Kedves Listatagok!
A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy kedves listatársunk
segítséget kért. A története élõ példája annak, hogy elõzõ életünk
milyen óriási mértékben képes befolyásolni a jelenlegit.
Jöjjön tehát az eset:
1. rész: A probléma
Tudtommal én soha nem rendelkeztem semmi különleges képességgel -
hacsak az igen erõs empátiám nem nevezhetõ annak. Ennek ellenére
annyira, de annyira szeretnék ilyen "gyógyító" lenni.
Amikor erre gondolok, csordultig telik a lelkem érzésekkel. Leírhatatlan
az a boldogság, amit akkor érzek, ha ezt elképzelem. Ezért azt
gondoltam, hogy ha bennem ilyen erõs vágy van eziránt, akkor talán ez
lehet az én utam.
Ezen kellene elindulni. Az agykontroll tanfolyamot 3 éve végeztem el.
Nagyon boldog voltam, és lelkes, azt gondoltam nekem ez menni fog.
Mennie kell. Aztán jöttek az esettanulmányok és nekem semmi nem
sikerült, sajnos késõbb sem. Ezért idõvel abba is maradt a gyakorlás.
Hiába vizsgáltam ismerõst, ismeretlent nem láttam semmit. Most jött a
betegségem, minek kapcsán még fokozottabban tört rám a vágy, hogy
tanuljak, hogy meggyógyíthassam magamat és másokat.
2. rész: Az elõzõ élet
Rámeditáltam a fotó alapján, és ezt válaszoltam:
Már hamarabb is vizsgálódtam a képed alapján, csak sajnos lefekvés
elõtt tettem, és reggelre csak annyira emlékeztem, hogy végezheted a
gyógyítást, nincs vele semmi baj.
Most viszont már megkerestem az okot, és emlékszem is rá,
szerencsére:
1800-as évek, Németország. Szegény családban éltél. Kislányvoltál.
Anyukád megbetegedett, kihívtátok hozzá az orvost. A többiek
elmentek dolgozni, Te pedig otthon maradtál ápolni.
Sajnos a gyógyszer nem volt megfelelõ, ezért amikor beadtad
anyukádnak, meghalt tõle.
Ez a tudatalatti emlék tiltja le most a gyógyítási tevékenységedet.
Gondolkozz el rajta, és lépj túl rajta. Ennél a leckénél tartassz éppen.
3. rész: A hatás
Ezt a választ kaptam:
Nagyon szépen köszönöm, hogy megnéztél ! Sokat segítettél !Amikor
elolvastam a leveled, egy kb. 20 percig tartó zokogás jött rám. Úgy
sírtam, mint ahogy már nagyon rég nem ! Tényleg olyan volt mintha
valami régi fájdalom szakadt volna fel. Még nem hiszem, hogy
feldolgoztam, de talán alakul :-) Egy picit még mintha anyukámmal is
javult volna a kapcsolatom azóta, aki igen beteges. Érdekes módon én
ezt nagyon erõsen hárítom mindig.
Lehet ez is ez a régi emlék miatt van ?
Közben képek villantak fel kislány koromból - Anyukám régóta
küszködik igen erõs migrénes fejfájással - ilyenkor mindig magára
csukta a szobaajtót, és lefeküdt. Emlékszem, nem egyszer álltam
kislányként az ágya mellett és néztem, hogy lélegzik-e, él-e.Talán pont
emiatt?!
Történt velem valami nagyon szép is. Írtam, hogy bõrrákom van, és,
hogy találkoztam egy pránás lánnyal. 7szer voltam nála eddig teljes
kezelésen. Utolsó alkalommal én meditáltam, õ gyógyított. Egyszer
csak azt láttam angyalok jönnek, és elkezdik vödrökkel elhordani
belõlem a szívcsakrám környékén lerakódott fekete szutykot ami
nyomja a lelkemet. Csak hordták,
hordták és mosolyogtak. Mindebben az volt az érdekes, hogy a kezelés
végén ezt mondta a lány : tudod, hogy volt segítségünk ? Nem is
értettem mit kérdez. És akkor mondta, hogy angyalok jártak ott
segíteni !
Nagyon szép volt :-) Lehet, hogy az áprilisi prána tanfolyamra már el is
megyek.
Eddig a részlet.
Azon persze el lehet majd gondolkozni, hogy mennyire volt helytálló,
amit láttam, amit tanácsoltam.
Én úgy értékelem, hogy ez a történet mintapéldája annak, hogy milyen
leckéket kell megoldanunk, s hogy mennyire részletesen megtervezzük
még odafent a leendõ életünket. Ettõl tökéletesebb helyszínt,
szereplõket kiválogatni egy ilyen feladathoz, ez nem semmi!
Senki helyett nem akarok gondolkozni, és kész magyarázatot sem
kívánok adni. (Azt majd késõbb, ha lesz rá igény.) Csak annyit
szeretnék ezzel a levéllel elérni, hogy gondolkozzatok el a történeten,
s próbáljátok meg alkalmazni a tanulságait.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
