'elszigetelt népes- ség' kifejezés, elvégre itt nem
> tudományos szakdolgozatot írsz
Bár ezt visszavontad, de azért ennek kapcsán van egy megjegyzésem.
Az ember nemcsak gyermekkorában tanul nyelvet, hanem élete folyamán
szinte végig. Így pl. a felsőfokú tanulmányok során is egy "lektust"
(= kb. környezetfüggő nyelvváltozatot, résznyelvet) sajátítunk el, és
mivel ezek éppen akkor megtanult fogalmakhoz kapcsolódnak, ez a
résznyelv "ég be" (=imprintingelődik) a leírt jelenségekhez. Ezután,
ha valaki fesztelenül nyelvhasznál, ez fog belőle automatikusan
előtörni. Nem úgy van tehát, hogy ezt tudományos szakpublikációkra
tartogatjuk, hanem a fesztelen nyelvállapot része. Plusz erőfeszítés
ezt lefordítani, még ugyanazon nyelv másik nyelvváltozatára is. És
kérdéses, hogy van-e értelme: ugyanis az adott fogalmakhoz ez az
alapértelmezett címke, így aki az alapfogalommal tisztában van,
óhatatlanul tisztában kell lennie a címkével, és ha a címke érthetetlen
neki, akkor a fogalom is az lesz.
> Szeretném tudni, hogy mi volt a forrásod.
Az elsődleges forrásom az Országh-féle angol-magyar nagyszótár volt.
Megnyugvással konstatáltam, hogy a jelentés benne van a Magay által
1998-ban aktualizált változatban is.
> A 'burr of light' viszont már "más tészta".
Egyáltalán nem más tészta. A |halo| (pontosabban lat. |halos| < gör.
|halós|) sem volt más eredetileg, mint 'szérű', amely a görögöknél
rendszerint köralakú volt. Arisztotolész írt először az "égitestek
szérűjéről". Az egy tipikus nyelvi jelenség, hogy egy kifejezés egyik
tagja felveszi az egész kifejezés jelentését, és a továbbiakban
önmagában is használható az egész kifejezés értelmében (miközben a
saját jelentése vagy megmarad vagy sem): ennek neve jelentéstapadás.
Ez történt a |halo|-val is: csak mivel ez idegen nyelvű, nem érezzük az
alap feszítését. A magyar |udvar| és az angol |burr| esetén viszont
ezt még érezzük, ezért gyakoribb a |fényudvar| (vagy alkalmazottan:
|holdudvar|, napudvar|) ill. a |burr of light|, de ez nem jelenti azt,
hogy (1) ne lenne a szavaknak önállóan is ilyen jelentésük pl. a
|Today, the moon has a bloody burr| 'véres udvara van ma a holdnak'
kifejezésben; (2) régen ne pályázhattak volna "teljes jogú", önálló
megfelelőnek a |halo| helyett: mivel ez nem sikerült, ma már
természetszerűleg nem használjuk így, de ez utóbbi nem homályosíthatja
el a látásunkat. Az "a rough or prickly envelope of a fruit", ill. az
"a roughness left by a tool in cutting or shaping metal" jelentések*
ugyanilyen jelentéstapadások eredményei, melyek máig megmaradtak, mivel
a |halo|-val ellentétben nem volt konkurrensük. (* Forrás: Webster's
New Encyclopedic Dictionary, 1996.)
> >"from the rote of lingering, from a star
> >its _burr of light_
> > nap fond stole warn"
> Megkérnélek, hogy ha nem túl terhes, légy szíves ezt a versrészletet
> nekem lefordítani. Nem igényes műfordításra gondolok, hanem csak
> egyszerű, magyar nyelvű értelmezésre. Előre is köszönöm.
Ezt csak (ha nem is művészileg teljesen kiforrott, de az értelmezést
tekintive) "igényes" műfordítással lehet visszaadni, mivel éppen az
egymás utáni szóképek befejezetlenségével keltett asszociációkra épül.
Az egészet fordítom (a |warn| elgépelést |worn|-ra javítva vissza):
*
David Alvaz - Remains:
Above the hospital, the stars in black
are of the old school too: a son s
not to be told. All it was
was "a bad day," an ambulance for wailing,
night. All in her fond worn gown.
What we d dealt in was complaisance, kin
to feeling. Dark sky, spell it out,
old habit broken, to be love
from the rote of lingering, from a star
its burr of light
nap fond stole worn
*
David Alvaz - Hagyaték:
A kórház felett a feketébe öltözött csillagok
is ódivatúak: a fiaké maradjon
kimondatlan. Mindez, ami volt,
"egy peches nap" volt, jajveszékelő, éjszakai
mentő. Mindez a kenvenc nyűtt köpenyében.
Udvariasság volt az, amelyben utaztunk, az
átérzés rokona. Sötét ég, írd magadra ki,
a régi öltöny szakadt, szeretet legyen
a haldoklás elvesző morajából, a csillagból
melynek fényudvara
kedvenc frottír elnyűtt stóla
> Melyik nyelv az anyanyelved?
Mi az anyanyelv? Az én anyanyelvem az aktuális definíciók
függvényében változik: mindkettőt annak tartom hát, és egyiket sem.
|
