Sziasztok!

*Ez erdekes, Szaszka, mret felig egyet ertek veled, felig nem. Lehet,
hogy elbeszelunk egymas mellett. En a magam reszerol megprobalok egy-ket
dolgot megvilagitani.
Irod: "velemenyem szerint ugy kellene legyen, hogy eloszor mindenki
tanuljon meg
egyedul elni, es csak utana lasson ahhoz, hogy valakivel eljen egyutt.
Mert
aki egyedul nem erzi jol magat, aki egyedul nem tud elni, az velemenyem
szerint parkapcsolatban sem tud, es elobb utobb a masik terhere lesz. "

*Ezzel a gondolatoddal annyira egyetertek, hogy.. hogy csak na!
Lehet, hogy onnan fuj nalam a szel, hogy tul jol erzem magam egydul.

 >> Maria: Ja, anelkul meg kutyafule.
  > Ime a lenyeg tomoritett formaban.
   "   Aham. Ertem. Azt hiszem. :-) "
*Um, lehet, hogy masra gondolunk, vagy legalabbis mast ertunk alatta.
Abban igazad van, hogy az a bizonyos terdremeges, az nem eleg a
kapcsolathoz. Nem igazan tudtam megragadni a lenyeget, hogy tkp. Mit is
ertek az alatt az erzes alatt, ami nekem kell ahhoz, hogy valaki mellett
dontsek. Ekkor rabukkantam egy felmondatodra, nevezetesen:
"mar nem vonzodik hozzam szexualisan. En ugyan igen (mert en minden
nonemuhoz vonzodok szexualisan) :-)"
*valahogy nalam ugy van, hogy en nem vonzodom minden ferfihoz
szexualisan. Lehet, hogy ez valami hianyossag es magasak az igenyeim, de
ez van. ;-)
Voltam mar ugy szerelmes, hogy fulig suppedtem a szirupos masszaba, es
nem ezt hianyolom. Nekem az kell, hogy valakiben azt lassam, igen o,
szemely szerint o, amilyen, ugy vonz, ugy szeretnek a tarsa lenni. Nem
kell feltetlenul egy pasi, csak hogy legyen. Nem azert kell, mert pasi.
Hanem mert o maga olyan, hogy jo vele. Ebben benne van az, hogy tetszik,
vonz, kulsoleg, belsoleg, benne van, hogy az eletvitelunk es az
erdeklodesunk, a vilagnezetunk illeszkedik, es a kapcsolat, ami koztunk
lehet, az epito jellegu. Epito jellegu alatt kb azt ertem, talan itt
nagyok az igenyeim, hogy a kapcsolat tobb, mint egyszeru szexpartnerseg
es tarsadalmilag kotelezo jelleggel rendszeresen egyutt toltott ido. En
azt szeretenem, ha o a baratom, tarsam, szellemi partnerem lenne, aki
mozgasba hozza a lelkemet, szellememet is a testemen kivul, es en ezt
viszont tudom neki nyujtani. Mindezt ugy, hogy ez a sajat
termeszetunkbol ered, nem azert, mert eroltetjuk. (Tehat pl.ne azert
jojjon velem valahova, csak hogy velem lehessen, es egesz ido alatt
rajtam log, hanem egyutt menjunk el, mert mindketten szeretnenk menni,
es mindketten elvezzuk.)
Na, ilyet nem erzek egyik "lehetosegenel" sem. Volt olyan, hogy valakibe
belehabarodtam, es nehez volt persze belatni, hogy nem tudunk mit
kezdeni egymassal, es nem valok vagyunk ossze, es meg kellett varnom,
míg a szivem is belatja, nem csak az eszem. Aki meg most van/lehetne,
hiaba szeretem ot emberileg, es erdekel a sorsa, de az hianyzik, amit
feljebb kifejtettem. Na ezert nem visz ra a lelek, hogy egyaltalan
talalkozzak vele, hisz akkor ott lenne elottem a bizonyitek, hogy ez sem
az. Latom a szemeben, mit akar, es nem tudom neki megadni. Hiaba volt
meg a nagy langolas. Meg az sem segit at azon, ami elvalaszt tole. Neki
persze mindegy lenne.

      > Marmint a baratsagrol lany es fiu kozott?
Nalam mukodik. Van egy fiubaratom, akivel soha egyikunk se kivanta meg a
masikat. Ezt alaposan meg is targyaltuk, es tudom, hogy igy van.
Magamrol trivialis hogy tudom, ot meg ismerem annyira, hogy tudom.
Aludtam vele egy agyban, ugy, hogy csak ketten voltunk a lakasban, es
fel se merult bennem, hogy ugymond kapna az alkalmon. (Nem is tortent
olyasmi.) A mi kapcsolatunk nem olyan. O tenyleg a baratom, nem csak a
haverom. Van egy masik baratom is, akivel ugy alakult a dolog, hogy
eloszor baratsag, utana egyuttjaras, utana szaktas es ujra baratsag.
Volt olyan is, hogy osszevesztunk, de ujra egymasra talaltunk, mert
igazi szeret fuz minket ossze. Mellettem allt akkor, amikor nagyon
szuksegem volt egy tamaszra, es remelem, tudom majd viszonozni neki.

"Ha valakinek egy liter viz kell ahhoz, hogy a szomjat eloltsa, akkor
fel
liter viz elfogyasztasa utan szomjas marad. "
Azt hiszem, nalam olyasmi lehet, hogy inkabb egy kis pohar citromlere
vagyom, a zamata miatt. Egy liter viztol meg csak pisilek. A hasonlat
persze santit, igy bele lehet kotni.

Kedves Gabor,

Szep, amit leirsz es kifejtesz, es erre kene torekednunk, csak epp a
gyakorlat nem ezt mutatja. De azert kivanom neked is, meg mindenkinek
is, hogy ilyen boldog legyen! Amivel nem ertek egyet, az az, hogy barkit
is jobban kene szeretnunk onmagunknal.

Udv, Maria

Sziasztok!

     > > Szerintem ez egy hianyossag, masszoval betegseg.
 > Reszletezned nekem, h miert betegseg? [...] Na mar most nem tudom, miert
 > lenne rossz a fentebb emlitett erzes, allapot?
     Volt mar olyan almod, hogy valaki kergetett es neked futnod kellett
volna, de keptelen voltal? Amikor egyszer csak hirtelen elotted terem az a
lany, akibe szerelmes vagy es az lenne az idealis, hogy ilyenkor a
legtobbet hozd ki magadbol, mivel meg szeretned ot hoditani, jopofa,
vicces, es magabiztos szeretnel lenni, mint amilyen a haverokkal vagy, de
keptelen vagy erre, mert... Szoval az en esetemben legalabbis a normalis az
lenne, ha orulnek ugyan neki, de nem ereznem azt, amit Hovy leirt, es ami
bugyutava es benava alacsonyit a lany szemeben. Igy ertettem azt, hogy ez
egy hianyossag. Hianyossag, mert keptelen vagyok az adott  helyzetre ugy
reagalni, ahogyan arra kene.

     > > Es ez azert van igy, mert velemenyem szerint attol vagyunk emberek,
     >> hogy birtokoljuk az ertelmet.
 > Ez velemneyem szerint csak az igazsag resze. A nem szigoruan "ertelem"
 > jellegu dolgok is szerves reszei az emberi elet elmenyenek, nem?  [...]
 > En ugy gondolom, hogy az emberi elet elmenyenek a racionalitas csak egy
 > (elegge fontos) oldala.
     Az utolso mondatoddal szemben en az ertelmet mint abszolutumot tartom
szamon, es minden egyeb "oldalt" ennek rendelek ala. Nalam az ertelem
jelenti az objektivitast. Az erzelmi oldal az szubjektiv oldalt testesiti
meg. Termeszetesen szubjektiv oldalamnak megfeleloen jogom van kedvelni
vagy megvetni barkit, de amikor valamit cselekednem kell, akkor mar
objektivnek kell lennem, felreteve a szubjektivitast. Pelda:
Rendszergazdakent dolgozok. A userek kozott rengeteg a csinos szepseg.
Tegyuk fel, hogy egyiket kozuluk nagyon kedvelem, masikat pedig ki nem
alhatom. Jogom van onmagamban igy osztalyozni oket. Am amikor arrol van
szo, hogy segitenem kell nekik, akkor ezt felre kell tegyem, es ugyanolyan
szintu segitseget kell nyujtsak az antipatikus holgyemenynek is, mint a
szimpatikusnak. Az erzeseim szerint a szimpatikus lany tobb segitseget,
nagyobb odafigyelest erdemelne, am az ertelmem _tudja_, hogy a masik is
ugyanannyi torodest es odafigyelest igenyel, mivel en mindkettoert
ugyanannyi penzt kapok, es azert fizetnek, hogy segitseget nyujtsak nekik.
Roviden osszefoglalva: erzelem = szubjektivitas; ertelem = objektivitas;
szubjektivitas < objektivitas.
     > > Nem azt nezem mar benne, hogy mennyire varazsol t el, mennyire
 >> csodalatos erzelmeket ebresztett benem, hanem azt, hogy milyen
 >> valojaban, es hogy ez hogyan passzol az en igenyeimhez, vagyaimhoz.
     > Tehat munkatarsat keresel? Leirasod egy jo munkatarsat jellemez.
 > Termeszetesen a parkapcsolatban is nagy szerepet jatszik a
 > munkatars-uzemmod, de ha csak az van, akkor eleg unalamas a dolog...
     Igen olyasmit. Nagyon jol kihamoztad a lenyeget, gratulalok. Mielott
meg ezt-azt mondanek egy picit atfogalmaznam azt a mondatomat, hogy azt
nezem, hogy hogyan passzol az en igenyeimhez, vagyaimhoz. Ezt valahogy ugy
kepzeljetek el, hogy en nem erzem, hogy ki mellett vagyok boldog, hanem
tudom. (...azert... mert...) Halalom az olyan helyzet, amikor pl.
megkerdezem, hogy most miert vagy ilyen, vagy miert csinaltad ezt, es a
felelet az, hogy nem tudom, csak ugy jott. Nem birom elfogadni az ilyet.
Azert... mert... Ez nekem valo. Hogy a munkatars uzemmod unalmas lenne?
Szamomra nem az, mert engem nem a masik puszta jelenlete szorakoztat, hanem
az, amit _egyutt_ csinalunk. Az en eletemnek nem az elettarsam az ertelme.
O (csak) egy tars, akivel az eletem celja/ertelme fele tartok. Ket
parhuzamosan az eg fele tarto "fa"...
     >> Szerintem ez egy hianyossag, masszoval betegseg.
 > Ne viccelj. A fent leirtak teljesen termeszetes (egeszseges) jelensegek:
 > az erzelmek fiziologiai megnyilvanulasai. Mas jellegu erzelmeknel is
 > elofordul, hogy eroteljes fiziologiai hatasuk van (pl felelem).
     Koszi szepen, hogy elvegezted a szerelem erzese es a felelem kozti
tarsitast. Segit, hogy megertessem magam. Ugyanis akarcsak a felelmet, a
(bena) szerelem erzeset is hianyossagnak, butasagnak, betegsegnek tartom,
es megprobalom (eddig sikerrel) lekuzdeni. Megis, ha egy tollvonassal
egyszer s mindenkorra megszuntethetnem, nem tennem meg. Egy bizonyos korban
tenyleg elmeny. En azt hiszem 14-15 evesen eltem at ilyesmit. Ott es akkor
helye volt az eletemben, akkor (meg) illett az egyenisegemhez. De azota mar
felnottem... (vagy elkorcsosultam?) :-)
     >>>Persze, kesobb is elofordulhatnak hasonlo erzesek, amikor mar
  >>>megismertunk valakit. De szvsz az mas! Az mar nem ugyanaz!
     Szamomra cseppet sem baj, hogy nem tudok mar olyan "bena" lenni,
annyira megsemmisulni egy lany kozelsegetol, mint 14 evesen. Ez nem jelenti
azt, hogy nem erzek valami egeszen mast, ami legalabb ugyanolyan jo...
Igaz, ha onmagamban a 14 eves korombeli erzest keresnem, akkor talan en sem
vennem eszre azt a "masik" erzest ami ugyancsak fenseges.
 >> Csodalkozol? Aki szines szappanbuborekokra vadaszik, annak szamolnia
 >> kel azzal, hogy egyszer csak szetpukkan, es ekkor kesz, minden odavan...
     > Ne haragudj, de igy egyre tobbet olvasva a leveledbol, eleg
szegenyesnek tunik az erzelemek kulonfele valtozatairol valo ismereteid-
elmenyeid. A szines szappanbuborek (szoke herceg feher lovon, stb)
hozzaallas termeszetesen letezik, de az nem azt jelenti, hogy minden
szerelmi dolog szappanbuborek. Ahogyan az evek mulnak, az ember erzelmei is
erettebbe valnak es az ember egy ido utan nem-szines-szappanbuborek-szeruen
is kepes lehet szerelemes lenni.
     De konyorgok, en is eppen azt szajkozom, hogy nem szines szappanbuborek
szeruen is lehet szerelmes lenni. Es eppen azt nem tartom helyesnek, ha
valaki mindenaron megprobal ragaszkodni ahhoz, hogy szines szappanbuborek
szerint legyen szerelmes. Es abban az irasban amire reagaltam (Hovy) ezt
veltem felfedezni. Akarcsak az ismerkedest, a szerelmet is szelesebb korben
ertelmezed, gondolom, es ebbol a felreertes. A nem szappanbuborek szerelmet
nem itelem el, de szeirntem Hovy igenis tudna szeretni nem
szappanbuborekszeruen azt a kedves kislanyt, (vagy mast) es igenis igazan
boldog es _szerelmes_ (!!!) lehetne anelkul is, hogy azt erezne, amit "mar
egyszer erzett". Egeszen mas "szerelmet" is erezhetne egy no irant, mint az
elvarazsoltsag erzese, es az is legalabb ugyanolyan beteljesitoleg hathatna
ra, mint az elvarazsoltsag. En legalabbis igy gondolom.
     Kellemes hetveget mindenkinek!
Szaszka

nolan:
 >  Lehet hogy az elkepzeleseink foglyai vagyunk, de ha belegondolunk
 >ennek igencsak racionalis okai vannak. Igen nagy a valoszinusege annak,
 >hogyha egy illetoben mar a kapcsolat elejen felfedezunk bizonyos
 >negativumokat, akkor az a kapcsolat nem lesz olyan me'ly és hosszu
 >eletu, mint amilyennek esetleg szeretnenk.
Nem azt irtam, hogy _feltetlenul_ bele kell menni a kapcsolatba es hogy
eroltessuk a dolgot, meg hogy a negativumok ellenere ragaszkodjunk hosszu
tavon egy emberhez es kossunk elonytelen kompromisszumot, csak azert, hogy
legyen valakink. Egyebkent nagyban fugg az egesz attol, hogy MIK azok a
negativumok. Az, hogy nem egy Adonisz valaki ill. egy hogy lopos, hazudos,
jellemtelen ember, nem egyforman esik latba. (Marmint az emberek egy
reszenel.) El kell gondolkodni, hogy melyek a valoban fontos ertekek, de
ezt me'g egyszer nem akarom kifejteni.
Mielott megtalaltam a parom, nekem is volt egy-ket csalodasom az internetes
ismerkedessel kapcsolatban. Ezekbol egyreszt azt szurtem le, hogy minel
kevesebb ideig levelezel valakivel, annal nagyobb az eselye, hogy csalodsz.
Masreszt pedig a "varazslat" elmulasa es a kulsosegektol valo elszakadas
keptelensege ill. a ragaszkodas az elkepzelt idealhoz volt az oka a
kudarcnak - marmint a
masik fel reszerol. Ezekrol irogatok itt ugyebar par napja.
Az internetes ismerkedes eseteben ugyanugy lehet es kell tanulni a
kudarcokbol, mint a "normalis", szemelyesnel, valtoztatni a
magatartasunkon, elozetes hozzaallasunkon stb.

 >Az internetes ismerkedes ezert is csak egy eroltetett utanzata az
 >"igazi" ismerkedesnek. Ott eppen ezzel a bizonyos szimpi v. nem szimpi,
 >van v. nincs benne fantazia "teszttel" indul minden, ami esetleg nem
 >tobb egy szemvillanasnal, megis tobbet jelent 5 gigabyte levelnel,
Nem azt mondtam, hogy ez igy jo, hanem hogy ez az oka a kudarcoknak - az
internetes ismerkedesnel is! Eppen ez a baj, ezen egy intelligens ember tul
kell, hogy lenduljon. Megpedig azert, mert nem ezeken a pillanatnyi
erzeseken mulik egy hosszu tavu kapcsolat - ha valaki me'g nem vette volna
eszre. :-)

 >mert az _alapok_ megletet jelenti a tovabbiakhoz.
Na ez az, amiben nem ertunk egyet.

 >allnak ( kulonben sem hiszem, hogy a szerencse kegyeltje az, aki
 >internetes ismerkedesre kenyszerul ).
Mit jelent az, hogy nem a szerencse kegyeltje? Hogy Quasimodo-kinezete van
vagy hogy szemelyesen nehezen teremt kapcsolatot? Es akkor mi van? Ha az
interneten keresztul sikerul megtalalnia a parjat, azaz megkonnyiti a
dolgat az internet, akkor miert ne tegye?? Vagy ugy erted, hogy egy fent
nevezett embernek eleve nem sikerulhet semmi az eletben?

 >Nehany ilyen probalkozas utan (ami akar hosszu ideig is elnyulhat,
 >ugye), az ember egyszercsak azon veszi eszre magat, hogy mostmar
 >marhara unja az egeszet. A tovabbiak mar egyentol fuggenek. Van aki
 >kot egy rossz kompromisszumot (lasd meg: valasi statisztikak),
A rossz valasi statisztikaknak nem ez az oka, hanem hogy sokan
1. tul konnyen, egymas tenyleges megismerese nelkul kotnek hazassagot -
motto: "ha kiderul, hogy nem illunk ossze, legfeljebb elvalunk" (kerdes:
minek ehhez osszehazasodni....?)
2. lustak arra, hogy megoldjak problemaikat es megint a konnyebb megoldast
valasztjak
3. elmulik az a bizonyos langolas, amire annyian epitenek.... Naja, nem
csoda, ha raadasul tudatosan ilyen labilis alapokra epitkezunk.

 >van
 >aki begubozik es haragszik az egesz vilagra.
Persze, ez a legkonnyebb. Ahelyett, hogy elovennenk az eszunket es nem az
erzelmeink meg a puszta kulsosegek utan mennenk, azaz valtoztatnank a
hozzaallasunkon.

 >az internet csak latszolag konnyiti meg az ismerkedest, ezert
 >erdemesebb mas modszert valasztani, ha 1 mod van ra.
Nem, ha 1 mod van ra, mindenki valassza a neki megfelelo modszert.

Udv,
Moni