Kedves táncolni vágyók!

Ismét intenzív hétvége közeledik a MIZUban!

SALSA (kubai) 
Tanít: Menyhért Attila
intenzív kezdõ hétvége: 
május 28-29.  szombat-vasárnap		
6*1,5 óra
Kurzus díja: 7000 Ft 

május 28. szombat:   
11:30-13:00
16:00-17:30 
19:00-20:30 
május 29. vasárnap:  
10:00-11:30
14:30-16:00 
17:30-19:00

SON (a salsa elegánsabb, õsibb stílusa)
Tanít: Menyhért Attila
intenzív hétvége középhaladó salsásoknak:
május 28-29.  szombat-vasárnap	
4*1,5 óra
Kurzus díja: 4500 Ft 

május 28. szombat:  
13:00-14:30
17:30-19:00 
május 29. vasárnap: 
11:30-13:00
16:00-17:30

Várunk szeretettel :)

Mizu
20/927-5577
XIII. Csanády u. 7.
www.klub.mizu.hu 
MIZU KLUB :)

-----Original Message-----
From:  [mailto:] On Behalf
Of Slyuch András
 
Üdv!

Meglepõdtem, hogy ilyen sok válasz érkezett elkeseredett levelemre.
Bizony némelyiket olvasva meg is hatódtam ez-az miatt.
Örülök, hogy többen emlékeztek még rám! Köszönöm Nektek! Bizony sok régi
ismerõs nagyon nem ismert meg táncos helyeken, eleinte sokáig kellett
magyarázkodnom. Aztát felhagytam a dologgal.

Nagyon örülök annak, hogy nem kell magamat ufónak éreznem a miatt, hogy
nem tudom a táncot csak egy szórakozási lehetõségnek tekintetni a sok
közül! Számomra is igenis körüllengi egyfajta szertartásosság a táncot
és bizony tiszteletet is érzek iránta. Nem is olyan régen 6 évig nagyon
elõkelõ helyet foglalt el az életemben a tánc. Prioritásban az elsõk
között volt. Rengeteg és általában nagyon erõs pozitív és kevesebb, de
nem elhanyagolható negatív érzelmet éltem át a tánccal kapcsolatban.
(itt rengeteg példa jut eszembe, de azt hiszem felesleges sorolnom)
Mindezek után nem tudok úgy elmenni a dolog felett, hogy hümmm,
megváltoztak az idõk, a világban aki kapja marja van, a táncparketten is
minden megengedett... Egyszerûen nem vagyok ilyen...

Ha már ez szóba került. Nevezetesen, hogy általánosságban romlik a
morél, meg mindenhol dzsungeltörvények vannk, az gyõz aki ügyesebb.
Szerintem ez két külön dolog. A világ valóban változik, durvul, és nagy
botorság az, ha az ember nem számol ezzel a tényezõvel élete során. Az
viszont egy másik dolog, hogy ugyanazon ember hogy változtatja önmaga
általános viselkedését. Belemegy-e abba csapdába, hogy más bunkó := én
is lehetek az, sõt, ráteszek még egy lapáttal. Vagy próbál valamiféle
egyensúlyt teremteni.  Másik oldalról nézve és sarkítva: "Az úr a
pokolban is úr!"
Amúgy meg láttuk, hogy más nemzeteknél (svédek, argentinok) igenis van
egyfajta protokoll, aminek megkérdõjelezése fel sem merül, akkor azért
itt is tarthatnánk valamiylen normát. Csak rajtunk áll.

Kinézet, megjelenés:
Ez is gyakori észrevétel volt. Valóban, mindkét nemnél számít ez.
Mindamellett nemigen befolyásolja szerintem, hogy az illetõ hölggyel
vagy úrral miylen táncolni. És bizony sok dolog adattság, nem lehet
rajta változtatni, pl.: magasság, szemüveg (õszintén szólva hümmm....
vicces, hogy ezt egy lány kiemelte). No meg itt van például az izzadás.
Ami természetesen nemcsak az urak privilégiuma. Hirtelen két olyan hölgy
is eszembe jutott név szerint, akire igen jellemzõ volt a dolog, én
mégis szerettem velük mindígis táncolni. Mivel 1. jó volt velük
táncolni; 2. amúgy meg nem tehetnek róla, hogy ilyen a szervezetük,
egyikünk sem tökéletes.

Összhang, vezetés, táncélmény:
Ez valóban sokat számít. Teljesen igaz az, hogy nagyon különbözõ élmény
tud lenni a különbözõ partnerekkel való tánc. De... Szerintem csak
szélsõséges esetben és a másik táncát figyelmesen tanulmányozva lehet
véleményt alkotni arról, hogy vajon milyen élmény lehet az, ha egy
bizonyos emberrel táncolsz. De még így is csak technikai értelemben
lehet véleményt mondani, amin kívül azért még erõsen számítanak más
dolgok is... Gyakran elõfordult az, hogy egy-két hónapja tánciskolába
járó lánnyal nagyon jókat táncoltam, és az is, hogy magas osztályos
versenyzõvel (B-A osztály) nem tudtam mit kezdeni, mert nem hagyta magát
vezetni, nem figyelt rám - én amúgy D osztályban hagytam abba a
versenyzért - ezért csak szenvedés volt az egész. Szóval nem tudom
elképzelni azt, hogy objektív képet lehet alkotni egy ismeretlen
partnerjelölttel való tánc miylenségérõl elméletben. Azaz ha sosem
próbáljuk ki sosem fogjuk tudni. Amúgy a legkevésbé sem vagyok tolakodó
iylen szempontból. Nagyon le lehet venni azt, hogy az elsõ tánc
alkalmából a partner számára milyen élmény a velünk való tánc. Ha azt
érzem, hogy nagyon nem érzi jól magát - ez az érzés amúgy nálam
gyakorlatilag mindíg kölcsönös, mert ha a partneren érzem, hogy nem jó
neki a tánc, nekem sem tud az lenni - tiszteletbe fogom tartani a ki nem
mondott kérését, és nem fogom többé háborgatni... Persze ahogy a
tánctudást, ezt is csak akkor lehet megtapasztalni miután már táncoltunk
az illetõvel...

Zárkózottság, nyitottság:
Nagyon jó, hogy egy hölgy említette, hogy bizony nem mindegy, hogy
valaki mit sugároz a parkett szélén. Nem mindegy, hogy teljes elzárkózás
érzõdik rajta, vagy épp ellenkezõleg. Volt viszont egy nagyon érdekes
esetem jó másfél hónapja a témában. Az illetõ hölgy már egy ideje
szokásos jeleket küldött irányomba, ami legtöbbször a táncra való
"felkérésre kérést" szokta jelenteni. Legalábbis gyakran nézett rám
számottevõ ideig, amikor visszanéztem, idõnként halványan elmosolyodott,
stb. Nos én egy megfelelõnek ítélt alkalommal felkértem táncolni. Erre a
következõ történt: rámnéz olyan arckifejezéssel, mintha azt mondtam
volna neki fegyverrel a kezemben, hogy azonnal adja át a pénztárcáját,
és az ékszereit. Majd igen ingerült hangon "odavet" egy félmondatot,
amibõl egy szót sem értettem, majd elviharzik. Én meg ott álltam, hogy
ilyenkor mi van. Mégis mi volt ez? Pár perc múlva arra jár megint, simán
elmegy mellettem, no effect... Mintha mi sem történt volna... Szóval
azért nem mindíg könnyû kiigazodni...

Ismerlek, nem ismerlek:
Na igen, ez simerõs probléma. Írta Feri, hogy mire végigtáncoltatja az
ismerõseit vége a bulinak. Ebben sajnos van valami, régebben bizony én
is gyakran voltam így. És bizony ha sok ismerõse van az embernek nagyon
nem könnyû újak felé nyitni. A dolgot nagyban nehezíti, hogy bizony a
hölgyek nagyon komolyan számon szokták kérni az embertõl (az ismerõs
pasiktól), ha úgy érzik, hogy elhanyagolják õket. :) Aztán. Ha kialakult
egyfajta ismerettség, akkor bizony sok lány minden további nélkül
felkéri az ismerõs pasikat. És azt hiszem, hogy ránk, urakra fogkozozzan
igaz az a szabály, hogy ha felkér minket egy hölgy, nem szabad
elutasítani. Így régen valóban gyakran megesett, hogy egyszerûen nem
volt alkalom új lányokat felkérni. De jelenleg a régi ismerõsök túlnyomó
többsége már nemigen jár - férjhez ment, megnõsült, gyereke lett,
elkültözött, egyszerûen csak abbahagyta, stb - így ilyen problémáim
jelenleg nincsenek.
Ellenben szerintem az aztán az megalázás csúcsa, ha egy úrhoz odamegy
egy lány, felkéri, az "úr" meg simán lepattintja. Párszor megsett velem,
hogy valamiért tényleg nem tudtam pont akkor elmenni azzal a hölggyel
táncolni, ilyenkor megmondtam neki, hogy miért, és az elsõ adandó
alkalommal, de mindenképpen fél órán belül én kértem fel õt elnézést
kérve az elõbbiekért. Párszor bizony meglepõdtek ilyenkor a hölgyek
láthatólag, hogy valóban csak a körülményekkel volt baj (nemcsak agy
újabb kincstári dumát kaptak), és volt aki meg is jegyezte, hogy nem
gondolta volna, hogy valaha is szóba állok vele. Ilyenkor idõnként
megesett, hogy dög voltam, és színpadiasan megsértõdtem, mondván, hogy
ez úriember nem csinál ilyent. Ezután áltaklában a hölgy kicsit
megszepent, majd gyakran tartós baráti viszony alakult ki közöttünk. :)
Én egyébként azt hiszem jól bírom azért a mellõzöttséget, legrosszabb
esetben táncolok ha van ismerõs - vasárnap például igen jót táncoltam
egy régi ismerõs hölggyel - ha meg nincs, akkor hallgatok zenét...
Ellenben ha ekkora elutasítást kezdõ koromban kapok, hát... lehet hogy
egy hónap után végleg megszöktem volna. Azt gondoltam, hogy akik most
kezdtek nemrég táncolni elõnyben vannak hozzám képest az ismerettség
terén, mert õk bizonyára tánciskolába járnak, ott óhatatlanul
kialakulnak ismerettségek, úgy meg sokkal könnyebb. De olvasva Andi
levelét ez sem magától értetõdõ...

Na jó, itt azt hiszem befejezem.
Szép napot midnenkinek! Itt a Moszkva téren (eddig) nagyon szépen süt a
nap! :)))
üdv:

Blendix



---
- Webcimunk: http://members.tripod.com/net-tanc/tanc.htm
- Listacimeink: ; 
- HIX webcim: http://www.hix.hu/archivum.html 
- tanc-L webcim: http://groups.yahoo.com/group/tanc-L/

-----Original Message-----
From:  [mailto:] On Behalf
Of Aron Ecsedy

> Ha már ez szóba került. Nevezetesen, hogy általánosságban romlik a
morél, meg mindenhol dzsungeltörvények vannk, az gyõz aki ügyesebb.
Szerintem ez két külön dolog. A világ valóban változik, durvul, és
nagy botorság az, ha az ember nem számol ezzel a tényezõvel élete
során. Az viszont egy másik dolog, hogy ugyanazon ember hogy
változtatja önmaga általános viselkedését. Belemegy-e abba csapdába,
hogy más bunkó := én is lehetek az, sõt, ráteszek még egy lapáttal.
Vagy próbál valamiféle egyensúlyt teremteni.  Másik oldalról nézve és
sarkítva: "Az úr a pokolban is úr!"

Szerintem itt van az eb elhantolva: az ÚR a pokolban is úr. De ez
(sajnos?) igaz egy nõre is... Ergo: egy nõ a pokolban is minden
további nélkül tud nemet mondani (tudod: ha füstszûrõs azért, ha nem
füstszûrõs azért...).

> Amúgy meg láttuk, hogy más nemzeteknél (svédek, argentinok) igenis
van egyfajta protokoll, aminek megkérdõjelezése fel sem merül, akkor
azért itt is tarthatnánk valamiylen normát. Csak rajtunk áll.

A normákat általában nem csinálják, hanem kialakulnak. Sajnos a
jelenlegi kialakult normák azok amikkel már találkoztál...

> Ez is gyakori észrevétel volt. Valóban, mindkét nemnél számít ez.
Mindamellett nemigen befolyásolja szerintem, hogy az illetõ hölggyel
vagy úrral miylen táncolni. És bizony sok dolog adattság, nem lehet
rajta változtatni, pl.: magasság, szemüveg (õszintén szólva hümmm....
vicces, hogy ezt egy lány kiemelte). No meg itt van például az
izzadás. Ami természetesen nemcsak az urak privilégiuma. Hirtelen két
olyan hölgy is eszembe jutott név szerint, akire igen jellemzõ volt a
dolog, én mégis szerettem velük mindígis táncolni. Mivel 1. jó volt
velük táncolni; 2. amúgy meg nem tehetnek róla, hogy ilyen a
szervezetük, egyikünk sem tökéletes.

A empátiás érzéked csodás. Az emberek nagy része azonban több
szempontból is értékeli kivel táncol (az alábbiak nem tükrözik a saját
szokásaim!):

- A tánc egy közösségi helyzet. Gáz pasival/nõvel megjelenés rosszat
tesz az imidzsednek. Minél fiatalabb a delikvens annál inkább érdekli
ez az aspektus.
- Ha valaki valamiért 'kellemetlen' (legyen az a stílusa, a ruhája, a
lehellete, az izzadása, a szemüvege vagy ahogy hozzád ér), akkor nem
igazán érzed magad motiválva, hogy vele táncolj. Ha csak nem tekinted
munkahelyednek az Ötórai Teát, akkor miért kellene neked kvázi
'szenvedned' azért, hogy jó fej legyél? (ami ráadásul még nem is
divatos -> ergo a közösség nem fogja feltétlenül értékelni) Szép, hogy
az embernek vannak elvei, de ezt kvázi-kötelezõvé tenni azért lehet,
hogy erõs.
- Ha egy gyenge (vagy ismeretlen, aki gyenge is lehet) táncossal
táncolok, azzal (az amúgy már jellemzett környezetem hozzáállását véve
alapul) beskatulyázom magam egy alacsonyabb kategóriába. Esetleg
legközelebb egy jobb táncos kikosaraz. (lányokra ez különösen igaz,
elvégre is õk követnek - ha a pasi rossz, az lényegesen ront a látható
'teljesítményen')

> Összhang, vezetés, táncélmény:
> Ez valóban sokat számít. Teljesen igaz az, hogy nagyon különbözõ
élmény tud lenni a különbözõ partnerekkel való tánc. De... Szerintem 

- sokan (lányok különösen) inkább a jó táncot ('olyan jó érzés vele
táncolni') értékelik, mint a sokféleséget

>hónapja tánciskolába járó lánnyal nagyon jókat táncoltam, és az is,
hogy magas osztályos versenyzõvel (B-A osztály) nem tudtam mit
kezdeni, mert nem hagyta magát vezetni, nem figyelt rám - én amúgy D 

Ez kétségtelen, de ez csak a 'jó táncos' definíciójának kérdése. A
Teán nem feltétlenül csak a jó elõadó a jó táncos. A lányok
tapasztaltabbik része biztos azt fogja elõnyben részesíteni ha
valakivel jó érzés táncolni (ez általában látszik is). Argentin
tangóban (nem színpadon, hanem táncesten (ún. milongán)) 99%-ban az a
fontos, hogy milyen érzés a másikkal táncolni.

>elméletben. Azaz ha sosem próbáljuk ki sosem fogjuk tudni. Amúgy a
legkevésbé sem vagyok tolakodó iylen szempontból. Nagyon le lehet
venni azt, hogy az elsõ tánc alkalmából a partner számára milyen 

- sokakat nem hajt ennyire a kíváncsiság. Pl. a hölgyek egy része
kifejezetten _nem_ új ismerettségeket kötni jön le, hanem a társaság
miatt, és a tánc miatt. Miért kell ehhez mindig új partner??? (a férfi
nézõpont mindig poligámabb ugye...) Neki jó az rengeteg barát akit már
úgyis ismer.

> Ellenben szerintem az aztán az megalázás csúcsa, ha egy úrhoz
odamegy egy lány, felkéri, az "úr" meg simán lepattintja. Párszor
megsett velem, hogy valamiért tényleg nem tudtam pont akkor elmenni
azzal a hölggyel táncolni, ilyenkor megmondtam neki, hogy miért, és az
elsõ adandó alkalommal, de mindenképpen fél órán belül én kértem fel
õt elnézést kérve az elõbbiekért. Párszor bizony meglepõdtek ilyenkor
a hölgyek láthatólag, hogy valóban csak a körülményekkel volt baj
(nemcsak agy újabb kincstári dumát kaptak), és volt aki meg is
jegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy valaha is szóba állok vele. 

Szerintem az emancipációba beletartozik az is, hogy a hölgyek is
felnõnek egyszer. És lenyelik, hogy az 'egyenlõ jogok' nem azt
jelenti, hogy terhek nuku és minden korábbi kedvezmény jár. Az egyenlõ
jogokba beletartozik az is, hogy ha nem akarok táncolni, nem akarok
táncolni. Pötty. :))) 

>Ilyenkor idõnként megesett, hogy dög voltam, és színpadiasan
megsértõdtem, mondván, hogy ez úriember nem csinál ilyent. Ezután
áltaklában a hölgy kicsit megszepent, majd gyakran tartós baráti
viszony alakult ki közöttünk. :)

Na persze...jó trükk. Hideg-meleg terápia...

>hallgatok zenét... Ellenben ha ekkora elutasítást kezdõ koromban
kapok, hát... lehet hogy egy hónap után végleg megszöktem volna. Azt 

Nem biztos. A pasik jó részét motiválja az ilyen visszautasítás (ha
már kellõ energiát fecceltek persze a tánctanulásba) és még inkább
nekiáll tanulni. A hölgyekre - tapasztalatom szerint - ez nem annyira
jellemzõ. Ott inkább a személyes kapcsolatok tudnak motiválni (mert
EGY valakivel (vagy valakinek) akarnak táncolni).

Üdv
á