Ellentétes ciklusok a Tudás-alapú papi rendek tevékenységében.
Kedves Lista!
Már régen is megállapították, (-és e megállapítást sikeresen gyakorolták
is-), hogy tudniillik nevezetesen: „Nem a romlás a halál, hanem a
stagnálás”. A romlásnak a végpusztulás az elméleti végpontja, ám
benne „viszonylag el lehet lenni”. Ám a stagnálás igazán veszélyes
játszma. A stressz pszichofiziológiai érvényesülési hídjának kellenek az
emlékezésből, összehasonlításból és következtetésből álló absztrakt
ciklusok, méghozzá ezek a ciklusok a bennük való érdemi érintettséggel
együtt szükségesek. Ez az írás a Tudás-alapú papi rendeknek a fekete
mágia iránti előjogaira összpontosít, ahol ezek a ciklusok a tőlük
kiinduló mintákabn és azok következményeiben konkretizálódnak.
A testületileg elkövetett mesterséges rongálás bizonyos
összehasonlítási alapok mellett kimosható a slamasztikából, de csak:
- Ha hangsúlyozottan ideiglenes jelleggel gyakorolták, ELEVE
IS IDEIGLENESNEK SZÁNTÁK, és nem ragaszkodtak hozzá
megátalkodottan a végtelenségig;
- A rongálóknak ilyen feltételek mellett is tudniuk kell titokban
tartani a mesterséges rongálást, mert ha nem, akkor értelmét veszti az
egész, és ebben a sajnálatos esetben az a minimum, hogy
berekesztik…;
- Kell lennie készenlétben egy történelmi generációs
igazságossági magyarázatnak, amely megbékíti az áldozatokat a
szigorúan VÉGES rongálás múltbéli fejezeteivel;
- Illetve csak majd attól az időponttól fogva lehet elkezdeni
kimosni őket a slamasztikából, amikor befejezték a tevékenységet, és
nem csak imitálják azt, mondván, hogy ami nem látszik, az nincs is…;
- Ez esetben is nem a művelők kasztjából való személy(-ek-)
nek kell ezzel a mentegetéssel foglalkozniuk, hanem valakinek hitelesen
kívülről, különben semmit sem ér az egész.
A Tudás-alapú papi rendeknek tehát a titkos előjogukat képezi, hogy a
mágiájukban fehér és fekete ciklusokat váltogassanak: feltéve, ha a
fekete részarányát fokozatosan csökkentik, illetve a fehér részarányát
ugyanolyan fokozatosan növelik. Ez a joguk a jelek szerint sajnos
belülről, „munka közben” is könnyen összetéveszthető a következő
sorokban leírt helyzettel. Ugyanis ha a valóban csökkenő arányú
ártalmaskodás helyét valóban növekvő részarányban töltjük ki
magasztos ciklusokkal, akkor ennek kívülről jól látható referenciákban is
meg kell mutatkoznia. De előbb vegyük át számokkal és betűkkel
megjelölve, hogy mivel téveszthető az, ami tényleg kisül, majd besül:
1/A- Az induláskor maximum 50% arányú fekete ciklus határozott
csökkenésnek indul a részarányokban.
1/B- Az induláskor minimum 50% arányú hitelesen (-és nem csak
imitáltan-) érdemi fehér ciklus részaránya egyből kitölti a fekete hányad
defenzívában lévő, folyamatosan zsugorodó részarányát.
Ne feledkezzünk meg a mindezt lekövető referenciák részarányairól
sem, elvégre nem csepűrágással és nem kíntornázással foglalkozunk,
ahol talán éppen azért dobálják a pénzt a kalapba, hogy a műsor
előadói menjenek végre már arrébb.
Most jön az a változat, amelynek a csapdájába az egyértelmű jelek
szerint igen könnyen át lehet csusszanni:
2/A- Az adott Tudás-alapú papi rend azt hiszi önmagáról, hogy ő
minden erőfeszítést megtett az 1/A-B képlet érvényesüléséért, el is
vannak telve maguktól: néha még a filmeseket is beengedik maguk
közé, amikor ünneplik önmagukat, és a szétosztott kalácsot
elfogyasztva táncra perdülnek. Igenám, de közben nem szúrja ki a
szemüket, hogy a tőlük eredő fekete ciklus dominanciája mindent
eluralt, és a Térben valamint az Időben mindent teljesen kitölt. Tehát
ama referenciák mindenről szólnak, csak éppen nem az 1/A-B képlet
diadaláról.
2/B- Ama fokozatos fehér-mágiaszerű térnyerési küzdelmük
valójában semmi egyéb, mint hogy az érdemi-nemérdemi, illetve
aktuális-nemaktuális és fontos-nemfontos határát (-többnyire feszült
utalásokkal, de ha szükséges, akkor agresszióval is-) plafonként
kezelve az 1/A - 2/A-ciklusok jogosultságának tudatossága mögül
mindent eme plafon alá döngölnek, majd pedig azon a zsugorított
játéktéren belül aztán olyan magasztosan viselkednek, hogy jaj,
toljanak alám gyorsan egy karosszéket, mert különben menten
elterülök a gyönyörűségtől. Tehát a magasztosságnak csak a látszatát
áramoltatják ki, illetve ha ki is áramoltatnak némi hiteles érdemi
magasztosságot, azt a turpisságaik dominanciájának körpályái úgyis
ledöngölik valahol.
Az 1/A és a 2/A tehát valóban ugyanolyan könnyen téveszthető
egymással, mint az 1/B és a 2/B; - legalábbis belülről, az említett papi
rend kötelékén belülről értve. Ez a figyelem-csapda tehát csak kívülről
diagnosztizálható, ezáltal a figyelmeztetés is csak kívülről jöhet; - mint
amiről ebben az írásban is tulajdonképpen szó van. Tehát a magasztos
kötelezettségek gyakorlása helyett csak szemmagasságban történő
mákony-szórásnak, és a hamisan kenetteljes szánalmas vonaglásoknak
lehetünk tanúi az elvárható referenciák hűlt helyén.
Most pedig megalapozzuk a slamasztikából kimosó logikai egyenleteket:
3/ A fekete és fehér ciklusok lehetnek:
3/a- időben váltogatott szerep-váltásosak,
3/b- illetve az időben párhuzamosan folytatott szerep-
kiegészítésesek.
A 3/a-ban az egész papi rend hol magasztos, hol gyalázatos, hol megint
magasztos dolgokkal foglalkozik, de hangsúlyozottan mindenki
egyszerre. Itt tehát nincsenek ellenkező előjelű párhuzamok, mint a „b”
pontban. Ekkor a magasztos rész intervallumoknak kell növekedniük.
A 3/b-ben a papi rend egy része többnyire, vagy kizárólag magasztos
dolgokkal, míg a másik részük többnyire vagy kizárólag mások terhére
folytatott hátrány-mágiával foglalkozik. Ezért „párhuzamos” ennek az
egész papi rendre kivetített gyakorlatnak az elnevezése.
Ez esetben az utóbbi létszáma zsugorodik, és átsorolódnak az
előbbibe, tehát az előbbiek létszám-aránya növekedik, mert a papi
renden belüli belső létszám-átcsoportosítással töltekezik.
A 3/a-b módszer keveredhet is, ám ekkor csakis a kívülről jól látható
referenciák adhatnak eligazítást……., mint ahogy adnak is napjaink
közállapotai. Sajnos pont ez az a kényes logikai pont, ahol a
gondolkodó embernek látnia kell, hogy mennyire a lehetetlenség
határát súrolja az ide vonatkozó megfelelő referenciák megteremtése
és karbantartása. Külön-külön is nehéz, hát még ha a kettő módszert
átfedésbe hozzák egymással a papi rend berkeiben. Ez a
slamasztikából való kimosásuk logikai alapja; - feltéve, ha nem lesznek
restek mesterségesen felülvizsgálni és felülbírálni a saját működésüket.
Az egyszerű embertömegek azonban joggal várják el, hogy egy Tudás-
alapú papi rend azért az ami, hogy a nap 24 órájában csak ezzel
foglalkozva igenis kerekedjen felül az ilyen természetű nehézségeken
is, elvégre erre vannak szakosodva. Itt dől el az, hogy fenn tudnak-e
maradni, vagy pedig leöblíti őket a történelem, ahogy pl. a pörköltet
szokás sörrel leöblíteni.
E csapdában való dagonyázás aztán kétféle utólagos ciklusnak az
esedékességét akkumulálja, ám e kettő együtt is alkalmazható:
4/a- A végülis gyalázatos túlsúlyúra sikeredett megelőző ciklus
után nagyon erőteljesen magasztos ciklusnak kell következnie, amely a
magasztossággal társulni képes intellektuális csúcsteljesítmények
készenlétbe helyezése által kölcsönözhet érdemi garanciát a kívánatos
ciklus összességének.
4/b- A végre hitelesen magasztos ciklusnak nagyon hosszasan kell
tartania.
A 4a-b pontok tehát a minőségről és a mennyiségről szólnak. Bennük és
általuk azt fogalmaztam meg a definíciók precíz stílusában, hogy amit a
jólét iránti türelmetlenségünkben egy rövidebb intervallum alatt
szerettünk volna megvalósulva látni, azt a legrosszabb esetben egy
hosszabb periódusban, de feltétlenül viszont kell látnunk. Az ezen
követelménnyel szembeszegülőnek tűnő látszat nem tarthat örökké, a
gyakorlat pedig pláne nem….. Ha egy Tudás-alapú papi rend valamely
tagja lebukik a fekete mágiában, illetve az egész rend ezirányú
gyanúba keveredése már nagyon fojtogatóvá válik, akkor általában
felerősítik a fehér ciklus kiáramoltatását, vagy ha az itt feszegetett
tévedésben élnek és működnek, akkor annak csak a látszatát: ugyanis
a 2/B ciklusban már tárgyaltuk, hogy különféle téves megítélés miatt az
érdemi hatás-küszöb alá szorított módszerekkel legfeljebb csak a
hangulatot lehet karbantartani, azt is csak részlegesen és
ideiglenesen……
Ez a kiáramoltatás persze lehet porhintés is, amennyiben egy valamely
tagnak a lebukásához hasonlító helyzetet mesterségesen
megismételünk, ám a delikvens abban ugyanúgy viselkedik (-
viselkednek-) mint az első lebukásuk alkalmával. Ha azonban
másodszorra (-esetleg sokadszorra, de semmiképpen sem végtelen
alkalommal-) megismételt helyzetben végre nem a régi klisét követik,
amelyben lebuktak, akkor a 4/a-b ciklus ha nem is ment végbe, de
elkezdődött. Ez arra az esetre is érvényes, ha egy nem tagjuk az ő
befolyásukra követ el slendriánul álcázott fekete ciklust, és abban
lebukik.
Ha az ilyen „ellenőrző” alkalommal is produkálják a hülyeséget, akkor az
azt jelenti, hogy rövidesen egy mágia-háború nyílik, amelynek a
vesztesei annak minden egyes újabb szintjén ők lesznek. A klasszikus
és nagy mágia-háború igazi iskolapéldáját Mózes küzdelmei példázzák
a bukott egyiptomi papi renddel szemben.
A példabeli Tudás-alapú rend minél többet dagonyázott a 2/A-B
módszerben, illetve a 3/a-b módszer általuk való követésének minél
siralmasabbak és hátrányosabbak az összesített referenciái, valamint
azok érvényesülésében kimutatható tendenciái, a 4/a-b ciklusnak annál
határozottabban kell elindulnia a soraik között.
Akinek a homeosztázisa, illetve a speciális stressz-tűrő képessége nem
bírja ezeket a 180 fokos váltásokat, az genetikailag nem alkalmas a
Tudás-alapú papságra. Amelyik Tudás-alapú papi rend esetleg tele van
genetikailag alkalmatlan tagokkal, annak az egész rendnek a történelmi
bukása rövidesen esedékessé válhat.
Jól is néznénk ki, ha nem így lenne! Ez mellesleg az ő érdekük is.
Semmiképpen se feledjük az írás elején tett megállapításunkat, hogy a
Tudás-alapú papság igenis birtokol a fekete mágia iránti előjogokat,
feltéve ha vannak fehér ciklusai is, és ez utóbbiak hatása erőteljesebb.
A történelmi örökségek sajnos olyanok, hogy az adekvát mágia nem
lehet tisztán fehér, csak ha eleve a Feszületre szánja önmagát. A végső
soron fehérnek minősülő mágia világos-szürke mivoltát tehát nem a
fekete rész-ciklusok teljes hiányában, hanem azok adekvát (-korrekt
időzítésű és pozícionáltságú-) ritmusában, valamint a hitelesen
világosodó összképben kell keresni. Sajnos a makacs és pökhendi
fekete mágusok, valamint a saját károkozásaik iránt érzéketlen kevély
gonosztevőkkel szemben az lesz az adekvát, ha ők is kapnak némi
fekete mágiát a nyakukba. Az ő esetükben ez fogja a legkisebbik rossz
változatot jelenteni azzal a változattal való összehasonlításban, amiről
a próféciák szólnak, nevezetesen, hogy „beteljesedik a gonoszságuk
mértéke”…. és spontán öngyulladással távoznak a dimenziónkból.
Még mindig léteznek olyan papi rendek, amelyek a történelemből
hátramaradt feszültségek egy részét mind a mai napig fekete mágiával
kezelik. Továbbá a férfi-nő viszony romlása képezi azt a másik ok-
okozati dimenziót és speciális összefüggésekkel terhelt hátsó
játékteret, amely problémakörön ha nem ezt a módszert alkalmazták
volna, akkor sokkal nagyobb kockázatnak tettük volna ki az
emberiséget, mint amekkora kockázatok terheit ma is nyögjük: tudniillik
a Tudás-alapú papi rendek fekete rész-ciklusainak az eredményét,
amelyben most a doktrína-váltás esedékessége soha nem látott erővel
torlódott fel. Manapság az érintettek fekete mágiája már nagyobb
tehertétel a történelem, a Bioszféra és a férfi-nő viszony számára, mint
amekkora vészterhes kockázatok manifesztálódását késleltették és
oldották mindeddig a fekete ciklusaikkal.
Tehát semmiképpen se feledjük, hogy a kikövetkeztethető, sőt
kitapintható fekete mágiának végül mihamarabb homeopátiás
hígítottságú jelentőségre kell visszazsugorodnia. Ugyanis az igazi fehér
mágia az nem a fekete mágia ellen, főleg nem azok megtestesítői ellen,
hanem csakis az egészséges és javuló belső részarányokért küzd; -
mint ahogy azt fentebb kifejtettem. Aki azonban ilyen aspektusból
erőltet fehér ciklusokat, azzal szemben nagyon nem volna értelme a
korábbi sötét reflexek nevében trükkösködni. Sőt, inkább az ő stílusára
való átszokás legyen az, amit a vele való szkanderozás helyett mégis
kipróbálnak: elvégre minden újabb mágia gondozói a régebbi
ciklusokkal való jogfolytonosságban, azok tulajdonképpeni végcélja
iránti egyakaratúságban kérnek vagy szorítanak maguknak teret és időt
az érdemi háttér-folyamatok befolyásolásában, illetve közöttük új
trendek megalapozásában.
Ha az egyik Tudás-alapú papi rend egy korszakban és/vagy egy
régióban esetleg megbukik, akkor az ott „keletkező” másik (-hm!-)
Tudás-alapú papi rendnek már az induláskor kizárólagos progresszív és
magasztos tevékenysége annak fog minősülni, mint ha a regressziós
szakaszba lépett korábbi papi rend maga „javult volna meg”. Ugyanis a
ciklusok és azok váltásai ugyanonnan erednek: az Univerzumból.
Remélem, hogy senki sem értette úgy az írást, mint ha az ez után bárki
által elkezdett fekete mágiát akarnám mentegetni, vagy a netán éppen
akció-ciklusban lévő fekete mágiát felerősíteni. Sokkal inkább a már
megtörtént fekete ciklusok fölényes ellensúlyozásához szükséges
ergonomikus mélylélektani előfeltételek megteremtésére törekedtem; -
méghozzá lehetőleg az elkövetőik általi ellensúlyozás jóreményére
összpontosítottam.
A lehető legeslegjobbakat mindenkinek!
TOMI az egyipTOMI
A következő részben a szúfik történelmi megdicsőítése várható.
|
